Legyen hétköznap vagy hétvége, ha a Loki pályára lép az Oláh Gábor utcai stadionban, Debrecen ünneplőt húz. Az utcák, a villamosok megtelnek piros-fehér sálas emberekkel, a munkaadók idő előtt hazaengedik az alkalmazottaikat, nagyapák, apák és fiaik, egész családok vonulnak a Nagyerdő felé. A bejáratnál "mindenki Lulu bácsija" mázsaszámra méri a szotyit a kivénhedt Barkasból: félidőben már bokáig ér a héjszőnyeg a lelátókon. A "Cívisváros, cívisváros, héj, héj!", "Megy a Loki, megy a Loki!" dübörgést ilyenkor még a város legtávolabbi pontján is tisztán hallani.
Kevés olyan focicsapat van ma Magyarországon, melyet külföldre négy repülőgépnyi szurkoló kísér, amelynek idegenben is rendszeresen ezren drukkolnak. A Debreceni Vasutas Sport Club otthoni tétmérkőzésein egy gombostűt nem lehet leejteni, a város csapata rendszeresen nyolc-tízezer ember előtt játszik. "A cívisvárosról manapság mindenkinek három dolog jut az eszébe: Tankcsapda, Kósa Lajos, DVSC - szögezi le egy idős szurkoló a Zümi presszóban -, nem vagyok oda a fémzenéért, de Lukács Loki-indulóját betéve tudom." A polgármester ugyanakkor a DVSC fő reklámembere, minden alkalmat megragad, hogy kinyilvánítsa, mennyire odavan a csapatért. Néhány hete például a Szulák-show-ban lépett fel piros-fehér, "Bajnok csapat" feliratú pólóban.
Van is miért rajongani
A Loki évek óta sikert sikerre halmoz a magyar bajnokságban. Bár lapzártánk után játsszák a Borsodi Liga utolsó fordulóját, a pontszámok alapján már hetekkel ezelőtt eldőlt, hogy a trófeát megint a DVSC viszi el. Akárcsak tavaly és tavalyelőtt.
De 2001-ben még közel állt a kieséshez: ha a másodosztályú BKV Előre vállalja az NB I-es indulást, akkor elbúcsúzhattak volna az első osztálytól. Pedig a Lokiban akkor is jelentős energiák szunnyadtak: kupagyőztesek voltak, még a Bordeaux-t is legyőzték 3:1-re. A klub ekkortájt a csőd szélén állt, közel százmilliós adóssága volt. A Lokit végül egy játékgépekből meggazdagodott debreceni vállalkozó, Szima Gábor mentette meg, aki anyagilag gatyába rázta a klubot, majd kiváló edzőket szerződtetve pár év alatt a tabella élére röpítette a csapatot.
"A labdarúgás a hobbim, a DVSC iránti szeretetem késztetett arra, hogy szerepet vállaljak a Loki irányításában - elevenítette fel a hat évvel ezelőtti történetet Szima Gábor. - Minden vágyam az volt, hogy a csapat stabil anyagi háttér mellett bajnokságokat nyerjen, és sikeresen szerepeljen a nemzetközi porondon."
A Lokinál nincsenek kiugróan magas fizetések, de a játékosoknak nem kell attól tartaniuk, hogy nem kapják meg időben a járandóságaikat. Míg más csapatoktól menekülnek a szponzorok, a Lokinál a helyi vállalkozók versenyt futnak, hogy a nevük kikerülhessen a pálya szélére - a közvetítés révén nagy szerepet játszik ebben a polgármester. De a városban megtelepedett legnagyobb multi, a gyógyszergyártó TEVA is büszke szponzora a csapatnak, és a debreceni vagyongazdálkodó holding - melynek élén Kósa legfőbb bizalmasa áll - tagvállalatai szintén jelentős összegeket áldoznak a focira. Az önkormányzat tavaly 110 millióval támogatta a céget, és még 80-90 milliót költött a pályafenntartásra. Az éves beszámolók tanúsága szerint a DVSC Zrt. a 2005-ös évben (ekkor játszott a gárda a Manchester United ellen a BL-selejtezőben) 272 millió, 2006-ban pedig ötmillió forint adózott eredményt könyvelhetett el. "A nyereséget visszaforgatjuk, ugyanis a további építkezéshez minden egyes megtermelt forintra szükség van. Bármennyire eredményes gazdaságilag egy klub, a magyar labdarúgásból jelen pillanatban egy fillért nem szabad kivenni" - mondta a DVSC tulajdonos-elnöke.
A Loki-titok
nyitja tehát a lokálpatriotizmus, ami alatt nem csak a hangos és kitartó szurkolást kell érteni. Az 1993 és 1996 közötti periódusban számos sikert elért Sándor-Dombi-Szatmári-féle csapat (a Loki történetéről részletesen lásd a Megy a gőzös című keretes írásunkat) etalonná vált, a srácok manapság is az ő nevüket viselő mezben rúgják a bőrt. Ezzel a klub vezetősége is tisztában van, ezért az elmúlt években visszacsábították a Lokihoz a régi nagy játékosokat - az 1974-es születésű Sándor Tamás ma is a csapat egyik emblematikus figurája. A jelenlegi sikerek az egész megyében, sőt a régióban is éreztetik hatásukat. A hajdú-bihari bajnokságban versengő csapatoknál 200-300 tehetséges kamasz reménykedik, hogy előbb-utóbb magára húzhatja a piros-fehér mezt. Példaképük a 21 éves nyírlúgosi Dzsudzsák Balázs, aki a mostani évadban lett stabil kezdő, de máris hat gólt szerzett. (A hazai góllövőlistát jelenleg is egy Loki-játékos, a szenegáli származású Ibrahime Sidibe vezeti.) Egyébként a DVSC Zrt. és az önkormányzat nagy hangsúlyt fektet az utánpótlásra, a szervezésre külön céget (Utánpótlás Nevelő Kft.) hoztak létre. A 14 és 18 év közötti korosztály nevelésére a klubnak hat csapata van, a legtehetségesebbek a NB III-as Létavértesben fociznak. A rendszer jól működik, a saját nevelésű Máté Pétert például a Premiershipben nyomuló Reading kölcsönözte ki 400 ezer fontos opcióért. "A minőségi utánpótlás-biztosítás alapfeltétele a stadionhelyzet és a gyakorlópályák ügyének rendezése" - magyarázta a klub elnöke, mi a legfontosabb teendő az infrastruktúra-fejlesztés terén. Bár Kósa Lajos a bajnokság (matematikai) megnyerése után bejelentette, hogy a város pár éven belül 15 ezres stadiont épít, nem biztos, hogy az eladósodott önkormányzat (lásd: Eladósodósorban, Magyar Narancs, 2006. február 22.) képes lesz előteremteni az ehhez szükséges milliárdokat (részletesen lásd Kell egy stadion című keretes írásunkat).
Miközben több lokista került külföldre - magyar viszonylatban - magas áron, a klub vezetősége nem sokat költött játékosvásárlásra: főleg olyan labdarúgókat igazoltak, akiknek a korábbi csapatuknál már lejárt a szerződésük. Mivel a magyar klubok folyton pénzhiánnyal küszködnek, ezzel a metódussal
olcsón hozzá lehet jutni
a hazai bajnokságban sztárnak számító labdarúgókhoz.
Szima és tanácsadói az edzőket is jó szimattal választották ki, ha pedig nem voltak megelégedve az elért eredményekkel, menet közben váltottak. Szentes Lázárral 2003-2004-ben a harmadik helyre küzdötte fel magát a csapat, de a vezetőség a sikerek ellenére a 2004-2005-ös idény közepén lecserélte az edzőt. Bár Szentest távolságtartó magatartása miatt kifejezetten utálták a szurkolók, a leváltása kiverte a biztosítékot, ugyanis az őt követő Supka Attilának a rövid békéscsabai szereplésen kívül nem volt különösebb edzői múltja a bajnokságban. Ennek ellenére a mester már 2005-ben bizonyított: a Loki elfoglalta a Borsodi Liga aranyérmes helyét, a következő évben pedig újrázott. Csakhogy Szima ennél többet várt. Amikor a Bajnokok Ligája előselejtezőjében kikaptak egy súlytalan macedón csapattól, nyilvánosan bírálta az edzőt, aki máris szedte a sátorfáját. (A sors fintora: idén a Supkát leszerződtető Honvéd ütötte el a kupagyőzelemtől a Debrecent.) Tavaly augusztusban Miroslav Beránek, a cseh U20-as utánpótlás-válogatottal korábban Eb-aranyat szerző mester került a csapat élére. Beránek átalakította a csapatszerkezetet, tovább finomított a játékstíluson - főleg a pontrúgások begyakorlására fektetett nagy hangsúlyt -, és több fiatalt is lehetőséghez juttatott. Bár az ősszel gyengén játszott a csapat, tavasszal megtáltosodtak, a bajnokságban ma már nincs számottevő ellenfelük.
"Ami a nemzetközi szereplést illeti, a BL-ben az első körben mindenképpen tovább kell jutnunk" - jelölte ki a csapat elé tűzött középtávú célt Szima Gábor. Kétségtelen, a 2,5 millió eurós költségvetésű Lokitól nem lehet borzasztóan sokat várni, de ha kiesnek a BL-ből, ott van még az UEFA-kupa, ahol a Lokinak van esélye jól szerepelni.
Miközben idehaza a DVSC sikert sikerre halmoz, a szurkolók - főleg a radikális B-közép - továbbra is elégedetlenek, állandóan vitáznak a klubvezetőséggel. A drukkerek egyesülete legutóbb közleményben szögezte le: nem kíván együttműködni az elnökséggel, nem tart igényt a kedvezményes jegyekre.
A konfliktus odáig fajult, hogy az otthoni mérkőzéseken már csak "szalonszurkolás" folyik, a máskor hangos drukkerek csendben szotyiznak. Pelles Tibor, az egyesület elnöke szerint Szilágyi Sándor cégvezető több olyan kijelentést tett az utóbbi időben, amivel megsértette a szurkolókat. A klubvezetőség viszont úgy érzi, elfogadhatatlan, hogy az ultrák folyton bele akarnak szólni a csapatszervezésbe. Csak azért, mert nem szeretik Szilágyit, a sikeres cégvezető menesztését követelik, mindenféle irracionális feltételeket szabnak. A követeléseik egy részét - például, hogy aszfaltozzák le a stadionhoz vezető sétányokat - a DVSC Zrt. nem is tudja teljesíteni, a létesítmény fenntartója ugyanis a városi tulajdonban lévő Sportcentrum Kht. De a drukkerek a városvezetéssel nem mernek ujjat húzni. A szélsőjobbos B-közép rasszista beszólásaival folyton kényelmetlen helyzetbe hozza a csapatot, ráadásul nem hajlandó tudomásul venni, hogy a stadionba csak előzőleg lepecsételt zászlókat és plakátokat lehet bevinni. A szakújságírók szerint a debreceni kemény magot is utolérte a Fradi-betegség: azt hiszik, mindenkinél jobban értenek a focihoz, ezért mindenbe beleszólnak, zsarolják a vezetőséget. "A klub vezetői, a játékosok, az edzők jönnek-mennek, de a szurkoló örök" - zárta rövidre a vitát drukkerünk a Zümiben.
Megy a gőzös
A helyi legendárium szerint az első labdát egy masiniszta vitte Debrecenbe a 19. század végén. A fociőrület gyorsan eluralta a várost, a játékos kedvű parasztpolgárok 1902-ben megalapították a DVSC jogelődjét, az Egyetértés Futball Clubot. 1912-től már Debreceni Vasutas Sport Club néven futott a csapat, amely évekig vitte a prímet az Északi Hadi Bajnokságban, de 1926-ban beütött a profizmus, és a frissen alapított Bocskay FC elszipkázta a Vasutas játékosait. A fejedelmi csapat 1930-ban elhódította a kupát, 1934-ben pedig bajnoki bronzérmes lett. A merev profi-amatőr szétválasztás megszüntetését követően ismét a DVSC lett az imádott csapat, igaz, ekkor még nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket: néhány emlékezetes mérkőzés után még a bajnokságból is kiesett. A második világháborút követően a szocialista sportpolitika folyamatosan átszervezte a klubot, így az elnevezést is gyakran változtatták. Egy időben Debreceni Törekvés, máskor Munkás Vasutas Klub néven futottak. Bár mindössze hat évig (1949-55) viselték a Debreceni Lokomotív nevet, ennek becézett formája, a Loki a mai napig a csapaton ragadt, a szurkolók a DVSC-t nem használják. Minden idők legszégyenteljesebb teljesítményét 1967-ben nyújtották, amikor lesüllyedtek a harmadik osztályba. A várva várt csoda 1993-ban következett be, amikor feljutottak az élvonalba, majd Garamvölgyi Lajos vezényletével bronzérmesek lettek. 1999-ben, majd 2001-ben kupát nyertek, pedig ekkor komoly anyagi problémákkal küszködtek. A második "aranykor" Szima Gábor megjelenésével kezdődött. A 2003-2004-es időszakban olyat tettek, ami magyar csapatnak korábban húsz évig nem sikerült: az UEFA-kupában eljutottak a harmadik fordulóig, de itt fennragadtak a Brugge betonfalán. A következő években már nem voltak ilyen szerencsések. Hiába győzték le a horvát bajnok Hajduk Splitet 8:0-ra, a Manchester United már túl nagy falatnak bizonyult.
mlf
Kell egy stadion
A Loki jelenlegi, Oláh Gábor utcai, kissé toldozott-foldozott, ideiglenes lelátóval kibővített stadionjába mindössze 10 200 néző fér be, de a nagyobb meccseken a biztonsági előírások miatt csak kilencezren ülhetnek le. A méretnél nagyobb problémát jelent a minőség: a mellékhelyiség legendásan visszataszító, az úgynevezett díszpáholyban pedig bádogtető alatt, műanyag széken ülnek a fontos emberek. Amióta meglódult a DVSC szekere, egyfolytában napirenden van a stadionkérdés.
Először az Orbán-kormány ígért 900 millió forintot az új arénára, de Medgyessy Péter azt mondta, inkább a megyei kórház műtőire költik a pénzt. Kósa polgármester az utóbbi években menetrendszerűen megígérte az új stadiont, miközben a legváltozatosabb helyszínek és stadiontervek forogtak közszájon: tervezték a Nagyerdőre, a Vágóhíd utcai régi pálya helyére, a repülőtér mellé és a város széli Tócóvölgybe is. Tervekből nincs hiány, csak a pénz (3-5 milliárd forint) hiányzik, főként, miután Magyarország elbukta az Eb-pályázatot, és az állami stadionépítés esélye a nullára csökkent.
Kovács Áron
