Magyar Narancs: Mikor és hogyan kerültél motorra?
Benkő Roland: Négyéves koromban édesapám felrajzolt a kertben egy pályát, majd egy átalakított Komár kismotorra ültetett. Körülbelül kilenc lehettem, amikor megmutattak a későbbi edzőmnek, Szilágyi Sándornak, akitől egy 500 köbcentiméteres motort kaptam. A Gyulai Speedway Club elnöke azonnal felfedezte, hogy tehetséges vagyok. Három év alatt meg is szereztem a versenyzéshez elengedhetetlen engedélyt, azaz a licencet.
MN: Ne szaladjunk ennyire előre! Nem korai, hogy négyévesen motorozol, nyolcévesen pedig egy 500 köbcentiméteres gépen ülsz?
BR: Játéknak fogtam fel, semmi veszélyérzetem nem volt. Szerintem minél korábban el kell kezdeni a motorozást, a felkészülést a versenyre. Amúgy még nem hallottam olyan versenyzőről, aki ilyen fiatalon 500 köbcentis géppel ment volna.
MN: Nagyon korán kiderült, hogy rendkívül tehetséges vagy. Mit láttak meg benned?
BR: Egyszerre tudtam figyelni a saját motoromra, a többi versenyzőre és arra, hogy melyik szakasz a legalkalmasabb az előzésre.
MN: 12 évesen salakmotor-versenyzői vizsgát tettél, egy évvel később korkedvezménnyel, hivatalos versenyzői engedélyt is kaptál.
BR: Az edzőm kockáztatta meg, hogy a tréningeken elért eredményeim alapján, rendkívül fiatalon próbáljam meg a vizsgát. Meghatározott menetidőn belül kellett négy kört motoroznom a zsűri előtt, élesben, versenyfutamon. Ezt a 90 másodpercet a 18-20 évesek képesek teljesíteni. Nyolcvan és ötszáz köbcentis kategóriában is sikerült a vizsgám, amire még sosem akadt példa. Hiába tettem le a hivatalos vizsgát, csak egy év múlva, akkor is a képességeimre való tekintettel, korkedvezménnyel kaptam meg a versenyzői engedélyt a Magyar Motorsport Szövetségtől. Amúgy mindig rácsodálkoznak, hogy a licenc kizárólag salakmotor-használatra jogosít fel, ez nem közúti jogsi. A szabályok szerint legkorábban 14 éves korban szerezhető meg a licenc. A junior kategóriába tartozom, de a felnőtt kategóriában is indulhatok Magyarországon.
MN: Vannak már eredményeid?
BR: A legelső komoly versenyemen tavaly vettem részt Lengyelországban, a nyolcvan köbcentis világbajnokságon, ahol az Európa-döntő legjobb 18 versenyzője közé kerültem - 13 évesen -, és pontszerző lettem. Jelen volt a salakmotorsport színe-java: dánok, svédek, lengyelek, németek, a lehető legprofibb felszereltséggel és felkészültséggel. De a legbüszkébb arra vagyok, hogy első helyezést értem el a tavalyi magyar salakmotoros utánpótlás-bajnokságon. Fontos volt az a júliusi háromnemzetes juniorbajnokság, amikor Gyulán, hazai közönség előtt motoroztam. "riási eredmény, hogy második lettem, mert a többi versenyző legalább öt-hat évvel idősebb volt nálam. Indultam már felnőtt kategóriában is, ami elsősorban tapasztalatszerzésre volt jó.
MN: Ahhoz képest rendkívül szerény vagy.
BR: Egyáltalán nem érdekelnek a külsőségek. Ilyennek neveltek: egyszerű, gádorosi származású srác vagyok.
MN: És csinos fiatalember, sikeres salakmotoros. Könnyű így csajozni?
BR: Most egy kicsit zavarba jöttem. Nem a motorozás révén szeretnék barátnőt találni, igaz, kaptam jó néhány szerelmes levelet. Amúgy soha senkinek sem híreszteltem, mi a szenvedélyem, innen-onnan terjedt el a hír. Hirtelen megszaporodtak az úgynevezett barátaim, de tanulgatom a szelektálást.
MN: Nem félsz? Nemrégiben hatalmasat buktál.
BR: A gyulai bajnokság előtt Lengyelországban, Rybnikben a nyolcvan köbcentis bajnokságon összeakadtam az egyik dán versenyzőtársammal, a fejemre estem. Megúsztam egy kisebb agyrázkódással, Már a helyszínen magamhoz tértem. Gyulán is elestem a kanyarban a tülekedésben, de visszamentem az ismétlésre, második lettem.
MN: Miben különbözik a salakmotor a többi géptől?
BR: Nincs rajta fék és sebességváltó, viszont körülbelül 100 kilométer/órás sebességre képes. Fék híján a pilóták a bal lábukat letéve, a motort keresztbe fordítva veszik be a kanyart. A salakmotor egyik különlegessége, hogy a kanyarban a hatalmas sebesség és a centrifugális erő hatására "driftelnek" a versenyzők, keresztbe áll alattunk a gép. Futam végén pedig egyszerűen úgy állunk meg, hogy nem adunk gázt. Különben teljesen másképp kell beállítani a salakmotort egy 30 fokos versenyre és egy hűvös esti futamra.
MN: Az egyetlen nagy riválisod a junior kategóriában Tabaka József. Hozzád hasonlóan ő is salakmotoros-családból származik.
BR: Talán sohasem kerülök a sport közelébe, ha nem motorfanatikus családba születek. Szüleim mindent megtesznek, hogy vigyem valamire. Van abban valami, hogy ez a sport apáról fiúra száll: Tabaka Józsi édesapja is versenyzett, de a kilencszeres magyar bajnok, Gyepes Barnabás fia is motorozott.
MN: Mennyire szokványos, hogy a család, edzők dobják össze a versenymotor árát?
BR: A gépemet részben a Gyulai Speedway Clubtól, részben édesapámtól kaptam. Ma szinte mindenki önerőből szerzi be a több milliót érő gépét. Magyarországon egyáltalán nem árusítanak versenymotort, úgynevezett tuningmesterek szerzik be és rakják öszsze a gépeket. A három salakmotorpályával rendelkező városban, Miskolcon, Gyulán és Debrecenben mindenhol a versenyző finanszírozza a gépét. A salakmotor fellegvárában, Lengyelországban a focihoz hasonlóan szakemberek keresik a tehetséges utánpótlást. Itthon gyakorlatilag nincs utánpótlásképzés. A Magyar Motorsport Szövetség salakmotor szakága sem képes elkészíteni az utánpótlás-koncepciót, így pályázati pénzekre sincs esély. Se a versenyzők, se az edzők nem veszik komolyan a motorozást, tisztelet a kivételnek. Olyan helyen is jártam már, ahol nem készítették fel a pályát a verseny előtt.
MN: A salakmotor kedvelői között régen ismert volt Adorján Zoltán, Tihanyi Sándor és Gyepes Barnabás neve. Ma miért nincsenek nagy salakmotorosok az országban?
BR: A nagy generáció kiöregedett, utánpótlás pedig nincs. Annak idején nem fordítottak elég energiát arra, hogy polgári egzisztenciát alakítsanak ki. Kitanultak valamit, de ők sem hitték el, hogy ebből fognak megélni. Rendszeres juttatást kaptak az egykori szponzoroktól és a kluboktól, úgy jártak edzésre, mint más munkába. Edzősködni vagy bírónak sem mentek el, mert tovább kellett volna képezni magukat. Egyetlen salakmotorosról tudok, aki több nyelvet is beszél: Nagy Róbert, a példaképem. Több egykori salakmotoros méltatlan körülmények között él.
MN: Mi a helyzet az iskolával?
BR: Most fejeztem be a nyolcadik általánost, négyes átlaggal. Műszaki szakközépiskolában tanulok tovább, autószerelőnek. Az általánosban a sporteredményeim miatt elengedtek néhány versenyre. Bízom benne, hogy a középiskolában is megértőek lesznek. Éppen azért jelentkeztem műszaki szakközépiskolába, mert ha abbahagyom a versenyzést, így nem szakadok el véglegesen a motoroktól.
MN: Valamennyi verseny pénzdíjas, egy magyarországi futam első helyezettje körülbelül százezer forintot kap, a csúcsklasszis dán Niki Pedersen meg 25 ezer eurót vág zsebre.
BR: 13 évesen leginkább a céljaimra koncentrálok. Szeretném, ha külföldön is felfigyelnének rám, például a jól fizetett lengyel extra ligában. Ehhez kiváló eredményeket kell felmutatnom, de a bemutatkozó tréningeken is motoroznom kell. Lengyel edzéseken indulok, a mesteredzők pedig eldöntik, hogy szerződtetnek-e, vagy sem. A világelit lenne a csúcs: a legjobb 16 salakmotoros közé kerülni.
A szabályok
A salakmotorosok egy versenyen futamokat teljesítenek. Indulhatnak egyénileg, csapatban vagy párosban. A futam alatt négy kört kell megtenniük, egyszerre négy versenyző áll starthoz. Minden versenyző találkozik a másikkal, a befutási sorrend alapján az első helyezett három pontot kap, a második kettőt, a harmadik egyet. Az nyer, aki a futamok alatt a legtöbb pontot gyűjtötte.
