Májusban valóságos háború tört ki a NER által megszállt futballklubok vezetése és a NER által megszállt Magyar Labdarúgó Szövetség között. A vita tárgya: kik a miniszterelnök kedvenc sportjának kerékkötői, és mely elvek tehetnék végre sikeressé a magyar futballt? A viszály magvát maga a miniszterelnök hintette el, aki a Trollfoci YouTube-csatornán márciusban egy „kötetlen beszélgetés” során kinyilvánította: „el kell érni, hogy minden csapatban legalább öt mezőnyjátékos magyar legyen”. A Csányi Sándor vezette MLSZ később „kiszivárgott” tervezete már keretet is adott ennek a vágynak: a júliusban elkezdődött szezontól már csak azok a csapatok jutnak hozzá bizonyos forrásokhoz az MLSZ részéről, amelyekben minden bajnoki meccsen végig játszik öt magyar játékos, akik közül legalább egynek 21 éven alulinak kell lennie. Mivel az uniós munkavállalói jogok szigorúan tiltanák ezt a fajta protekcionizmust, a szabályt ajánlásnak tüntették fel: nem kötelező betartani, de amely klub nem ezt teszi, elbúcsúzhat attól az évi 500 milliós központi támogatástól, amelynek forrása egyebek közt a szerencsejátékokból és – az állami média által jelentősen túlfizetett – közvetítési jogokból folyik be az MLSZ-hez.
Magyar magyarnak passzoljon!
Azt, hogy a májusban elfogadott rendelkezés rejt még izgalmakat, több klub is csak július 21-én, öt nappal a bajnokság indulása előtt realizálta. Mint kiderült, az államilag elismert fociakadémiát működtető klubok csapataival (DVTK, DVSC, ETO, FTC, Kisvárda, MTK, PAFC) szemben mások lesznek az elvárások: ezekben ugyanis a Nemzeti Sportfejlesztési és Módszertani Intézet (NSMI) útmutatása szerint „a bajnoki év során legalább 7000 percet kell játszania a 2005. január 1. után született játékosoknak, amiből maximum 2000 percet a 2004. január 1. utániak is teljesíthetnek”. Azaz, ha ezek a csapatok hozzá akarnak férni az akadémiákra szánt közpénzhez, akkor nem egy, hanem két-három fiatal labdarúgót kell szinte végig szerepeltetniük a meccseken az első és a másodosztályban.
A szigor tapintható közhangulatra reagál: sokak szemét szúrja, hogy a sportágra fordított végtelen pénz ellenére még az előző szezonban is 39,5, majd’ 40 százalék volt a bajnokságban játszó külföldiek aránya, miközben sehol nincsenek a 20 év körüli magyar csillagok. A válogatott legutóbbi meccsén három olyan focista kezdett, akik nemhogy nem a magyar akadémiai rendszerből kerültek ki, de nem is az országban születtek. Pedig az akadémiák esetében nagyon sok pénzről beszélünk: a 2020-ban titokzatos szempontok alapján kiválasztott tíz fociakadémia évente egyenként 2 milliárd forintot kapott a központi költségvetésből. (Akkor a fentebb felsoroltak mellett a Vasasnak, a Szombathelynek és a Honvédnak is volt ilyen akadémiája.) Ez az összeg már az olyan, magyar szinten szupergazdagnak számító kluboknál is hiányozna, mint a Fradi vagy a Puskás Akadémia.
Az államilag elismert akadémiák ötlete az előző évtized végén a jelenlegihez hasonló helyzetben született. Bár akkor már tíz éve tartott a rongyrázás a fociban, érdemi fejlődés nem volt; annak ellenére sem, hogy Felcsúton például a teakonyhára is jutott 155 millió forint a társasági adó eltérítése révén felvett tao-pénzből. A kormány ekkor centralizálta az akadémiai rendszert, azzal az indokkal, hogy az erőforrások összpontosítása nyit majd végre utat a magyar tehetségek régóta áhított felemelkedésének. Csakhogy a kormány gyakorlatilag semmiféle elvárást nem támasztott azzal a tíz akadémiával szemben, amelyhez azóta nagyjából 100 milliárd forintot vágott hozzá. Az elvégzett „szakmai munka” színvonalát pedig ismét Felcsút példázza a legjobban: a klubtól 16 éves korában szépen elküldték azt a szerb hátterű, de magyar állampolgársághoz juttatott Kerkez Milost, aki végül egy rövid győri kitérő után az idén a regnáló angol bajnok Liverpool játékosa lett. Csapattársa, Szoboszlai Dominik a 2010-es évek közepén lépett ki a diszfunkcionális magyar utánpótlásképzésből. (Az igazság kedvéért említsük meg, hogy a szintén a Liverpoolhoz került Pécsi Ármin kapust valóban a felcsúti akadémia fedezte fel.)
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
