Szex

A kortársak - érdemeire való tekintettel - tapintatosan szemet hunytak, amikor Virginia Woolf 1929-ben megjelentette az előző évben tartott két előadása kibővített és esszévé alakított szövegét.

Esélyegyenlőségi tervek A munkahely és a család öszszehangolása, valamint a nők munkaerő-piaci helyzetének javítása volt a témája az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal, a Nemzeti ILO Tanács és a szakszervezetek részvételével decemberben rendezett "A nemek közötti esélyegyenlőség előmozdítása a munkahelyen kollektív tárgyalások útján és a családbarát munkahely" című konferenciának. Az esélyegyenlőségi törvény értelmében 2004-ben valamennyi állami vállalatnak tervet kell készítenie arra, hogyan kívánja megteremteni az egyenlő elbírálást nő és férfi munkavállalói számára.

Három és fél évig heti rendszerességgel mosolygott ránk az Auchan termékkatalógusából.

Az idei Nobel-békedíjat az ötvenhat éves iráni Sirin Ebadi kapta a demokráciáért, különösen a nők és a gyermekek jogaiért vívott harcáért.

Tekintve, micsoda forradalmi változást hozott annak idején a nők számára kifejlesztett tabletta, érdemes meggondolni, miért lesz ez jó a férfiaknak.

"Szárba szökkent Heller Ágnes" - mondta nemrég egy irodalmár Kiss Noémiről. Hasonlata azt illusztrálja, hogy szerzőnk csupán az elején tart egy csillogó, nagy ívű pályának. Mások szerint az sem lehetetlen, hogy ő lesz az ELTE első női rektora.

"A nők azt mondják, hogy a nyelv, amit beszélünk, megmérgezi a hangrést, a nyelvet, a szájpadlást, az ajkakat. Az, amit beszélünk, olyan szavakból áll, melyek megölnek minket. Azt mondják, a nyelv, amit beszélünk, olyan jelekből áll, melyek, ha rendeltetésszerűen használjuk őket, olyan jelentéssel bírnak, amit a férfiak adtak nekik."

A roma lakodalom látványa a nem cigányok többségének olyan, mint a bika szeme előtt lobogtatott vörös lepel: sok roma együtt, boldogan ünnepelve, autonómiájuk és identitásuk tudatában. Minimum fejcsóválás, mondjuk a hangoskodás miatt. Lenéző mosoly a cifra kölcsönzői báli ruhák és "mit panaszkodnak akkor ezek" morgás az aranyak tündöklése láttán. A rokonok sokaságát kézenfekvő hangoskodó tömegnek észlelni, a lánykérés rítusát késelésig is elfajulható veszekedésnek, a testvérek iránti tiszteletet és a családfők közötti egyenlőség cigány ideáljáért vívott presztízsharcot szemérmetlen rongyrázásnak, az idő sajátos strukturálását zűrzavarnak vagy lehetetlenkedésnek. Mondjuk egy roma lakodalom esetében lehetséges egy olyan, pontosnak hitt kép megkonstruálása, melynek semmi köze a megismeréshez és a valósághoz. A teljességgel értelmetlen, ám annál elítélőbb és bántóbb konstrukció - egyszóval az ostobaság - vezet egy bizonyos bazi nagy roma lagzihoz, de dokumentumfilmnek nevezett kukkolásokhoz, valamint egyéb, tévéműsorokhoz előhúzható és tetszőlegesen értelmezhető vágóképekhez is.

Ki volt a történelemben az első hímsoviniszta, aki orvosi kérdést csinált a női nemi vágyból? És mi köze ennek a vibrátorhoz? E zavaros történetet Rachel P. Maines: Az orgazmus technológiája, a "hisztéria" és a vibrátor, és a nők nemi kielégülése (The Technology of Orgasm, "Hysteria" and the Vibrator, and Women`s Sexual Satisfaction) című munkája alapján szálazza szét szerzőnk.

Az emberi lehetőségek határa a végtelenbe vész - legalábbis valaha még így tanultuk, csak éppen tapasztalni nem sikerült soha. Most itt az esély, tán az utolsó, hogy bizonyságot nyerjünk: nincsenek határok, az ember szája pedig azért van, hogy jártassa.

"Egy mell elvesztése sokkal kisebb tragédia egy anya elvesztésénél." Ez a szlogen és a fekete-fehér óriásplakát a megzakkant családdal akkor lesz hihetővé, amikor valami infernális tévedés okán veled közli a kedves, szemüveges patológusnő, aki előző nap tűt szúrt a melledben lévő csomóba: rákos vagy.

Fene tudja, mi történt itt, lehet, hogy én kapcsoltam későn, de bridgetjones előtt föl sem tűnt, hogy felnőtt egy új lektűrnemzedék, és diadalmasan elfoglalta a piacot, háttérbe szorítva a D. Steel, N. Roberts, Ramona- és Samantha-füzetek reprezentálta klasszikus, kőkemény szemetet. Reménytelen eset vagyok, aki nem Helen, hanem még egy másik Fielding (egy vén, köszvényes fószer, olyan vén, hogy már rég elporladtak a csontjai) hőseként ismeri Bridgetet. Így sem úszhattam meg a szingliirodalom némely darabjával való találkozást; többnyire izzadt, ragacsos, kiagyalt cuccok, amelyek olvasása közben nem a figurák képződnek meg az olvasó előtt, hanem a billentyűzetnél ülő szerző, amint vért ereszt maga alá az erőlködéstől. Eme nőirodalmi termékek kínosságával csak a férfiirodalmi termékek csajozós-bulizós, hű, de jó fejek vagyunk vonulata állja a versenyt.

Akikkel beszélgettünk, nem vállalták teljes nevüket. Jól képzett, intelligens nők, mégis úgy érzik, mintha nekik lenne szégyellnivalójuk, amiért az évek múlásával egyre nehezebben boldogulnak.

Van, aki bevallja, van, aki tagadja, de az is akarja, sőt... Mármint odabent mindenki dédelget egy nagyregényt, és aztán végül már nem bír magával. Akárcsak Nagy Gabriella, aki a hatvanas években születettek ama nemzedékének tagja, amelyben mindenki gyakorlatilag mindenbe belekap, legyen az eszszé, vers vagy próza. A lényeg az írás, univerzális irodalmárok szinte mind egy szálig.