Tűsarok: Hogyan kerültél a pályára?
Viktor Judit: Amikor hároméves koromban leültem a tévé elé, az első szavam az volt: JEKJÁM! Állatorvosnak készültem, szakbiológiás gimnáziumba jártam, de harmadikban ért egy sorsfordító élmény. Meghalt a szomszédunk, és megkértek, élesszem újra őt. Nem sikerült. Ezután egy hétig nem ettem, nem ittam, és döntöttem a pálya-irány- változtatásról. Operett-
musical szakon végeztem, 18 évesen egyedül laktam albérletekben, színészként, az éhhalál szélén, és mellette tanultam. Egy barátnőm vitt el egy reklámügynökséghez. Színészként dolgoztam, illetve Németországban turnéztam. Ott sokkal több modellmunkám volt, és néhány nullával többet fizettek, így egyre kevesebb időm maradt a színészkedésre. Több évet töltöttem külföldön. Most 25 éves vagyok, már inkább itthon dolgozom szívesebben.
T: Hogyan gondolsz vissza az Auchanra?
VJ: Heti egy-két fotózás állandó és biztos bevételt jelentett. Hosszú időt már csak azért sem kellett a fotózásra fordítani, mert ezek az áruházak nem szeretik a minőségi munkát, az átlagemberhez szólnak, a túl igényes fotót visszaküldik, mondván, nem divatanyagot kérnek, nem azt a réteget célozzák meg. Egyszer újra kellett fotózni valamit, mert túl szépre sikerült.
T: Hogyan lehetett rosszabbra megcsinálni?
VJ: Kicsit árnyékos helyen, minimális sminkkel, összefogott hajjal, mint egy civil. Engem persze ez nem zavart, mindig azt csinálom, amit kérnek.
Egy munkám során egy sminkes azt mondta: "Ne haragudj, nem te vagy kirakva egy Auchan-óriásplakátra?" Nem, az lehetetlen - mondtam -, mert én csak szóróanyaghoz és katalógushoz dolgoztam nekik. Kiderült, hogy kiollózták a fotóm, majd egyszerűen kirakták egy óriásplakátra. Nem volt semmi szerződés közöttünk, bizalmi alapon zajlott a munka. Körülbelül 50 plakátot raktak ki. Németországban ezért akkora pert akasztanának a nyakukba, hogy egy modell megélne belőle évekig. Itthon meg évekig kell pereskedni.
Aztán külföldön vállaltam munkát, így nem tudtam már ezzel foglalkozni. Háromnegyed évem ment el a próbálkozással. Lefotóztam az óriásplakátokat, így nem tagadhatják le most sem.
T: Voltak-e más negatív tapasztalataid?
VJ: Az RTL Klubnak forgattam egy pilotot, amit másfél év múlva ügyvédi felszólításra fizettek ki.
Aztán egyszer egy úriember "bepróbálkozott": egy nagy rendezvényszervező cég vezetője, aki gyakorlatilag az összes befutott szépségkirálynőt és modellt megkörnyékezte. Megtalált, hogy "nem lenne-e kedvem gálát vezetni?". Már a megbeszélésen is elég érdekesen alakultak a dolgok, kérte, hogy menjek még el vele mindenféle partira, hamar kiderült, mit szeretne. Ezenkívül sehol nem volt ilyen élményem, talán, mert elég távolságtartó vagyok, meg elég pici ez a piac, már mindenkit ismerek.
T: Internetes visszaéléssel volt-e már dolgod?
VJ: Most is fent van a képem sajnos egy partiközvetítő szájton: elhívtak a barátnőimmel egy bulira, ami tele volt "egykori modell lányokkal", szépségkirálynőkkel. Velük ültünk egy asztalnál, amikor lefényképeztek. Nagyon haragszom, mivel mi nem vagyunk kiközvetíthető lányok, ők viszont igen. Szívesen kirepülnek Kaliforniába 20 ezer dollárért egy-két napra, nagyon jól élnek, több száz ezer forintos ruháik vannak. Modellként kezdték, kurvák lettek, nagyon keményen drogoznak és piálnak.
Az én életem más, örülök, hogy végre vettem egy kis lakást, a saját munkámból. Egyedül lakom, de hét napból hatot nálam tölt a párom, aki most diplomázik a közgázon.
T: Hol húzod meg a határt?
VJ: Nem megyek el ismeretlenekkel fotózni. Elég sok mindent elvállalok, de sem teljes, sem félakt kép még nem készült rólam.
Szeretnék majd levetkőzni, exhibicionizmusból, de ezt akkorra halasztom, amikor már annyira jó pozícióban vagyok, hogy nem fogják visszautasítani a munkáimat máshol. Imádom ezt a munkát, ezt csinálom nyolc éve, szeretem magam megmutatni. Elég sok műsort is vezetek, szeretek a színpadon lenni, a sminkben ülni, imádok forgatni, nekem ez az életem.
T: Hol jobb dolgozni, itthon vagy külföldön?
VJ: Egyértelműen külföldön. Hihetetlen az, hogy itthon hét évvel ezelőtt ugyanannyi pénzt kaptam egy reklámfilmért, mint most. Ez azért van, mert minden 16 éves kislányt elcipel az anyukája, hogy modell legyen belőle, és ingyen vagy nagyon kevés pénzért elmennek dolgozni, sőt beszéltem olyan ügynökséggel, ahol a szülők fizetni akartak azért, hogy berakják a gyereküket egy reklámba.
T: Mennyit kapsz egy reklámért?
VJ: Ez nagyon változó. Egy főszerepes reklámfilmre 80 ezer forinttól 3 millió forintig, de előfordul, hogy -2 fokban fürdőruhában kell fetrengeni a járdán. 2,5 millió forintot kapott nemrég egy nem különleges arcú ismerősöm egy mosóporreklámért, ehhez szerencse kell. Most egy 300 ezer forintos munka nagyon-nagyon jónak számít, de ennél többet kaptam a hét évvel ezelőtti, első, Pick-Wick-reklámomért.
T: Meddig tudsz a pályán maradni?
VJ: Végtelenségig, mert nem csak fiatalokat keresnek a reklámokhoz. Van egy ügynökségem is, de ezt nem akarom abbahagyni, mert szeretem csinálni, és nem a pénzért. Lehetnék nagyon jó, ha le tudnék fogyni.
- vajdapéter -
