Fene tudja, mi történt itt, lehet, hogy én kapcsoltam későn, de bridgetjones előtt föl sem tűnt, hogy felnőtt egy új lektűrnemzedék, és diadalmasan elfoglalta a piacot, háttérbe szorítva a D. Steel, N. Roberts, Ramona- és Samantha-füzetek reprezentálta klasszikus, kőkemény szemetet. Reménytelen eset vagyok, aki nem Helen, hanem még egy másik Fielding (egy vén, köszvényes fószer, olyan vén, hogy már rég elporladtak a csontjai) hőseként ismeri Bridgetet. Így sem úszhattam meg a szingliirodalom némely darabjával való találkozást; többnyire izzadt, ragacsos, kiagyalt cuccok, amelyek olvasása közben nem a figurák képződnek meg az olvasó előtt, hanem a billentyűzetnél ülő szerző, amint vért ereszt maga alá az erőlködéstől. Eme nőirodalmi termékek kínosságával csak a férfiirodalmi termékek csajozós-bulizós, hű, de jó fejek vagyunk vonulata állja a versenyt.
Fenti irálynak már leágazása is támadt: hősnője nem az önmegvalósításért kepeszkedő, késő húszas/kora harmincas szingli, hanem az önmegvalósított, férjezett, dolgozó és gyerekeket nevelő harmincas anya. A regény címében is feltett, "hogyan lehet mindezt összeegyeztetni?" kérdésre két válasz lehetséges. Rövid válasz: sehogy. Bővebben: sehogy, de akkor is ez van. A helyes, de kissé gyámoltalan férj egy fél embert kíván (vö. feleség), a két kicsi gyerek egy egészet, méghozzá a nap huszonnégy órájában, a meló pedig két egészet. És akkor az ún. szabadidőről, személyes kedvtelésekről és elvárásokról (intimtorna!) még nem is beszéltünk.
Kate Reddy 35 éves befektetésialap-kezelő (ez ugyan magyarul van, de senki sem érti; nálunk az ilyet brókernek mondják, azt sem értjük, de legalább idegenül van; elég az hozzá, hogy mások pénzével zsonglőrködik) alulról küzdötte fel magát, jó magasra, a londoni City elit férfivilágának csúcsaira, eszméletlenül jól keres, de nincs ideje élvezni, sem elkölteni a pénzét, amelynek tetemes része amúgy is arra megy el, hogy a munkába járás lehetőségét megteremtse. Úgy számolja a perceket, mint szingli a kalóriákat, krónikus idő- és alváshiányban szenved, bárhol legyen is, valahol másutt kéne lennie, minden sikeresen abszolvált feladatra két elhalasztott dolog esik, magánéletet kizárólag e-mailben él, csak az esti fogmosásnak adja meg a módját - abban a reményben, hogy ha elhúzza még öt percig, akkor a férj kidől, aznapra elmarad a szex, tehát reggel nem kell újra zuhanyoznia, amivel legalább hét percet nyert -, és az örökös rohanásban egyetlen állandó tényezőre számíthat: a mardosó bűntudatra.
Az angol könyvpiac 2002-es sikere példás gyorsasággal érkezett hozzánk, Dobos Lídia fordítása pontos és élvezetes (elnézhető, hogy a "kick ass" legújabb jelentésváltozatát nem ismeri, és bármi furcsa, de még nem hallott arról az angol sajátságról, hogy public schoolnak nevezik a méregdrága magániskolát). Alison Pearson hozza a bestsellerhez kötelező vastagságot, és ehhez nincs szüksége a szokásos töltelékre, győzi munícióval, témavariációkkal, fordulatokkal, legfőképpen pedig humorral. A mellékfigurák sokszínűek és elevenek, a belevaló hősnőben szívesen ismer magára az, aki nagyjából ugyanezt végigcsinálta, aki pedig még előtte van, az felkészülhet belőle a sötét jövőre, könnyű olvasmányból soha rosszabbat.
Pásztor Ágnes
Gabo Kiadó, Cappuccino sorozat, 400 oldal, 1990 Ft
