Digitális befogadás: Nők a konzol előtt

  • 2004. február 19.

Szex

A nemek közötti digitális megosztottsággal foglalkozó, négy évig tartó nemzetközi felmérés eredményeit január végén, a Strategies of e-Inclusion: Gender in the Information Society (A befogadás mód-szerei: nemek az információs társadalomban) című brüsszeli konferencián foglalták össze. Magyarországon azonban még az is kérdés, van-e legitimitása a problémának.

A nyolcvanas évek óta ismert tény, hogy a technofóbiaként vagy digitális analfabetizmusként emlegetett jelenségek hátterében nem kis részben az információs és kommunikációs technológiák nemi alapon differenciált használata áll. A Strategies of e-Inclusion elnevezésű felmérést taglaló magyar rendezvényen mégis inkább arról folyt a vita, miért az "adjunk internetet a nőknek!" jelszót kell ismételni, miért nem elég az "internetet mindenkinek!" elvét követni. Az Információs Társadalom- és Trendkutató Központ (ITTK) klubnapján Szabó Gabriella politológus ismertette a felmérés eredményeit.

Míg nálunk az is kérdés, hogy létezik-e a nemek közti digitális megosztottság, addig a jóllakott hollandusok és norvégok telefonkönyv nagyságú módszertani kiadvánnyal és több tucat esettanulmánnyal "kedveskednek" azoknak, akik a közszférában, magánszemélyként vagy akár az üzleti szektorban az e-Inclusionnel, vagyis a nők információs társadalomba való bevonásával foglalkoznak. Szabó Gabriella, a brüsszeli konferencia egyetlen magyar résztvevője szerint nálunk ma még egyáltalán nem ciki, ha egy értelmiségi férfi érvként azt a "megalapozott" ku-tatási eredményt hozza fel, hogy "a feleségem remekül használja otthon az internetet, tehát miről is beszélünk?" Kezdeményezések ugyan vannak, ilyen például a Magyar Internetező Nők Egyesülete (MINők), de Magyarországon még nem alakult ki a kultúrája annak, hogy genderről és ICT-ről együtt gondolkodjanak a szakemberek.

Az idő mindent megold?

Még nem fedi a valóságot az a kijelentés, hogy ugyanazok a munkaerő-piaci feltételek vonatkoznak mindkét nemre, vagy hogy az információs és kommunikációs technológiák mint fogyasztási eszközök férfiak és nők számára egyaránt elérhetőek. Emellett vitázni lehet azzal is, hogy mindkét nem számára egyformán fontos tartalmak és szolgáltatások találhatók az interneten. Az Európai Unió által finanszírozott felmérés éppen ezekre az egyenlőtlenségekre ad választ azzal, hogy tipizálja és bemutatja a tőlünk nyugatra már működő megoldási stratégiákat.

Az egyik ilyen stratégiatípus szerint arra kell fokuszálni, hogy olyan website-ok jelenjenek meg a neten, amelyek a nők érdeklődésére tartanak számot. Az olaszok Lupus.it címen elérhető, az azonos nevű, döntő hányadban nőket érintő, gyógyíthatatlan autoimmun betegséggel foglalkozó website-ja ékes példája annak, hogy a nők milyen intenzíven használják az internetet, ha fontos információt találnak rajta. Egy másik stratégia lehet, hogy úgynevezett "woman only" oktatási klubokat, tanfolyamokat, "közös helyeket" létesítenek. A bolognai Server Donna nevű netkávézót például kizárólag nőknek nyitották, hogy a klaviatúrapüfölés mellett finom kávégőzben folyhasson a környék női szervezeteinek networkingje.

Az idő nem old meg mindent, elengedhetetlen, hogy a nőket érintő digitális megosztottság számos formáját a felelősök és döntéshozók felismerjék, és szegmentálják a kezdeményezéseket. A SIGIS nevű szervezet által végzett felmérés szerint a legfontosabb a probléma tudatosításán túl a nők számarányának növelése mind az ICT-érzékeny fejlesztői oldalon, mind a szabályozás és a stratégiaalkotás terén.

Skót szoknyás ellenpélda

Míg a kiberfeminista Donna Harraway vagy Cynthia Cockburn a legfőbb problémát abban látja, hogy a technika alapvetően maszkulin jellegű, és a nők technofóbiájának mély kulturális és tradicionális gyökerei vannak (ami persze igaz is), addig az egyik kevésbé szimbolikus megközelítés szerint a nemek közötti munkamegosztás kialakulásán keresztül kell vizsgálni a problémát. Észak-Skóciában például épp a férfiak "ücsörögnek" adigitális szakadékban: a régió halászfalvaiban ugyanis a nők lekörözték a férfiakat az ICT-használat tekintetében. Ez azonban nem valamiféle matriarchátus jelenlétét feltételezi, hanem egész egyszerűen így alakult a társadalmi munkamegosztás. Míg a férfiak reggelente kihajóztak, addig a nők adminisztráltak - korábban papíron, mostanság pedig már az e-government egyre bővülő eszköztárával élve, internetkioszkokban vagy éppen az otthoni számítógép előtt ülve.

Nem csak az EU-ban

Egy további pofonegyszerű stratégia, hogy több nőt kell az IT-szektorban foglalkoztatni, amitől majd megjön a kedv is, és eltűnik a technológiával szembeni ellenérzés. A Cisco Systems által létrehozott netakadémia például kifejezetten a nőkre koncentrál, mondván, hogy a cég női fogyasztóinak száma is növekszik, ha több a női fejlesztő. Márpedig a számok magukért beszélnek: Jordániában az UNIFEM és a Cisco hatszáz fős netakadémiáján a hallgatók 66 százaléka nő, míg általánosságban Európában 6-8 százalék például az informatika szakra jelentkező lányok aránya.

Lánczi Éva

A konferencia összefoglalója és az esettanulmányok az alábbi címen érhetők el: www.rcss.ed.ac.uk/sigis/

Neked ajánljuk