Nem arról van szó, hogy nem téma az öregedés, mivel az öregedő társadalom rémképe egyre több országot fenyeget. Viszont a korral járó testi-lelki folyamatokról, melyek a társadalom egy jelentős csoportját érintik, vajmi keveset olvashatunk. Nem pusztán magyar jelenséggel van dolgunk, hisz az időskorral foglalkozó geriátriát csupán hét éve vették fel a szakorvosi listára az Európai Unióban.
Hosszabb élet, hosszabb fiatalság
A gerontológia az 50 és 60 év közötti nőket változó korban lévőknek, a 60-75 év közöttieket idősödőnek, a 70-75-90 éveseket pedig időseknek hívja. A kilencvenedik évben aggkorba lép az ember, száz felett pedig matuzsálemi életkorról beszélünk. Az elmúlt száz év alatt - életünk hosszának megnövekedésével - ez a besorolás mintegy húsz évvel tolódott ki; vagyis ükanyáink már negyvenévesen is idősödőnek számítottak, míg a mai nő ebben a korban még a menopauza idejét sem éli. Az 1960-as évek szexuális forradalma egy - a szaporodástól független -, önálló értékkel bíró szexuális életet vívott ki, amivel az idősödők nemi életének társadalmi megítélése is megvál-tozott. Míg korábban az időskori szex devianciának számított, ma már a szexuális élet nem fejeződik be a menstruáció megszűnésével. Ez kvázi kötelezővé teszi a nő számára, hogy sokkal tovább megőrizze nőiességét, és fiatalként mutatkozzon - mondja H. Sas Judit szociológus.
Egy azonban nem változott: a nők ma is tovább élnek, mint a férfiak. Sőt nem egyszerűen tovább élnek, hanem egyre nagyobb arányban élik túl férfi társaikat. Míg 1901-ben a 60 éves és ennél idősebb nők 1,3-szor többen voltak, mint a férfiak, 100 évvel később, 2001-ben ez az arány meghaladta a másfélszerest. Ez nem feltétlenül csak jót jelent - mint dr. Iván László gerontológus mondja -, hisz a hosszabb élet a kockázatok (így a krónikus betegségek) megszaporodásával jár. Szintén a hosszabb élet elkerülhetetlen hozadéka a társ elvesztése, a megözvegyülés. Egy 2001-es felmérés szerint a 60 év felettiek között háromszor annyi nő él özvegyen, mint férfi. A szociológus szerint a klasszikus nagymamaszerep is szűkülni látszik; a nyugdíjkorhatár kitolódásával ugyanis a nők többsége még dolgozik, amikor első unokája világra jön.
Veszteségek, tükörképjelenség, erotika
Az első elbizonytalanodás nincs szoros összefüggésben a menses megszűnésével. Férfiaknál és nőknél egyaránt az élet felénél jelentkezik az úgynevezett életközép-krízis. Negyven-negyvenöt évesen egy sötét erdőbe érkezik az ember - a szemléltető példában Mirtse Márta pszichológus szerint mind az erdő, mind a sötét félelmetesnek tűnik, az élet véges voltát sugallja. (Hasonló élményben ezelőtt egyébként kb. 20-25 évesen lehet részünk.) Ezt követi az átmenet kora, amelyben elsősorban biológiai oldalon valós vagy vélt veszteségeket élnek-élhetnek át a nők. A menses megszűnését és az ebben a korban gyakran előforduló méheltávolítást (általában jóindulatú daganat miatt) még ma is sokan a nőiesség elvesztésének érzik, noha ezek a szexuális élet minőségét nem különösebben befolyásolják - mondja dr. Iván László. Nagyjából ugyanerre az időszakra jellemző egy általános fáradtságérzet, a szervezetben megkezdődnek az első kopási folyamatok, a hormonok ingadozása pedig különösen kedvez a hangulati zavaroknak.
A következő megtorpanás a tükörképjelenség, melyet az idősödő, elsősorban inaktív nők egyharmada él át. Egyszer csak egy ráncos, ősz hajú, foghíjas, bütykös test néz vissza a tükörből, miközben agyunk a fiatalkori külsőnk képét tárolta. Sajnos a mindennapi élet lelki kulturáltsága igen alacsony hazánkban, a partner gyakran tapintatlanul-esetlenül reagál egy megváltozott szagra, szőrzetre,ezzel is csökkentve a másik önbizalmát. Ebben a korban már a szexuális élet is több figyelmet igényel, a hüvely nyálkahártyája sérülékenyebb, az orgazmushoz pedig több időre van szükség. Dr. Iván László 7-15 százalékra teszi azoknak a 60-70 éves nőknek az arányát, akik túllépnek az említett akadályokon és erotikus szexuális életet élnek.
Nyugdíj, szorongások, altruizmus
H. Sas Judit szerint az öregedés attól is függ, hogy ki meddig tud megmaradni abban a világban, amelyben az életét töltötte. Az egy életen át fizikai munkát végző nők jó része ha akarna, sem tudna nyugdíj után dolgozni, mivel testüket (ízületeiket) jobban igénybe vette a munkájuk; 60 éves koruk után már nem képesek ugyanazt a tevékenységet elvégezni. Ebben a korban kevésbé találnak munkát, mint az értelmiségi nők, akik közül többen nyugdíj után is változatlanul vagy félállásban dolgozhatnak tovább. Ezzel nemcsak aktivitásuk, hanem a munka világában szerzett kapcsolataik is megmaradnak, tartalmasabb, nyitottabb életük lehet.
A fizetett munka tömegessé válása nem vette le teljesen a nők válláról a háztartási, családi tevékenységek terhét, ezért azok a nők, akik nyugdíjba mennek, vélhető-en könnyebben dolgozzák fel a visszavonulást, mint a férfiak, mivel otthoni szerepük nyugdíj után is megmarad. Ugyanakkor a női munkát máig kevesebb fizetéssel honorálják, amiből az következik, hogy a nők kisebb nyugdíjból, szűkebb anyagi körülmények között, nehezebb öregkort élnek.
Hetvenéves kor felett a szervezet egyszerre több helyen is megkopik, a mindennapi teendők egyre több erőfeszítést, türelmet igényelnek. A megözvegyült, egyedül élő nőknél csökkenhet az énbiztonság érzése, a motiváltság, a holnapra készülés lendülete, megjelennek viszont a jövőre irányuló szorongások, negatív képek: Kinek van rám szüksége? Mi lesz velem? Ki fog segíteni, ha összeesem az utcán? Mirtse Márta pszichológus szerint a kiegyensúlyozott időskor útja az altruizmus. A jótékonykodásnak ugyanis stresszoldó hatása van, javítja a társas közérzetet, felszámolja a feleslegesség érzését. Hasonlóképpen vélekedik a gerontológus is: szerinte az idős nőkre úgy van szüksége a társadalomnak, mint egy falat kenyérre. A nők genetikai adottságait, hagyományos szerepeiket - gondoskodás, empátia, segítségnyújtás - a civil szerveződésekben kellene kamatoztani.
Wohlgemuth Brigitta
(Köszönet H. Sas Judit szociológusnak, Mirtse Márta pszichológusnak és dr. Iván László gerontológusnak, az Idősügyi Tanács elnökének.)
Tavaszváró az idősek otthonában
Közel negyvenezer ember él idősotthonban, további kétezer-ötszáz egyéb gondozóházban vagy szállást is nyújtó idősek klubjában. Egy részük már nem is tudna hová menni, hisz egykori tanácsi lakásukat visszaadták az önkormányzatnak, vagyonuk nincs, nyugdíjukból havi ellátásukat fizetik. Riportalanyaim azért döntöttek az otthon mellett, mert nem akartak elszigetelve, magányosan megöregedni, vagy éppen azért, mert úgy gondolták: nincs helyük gyermekeik családjában.
Klárika (65 éves, özvegy)
...Három fiam és két lányom van. De le vannak már családosodva, nem megyek hozzájuk.
...Volt egy társam nemrégiben, no nem úgy, mint ember, csak társalogtunk. Jött volna utánam, de nem kellett. Tudja, ivott, meg büdös is volt. Holnapután azért elmegyek a temetésére, örökségül rám hagyta az arcképét. Az itteni utcaseprő is koslat utánam, de az is büdös. Tetszik tudni, én adok magamra, sok spray-m van, a büfés csaj hozza nekem.
Hogy milyen társat szeretnék? Ad egy: ne igyon. No, azért nem lenne neki tilos az ital, mert ugye munkásembernek kell néha egy-két feles. Tudja, az a kis pohár, arra gondolok. De ne igyon sokat. Kettő: legyen ápolt, és néha szeretgessen egy kicsit...
...A férjem halála, hát az nagyon rossz volt, teljesen magamba fordultam egy időre. De jobb is ez így. Jól megvagyok egyedül, legalább be tudom osztani a pénzem. Szép nyugdíjam van, ötvenezer forint. Negyvenöt évet dolgoztam érte. Minden hónapban kifizetem az itteni kosztot, a többit elköltöm. Reggelmegiszom a büfében egy kávét, vagy veszek egy chipset, azt szépen lassan elrágom. No meg a szépítőszerek. Szeretek jól kinézni, csak úgy magamnak.
Ibolya (76 éves)
Miután fiát és testvérét eltemette, az idősek otthonába költözött. Első férjétől még fiatalon elvált, a másodikkal 17 év szerelem után, már az otthonban esküdött meg.
...Nagyon szép esküvőnk volt, az Anna nővér volt a tanúm. Volt magnó, étel-ital, csodaszép ajándékok. Tánc az nem volt, mert a párom nem tud táncolni, rossz a lába. Hét éve vagyunk házasok, öt és fél éve nem voltam vele sehol.
...Körülbelül tizenöt éve nem élünk házaséletet, már nem is hiányzik. A párom még most sem fogadja el, hogy nem működik neki. A szeme még kívánja, időnként lát is egy-két dolgot a tévében, beindul, de nem megy. Korábban mindent megpróbáltunk. Megágyaztam a földön, ráültem, de semmi. Kudarc. Meg aztán én sem úgy mozgok már, ahogyan kellene, többre értékelek egy jó alvást, mint a szexet. Nem is alszom vele együtt, mert akkor elkezdődne a kínlódás. Nekem inkább az esne jól, ha egy kicsit odabújna, ha egy kicsit megsimogatna, megpuszilna, ha valami szépről beszélgetnénk, tervezgetnénk valamit, ami más, mint a hétköznapok.
Julika (78 éves)
Második férjével három éve lakik az otthonban.
...Egyszer, amikor a férjem sírjánál voltam, észrevettem, hogy valaki vár rám a temető kapujában. Odamentem hozzá, megtetszett. Együtt sétáltunk le a Moszkva térig, végigbeszélgettük az utat. Megszerettük egymást, összeházasodtunk, ennek tizenkét éve. Hatvanhat éves voltam akkor. Összeköltöztünk egy tanácsi lakásba, a Fény utcában. Aztán egy idő után kezdtünk lerobbanni. Miután megműtöttek, elhatároztuk, hogy idősotthonba vonulunk.
...Ezt a járókeretet a papa vette nekem, enélkül egy tapodtat sem... Sokszor el vagyok szontyolodva, hogy milyen voltam és hová lettem. Szakácsnőként dolgoztam egész életemben: rohantam, futottam, sütöttem-főztem. Jaj, hogy imádtam!
...Hogy telnek a napjaim? Tévézgetek, olvasgatok, beszélgetünk a férjemmel. Legjobban a természetfilmeket szeretjük. Az állatokat, a gyönyörű szép zöldet. Egyik nap Afrikában, máskor Amerikában járunk. Úgy öt-hat csatornát nézünk. De például nem nézzük azokat, ahol a fiatalok paráználkodnak, olyan gusztustalan dolgok vannak, tetszik tudni, undorodunk tőlük. Inkább komoly műsorokat nézünk.
...Nem nagyon megyünk már ki, csak ide a környékre, mert ugye a kocsiba is be kell szállni, ki kell szállni, lépcsőzni kell. Várjuk a tavaszt...
