Mellet vagy transzparenst? A feministák visszavágnak

Szex

Tényleg sterilizálni akarják a férfiakat és adatokat hamisítanak közben? A Kutatók Éjszakáján borzongató igazságokról hullott le a lepel.

Ínyenc trollkodásnak indult az ELTE-n megrendezett pénteki Kutatók Éjszakáján az Identitásparádé, azon belül is a genderpanel, amely a Trollok harca – Minden, amit tudni szeretnél a feminizmusról, de sosem merted megkérdezni címet viselte. Az eseményhez előzetesen anonim kérdéseket vártak, hogy aztán az est szereplői, Hermann Veronika, Papp Réka Kinga és Réz Anna cenzúra nélkül válaszolhassanak rájuk.

Hermann, Réz, Papp

Hermann, Réz, Papp

Fotó: Narancs

Így is lett. Egészen rövid bevezető után – amelynek során kihagyhatatlan volt megemlékezni a Kiss Heléna által gründolt Nők a feminizmus ellen nevű szakkörről – a szépen megtelt előadóban sorra válaszolta meg a trolltársakká avanzsált trió az érdekes, vicces vagy éppen infantilis felvetéseket.

Miután az elmúlt időszakban eléggé pörögtek a gendertémájú kérdések a magyar közbeszédben – többek között az antifeminista mozgalom élharcosai miatt is –, mára már tízmillió ember ért ehhez a témához is, akárcsak a focihoz vagy aktuálisan a menekültkérdéshez – fogalmazott Hermann Veronika. Majd hozzátette, hogy nagyon fekete vagy fehér az a világ, amely kirajzolódik a kommentekből, így megpróbálják árnyalni némiképp a képet.

A több mint 60 kérdés közül az első egyszerű és frappáns volt. „Működik?” Papp Réka Kinga szerint neki bejön, majd hozzátette, hogy csak azt sajnálja, hogy a feminista világ-összeesküvésből még semmit nem utaltak ki a számára, „pedig állítólag ez olyan, mint a zsidó világ-összeesküvés: miénk az összes pénz, a bankok, de mi vagyunk a kommunisták is, szóval most már jöhetne az első nagyobb átutalás”. A következő kérdező azt igyekezett kipuhatolni, hogy  „Mennyire érzed cikinek a szélsőséges feministák megnyilvánulásait?” (meg is magyarázták, kik azok: „Ahol azért kampányolnak, hogy a férfiakat sterilizálják, családokat szakítsanak szét stb.”). Réz Anna hangsúlyozta, hogy az unikornisokról sem fognak beszélni, ezért inkább lépjenek tovább, míg Papp Réka Kinga szerint igenis komolyan kellene venni a dolgot, mert az unikornis a poliamoriában annak a neve, aki egy pár mindkét tagjával szexuális kapcsolatot akar létesíteni.

false

 

Fotó: Narancs

De azért komoly dolgokról is szó esett. Arra a kérdésre, hogy a „NANE miért  hamisítja meg a családon belüli erőszakra vonatkozó statisztikát (95-5%)?” (mármint a férfiak és a nők által elkövetett tettek aránya), szakszerű felvilágosítással szolgáltak a jelenlévők, akik nemcsak azt mondták el, hogy mi a NANE (vagyis a Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen) és milyen sokrétű, fontos tevékenységet végez, hanem azt is, hogy honnan szerzi az adatait. Például a rendőrségi és bírósági statisztikákból, amelyeket ha akarna, sem tudna meghamisítani, mert ezek a legkönnyebben ellenőrizhetők.

Na és „miért ellenzik egyes feminista csoportok a prostitúció legalizálását?” Noha a trió tagjai kijelentették, hogy ők maguk a kérdésben dekriminalizáció-pártiak, kicsit hosszabban értekeztek a szexmunkások helyzetéről és a megoldási lehetőségekről is. De szó esett politikai és vállalati kvótákról is, amelyekről Réz Anna véleménye úgy hangzott, hogy míg a politikai kvótát átmeneti, hasznos eszköznek tartja, addig nem biztos abban, hogy a vállalati kvóta fair lenne.

false

 

Fotó: Narancs

Hermann Veronika azt hangsúlyozta, hogy a magyar parlamentben a nők csupán 9 százaléka képviselteti magát, vagyis aligha reprezentálják a parlamenti viszonyok a társadalmat. A magyar politikus pedig sztereotipikus módon meghatározva az a fehér bőrű, középkorú, heteroszexuális, keresztény férfi, aki ráadásul specifikusan még populista is, aluliskolázott, és nem különösebben kulturált. Így voltaképp nehéz nem kvótapártinak lenni. És ha már kvótáról, nemi reprezentációról volt szó, a médiahőssé avanzsált Papp Réka Kinga arról is beszélt kicsit, hogy milyen kvótanőnek lenni. És hogy vajon miért nem látszódik jóval több, különböző kérdésekben kompetens nő a közéletben, a médiában. Amely jelenséget talán még az antifeministák is észrevehetnék – róluk egyébként PRK megjegyezte, hogy a magyar antifeministák mozgalmának nevezett csoportosulást egyetlen nő csinálja, aki rávette két barátnőjét, hogy társuljanak, egyébként pedig a Facebook-lájkolóik között rajtuk kívül csak férfiak vannak. „Mindig vannak osztályárulók, akik aztán mindig pofára esnek” – tette hozzá szolidan.

A gyorsított ütemű válaszadás („Tudnátok most valami olyat is mutatni, amit a FEMEN szokott?” – „Mellet vagy transzparenst?”) során szóba került az a pozitív diszkrimináció is, hogy a nők előbb mehetnek nyugdíjba, amit Réz Anna igazságtalanságnak tart a férfiakkal szemben. Papp Réka Kinga kedvenc kérdése ennél kicsit vadabb volt; ez úgy hangzott, hogy „Mi a kurva anyádért van ősleszbikus frizurád, te dagadt lötty?” Amire PRK csak annyi mondott, hogy „mert szar a fodrászom”.

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Fűző nélkül

Berlin, Du bist so wunderbar – fogad a híres dal, amelynek a karrierje egy német sörreklámból indult. Nehéz is lenne másképpen összefoglalni a város hangulatát, amelyet az itthon alig ismert grafikus, illusztrátor és divatfotós Santhó Imre munkássága is visszatükröz.

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Londoni randevúk

„Ne ijedjetek meg, de azt hiszem, én vagyok a generációm hangja. Vagyis valamelyik generációé” – fogalmazott Hannah Horvath a Csajok első részében. A 2012–2017 között futó, hat évadot megélő sorozatban Lena Dunham pont így tett: hangot adott azoknak a fiataloknak, akiknek mindennél nagyobb szabadságot és jólétet ígértek, ám a világválság ennek az anyagi, az egzisztenciális szorongás pedig a lelki fedezetét egyszerűen felélte.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.