ZSINÓRPADLÁS - rés a présen

„A báb nem fintorog”

Varsányi Péter rendező

  • rés a présen
  • 2017. október 21.

Színház

rés a présen: Mire jó a bábrendező szakirány?

Varsányi Péter: Amikor jelentkeztem a Színművészetire, semmit sem tudtam a bábszínházról. A felvételit viszont már teljes eksztázisban éltem meg. Az egyetemen töltött öt év alatt prózai és operarendezést ugyanúgy tanultunk, mint, mondjuk, filmkészítést vagy világítástervezést – leginkább mégis annak ajánlom a szakot, aki a jövőbe nézve látja magát báb­előadások rendezőjeként.

rap: Milyen munkáidat ismerheti már a közönség, és mit láthat repertoáron?

VP: Korábban rendeztem többek közt az Operában Az úrhatnám szolgálót, a Budaörsi Latinovits Színházban Mosonyi Aliztól Az öreg kisasszony autósmeséit Takács Katival a főszerepben vagy Borbáth Péter Sündör és Niru című könyvéből bábelőadást. Az utóbbi két produkciót itt-ott el lehet csípni. Október 21-én pedig a Képzőművészeti Egyetem látványtervező szakos hallgatóival mutatjuk be A falak titkos életét Bruno Schulz művei nyomán, Ewa Maria Wolska társrendezésében a Jurányi Házban.

rap: A megtorlás napja című előadást pedig szeptember 28-án mutatjátok be a Jurányiban. Mit kell tudnunk erről a darabról?

VP: Az előadás Elliot Rodger, a 2014-es Santa Barbara-i tömeggyilkosság elkövetőjének életét dolgozza fel. A tragédia előtt ez a 22 éves fiú elküldött a hozzátartozóinak egy önéletrajzot, amelyben leírta, hogyan vált gazdag, hollywoodi filmes családba született gyerekből azzá, amivé. Megrázó olvasmány, de a mi célunk nem a sokkolás, hanem az, hogy a nézőkkel közösen beszéljünk a társadalmunkra nehezülő feszültségekről.

rap: Milyen a próbaidőszak?

VP: Új módszert próbáltam ki: az első szakaszban folyamatosan improvizáltunk, majd az improvizá­ciók alapján írtam a szövegkönyvet. Így tulajdonképpen a színészekkel – Kurta Niké, Csémy Balázs, Kovács Domokos – és Hajós Zsuzsa konzulensemmel közösen jegyezzük az előadást. Iszonyú szerencsés vagyok, hogy ilyen tehetséges, okos és nyitott embe­rekkel akadtam össze. És ez nem a kötelező dicséret.

rap: Mi van még a bábrendezésen túl?

VP: Most csöppentem bele a szabadúszó rendezők tócsájába. Amíg van mit mondanom, és ezt rajtam kívül más is így látja, szeretnék benne maradni. De más vizek is érdekelnek – a lengyelországi Erasmus-tanulmányaim alatt rendeztem egy kis stop motion filmet, amelyet a Friss Hús Nemzetközi Rövidfilm Fesztiválon is láthattak a nézők – szeretném ezt a műfajt is folytatni. Aztán vannak még írói terveim. A párom egyébként szintén bábrendező, úgyhogy a kérdésedre válaszolva: a bábrendezésen túl egy bábrendező van.

rap: Szerinted mindent el lehet játszani bábokkal?

VP: Mindenesetre Misi Mókustól a holokausztig elég széles a skála. Olyan szerintem nincs, hogy egy témát ne lehetne bábokkal feldolgozni. Csak épp nem érdemes ugyanazt elvárni egy bábtól, mint egy színésztől. A báb nem fintorog egy rossz instrukció hallatán, míg a színész feje nem esik le próba közben.

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.