„A legfontosabb a jó test”

Anne-Marie Holmes koreográfus

Balerinaként körbetáncolta a világot, közben elkezdte újrakoreografálni a klasszikus baletteket, több mint harminc országban tanított, és ő volt az első tengerentúli táncos, akit meghívtak a szentpétervári Kirov Balettbe. A kalóz című művet most az operaházban játssza a Magyar Nemzeti Balett három szerep­osztásban. Még a múlt heti bemutató előtt beszélgettünk vele.

Magyar Narancs: Ön 1997-ben már elkészítette A kalóz koreográfiáját. A mostani verzió mennyiben tér el az eredetitől?

Anne-Marie Holmes: Az eredeti koreográfiát a Bostoni Balettnek készítettem. Moszkvai balettmesterem, Dudinszkaja vett rá tulajdonképpen, mert látta, hogy A kalóz jelmezei ott állnak régóta a jelmezraktárban, és semmire nem használják őket. Fogtam és megvásároltam őket, és Dudinszkajával együtt elvittem Bostonba. Az előadásra eljött Kevin McKenzie, a New York-i Balett igazgatója, és megkérdezte, miért nem csinálom meg nekik is. Mondtam, rendben, de a Petipa-féle koreográfiából nagyon sok részt meg szeretnék változtatni. Elfogadta, így jött létre a saját verzióm New Yorkban, amiből aztán filmet is készítettek, és Emmy-díjat nyert a produkció. Aztán elkészítettem Londonban is, ezt látta Solymosi Tamás balettigazgató, nagyon tetszett neki, Budapesten tulajdonképpen ezt a verziót láthatja a közönség.

MN: Az alapján, amit láttam a próbákból, nagyon nehéznek tűnik a koreográfia. Sok a látványos ugrás, forgás, emelés, a táncosnőt néha úgy kapja el a levegőben a férfi táncos, hogy az szédületes, a laikus csak nézi, hogy nem csúszik ki a kezéből egyáltalán.

AMH: Valóban nagyon nehéz. Amikor a New York-i Balettnek készítettem, négy fantasztikus sztártáncos táncolta a főszerepeket, ezért is volt akkora sikere. Egyébként a darabot belülről is jól ismerem, magam is sokat táncoltam.

MN: Ön nem titkoltan a szólótáncosokra épít, őket terheli, ők képezik a munkája alapját. Egyszer nyilatkozta is, hogy ha jó a táncos, megtölti élettel, a testére veszi a koreográfiát, ha nem, lehet a koreográfia világbajnok, sosem fog átjönni, életre kelni. Hogyan tudná definiálni, milyen a jó táncos?

AMH: A legfontosabb a jó test. Ha ez nincs, a kiindulási pont sincs meg. Fantasztikus technikai adottságokkal kell rendelkeznie a táncosnak, nemcsak átlagossal, hanem átlagon fölü­liekkel. De ezenkívül el kell tudnia mesélni hitelesen, őszintén a történetet. Nekem el kell hinnem, hogy az történik a színpadon, ami. Az is fontos, hogy a férfi-női partnerek között legyen kémia. És ne felejtsük el, a laikus közönség inkább az arcokat nézi, a kifejezést, az előadásmódot, nem elég tehát a lábat magasra emelni és tökéletesen-gusztusosan kivitelezni testtel a produkciót. Ezért fontos a színészet is.

MN: Mi a véleménye a Magyar Nemzeti Balett művészeiről?

AMH: Nagyon keményen dolgoznak, elhivatottak és nagyon fegyelmezettek. Nem mindenhol ilyen fegyelmezettek a táncosok. Jó velük dolgozni, látszik, hogy akarnak táncolni. Hogy milyenek a színészi képességeik, még nem tudom, csak néhány hete dolgozom velük. Viszont rengeteget próbálunk, reggeltől estig, sokkal hosszabban, mint bárhol másutt.

MN: Ön választotta ki a szólistákat? Egyáltalán, hogy működik ez egy vendégkoreográfus esetében? Megnézi, megméretteti a művészeket, vagy kész szerep­osztással dolgozik?

AMH: Solymosi Tamás balettigazgatóval közösen készítettük a szereposztást. Tulajdonképpen ő javasolta, ajánlotta a táncosokat. Solymosival korábban már dolgoztam együtt, jól ismerem a munkásságát. Egyébként sosem volt még konfliktusom koreográfusi pályám során a kiválasztott művészekkel. Ha egy táncos jó, azt mindenki tudja, látja a szakmában. Az evidens. A jó táncosok pedig inspirálnak engem. A koreografálás élő folyamat, adott esetben egy táncos miatt is megváltozhat benne valami, ha úgy jön ki a lépés.

MN: Lejegyezte annak idején a koreográ­fiát? Van valami írásos nyomuk?

AMH: Minimális jegyzeteim vannak, de leg­inkább a fejemben vannak a dolgok.

MN: Mi a legnehezebb ebben a munkában?

AMH: Észben tartani az egészet, hogy a főszereplőktől a karaktertáncosokon át a balettkarig ki melyik zenére mit táncol. Gondoljon bele, mennyi kombináció, mennyi lépés, mennyi mozgás ez egyszerre, hosszú órákon keresztül! Én már koreografáltam a Hattyúk tavát, a Csipkerózsikát, a Bajadért, A kalózt, a Raymondát, a Don Quijotét – ez több ezer lépés, rengeteg.

MN: Ha nincs leírt, rögzített verzió, hogyan tanítja be?

AMH: Megmutatom nekik. Együtt tanuljuk be. Illetve ott van azért a videó, ami segít.

MN: Ön elsősorban az orosz balettek előadójaként vált ismertté. Táncosi pályafutása során mi volt a legemlékezetesebb szerepe?

AMH: A Rómeó és Júlia Amszterdamban. Aztán amikor először színpadra léptem Szentpéterváron a Párizs lángjaival vagy a Hattyúk tavával. Balettmesterként pedig a Bostoni Balettel való munka inspirált a legjobban. 16 évet töltöttem ott, aztán művészeti igazgató lettem, amit nagyon élveztem. A mai napig folyamatosan utazom szerte a világban, például A kalózt ezután Hongkongban, majd a milánói Scalában tanítom be. De van egy lányom, két unokám, 74 évesen is imádom a táncot, a táncosokat, jól kijövök az emberekkel, és nagyon élvezem az életet.

MN: Ön sokat dolgozott amerikai és európai balett-társulatokkal. Lát-e alapvető különbséget az amerikai és az európai balett között?

AMH: Az amerikaiban több az energia, az erő, nagyon fontosak az effektek, a látvány. Az európai színpadok lágyabb produkciókat mutatnak be. De személy szerint a Kirov Balett a kedvencem.

MN: Mit gondol, a klasszikus balett terén miért az orosz iskola viszi a prímet?

AMH: Mert évtizedek óta a szigorúság, a nagyon komoly tanítás, a fegyelem jellemzi, már egészen kisgyerekkortól. Ez a hagyomány rettentően erős.

MN: Sokak szerint a klasszikus balettnek meg kell újulnia, mert avítt, poros, nem a mához, a mának szól. Mások szerint a klasszikus attól klasszikus, hogy örök értékeket mutat fel, és úgy jó, ahogy van. Ön melyik álláspontot képviseli?

AMH: A klasszikus balettnek megvan az ereje és a maga útja. Ugyanakkor a társulatoknak egyszerre kell vinniük a klasszikus és a kortárs vonalat, így a táncosoknak is mind a kettőre fel kell készülniük. Oslóban készítettek például modern Hattyúk tavát, de a repertoáron mellette ott volt a klasszikus is. Én magam is számos kortárs koreográfiában táncoltam, például Cunninghamében, de az én koreográfiáim alapvetően klasszikusak.

MN: Ha van az itt készített Kalózának mondanivalója, üzenete, célja, mi lenne az?

AMH: Hogy élvezzem.

Névjegy

Anne-Marie Holmes 1943-ban született. A kanadai Winnipeg Balettnél kezdte klasszikus balett-táncosi pályáját, de táncolt a Holland Nemzeti Balettnél, a Londoni Fesztivál Balettnél, a berlini Staatsopernél és a Skót Királyi Balettnél is. A legjobb mestereket tudhatta magáénak, Natalija Dudinszkaját és Alexander Puskint. Számos modern alkotó kifejezetten neki készített koreográfiát. Lisszabonban balettakadémiát alapított, amit a forradalom elsöpört. Egyik leghíresebb koreográfiája A kalóz.