Bayreuth, a maga 75 ezer lakosával kisvárosnak számít, de mivel életének véletlenei ide vezették Wagnert, ma már világhírű. A Festspielhaust az előadásokon kívül is meg lehet nézni, és a látogatás számos érdekességgel szolgál; például láthatók, sőt, kipróbálhatók a nézőtér híresen kényelmetlen (inkább borzalmas) székei, de az évtizedek óta ott dolgozó idegenvezető megnyugtatott, hogy egy óra után annyira elkábít az opera, hogy semmit nem fogunk érezni. A zenekari árok sem kényelmesebb, elképzelhetetlenül kis helyre zsúfolnak össze adott esetben akár 120 zenészt is, akiknek füldugót is kiosztanak, hogy a színpadról leereszkedő tető alatt játszó fúvósoktól meg ne süketüljenek. Ráadásul a hang Z alakban jut fel a közönséghez, először a hangszeresektől a zenekari árkot félig lefedő tetőre, aztán az énekesekhez, és onnan a közönséghez. A karmester nem is int be az énekeseknek, erre van a korrepetitor. Fischer Ádám szerint ez a munka „más”, de nem bánja, hogy megtanulta. A városban van továbbá a Wagner család néhai lakóhelye, a – szintén látogatható – Wahnfried villa is, amelybe bele lehet képzelni az egyre nagyobb kulturális súlyt szerző és az örökséget máig gondozó család életét. Igaz, itt nem esik szó Liszt lányának, Cosima Wagnernek a hitlerájjal kötött dicstelen szövetségéről. Mint ahogy a prospektusokban arról sincs szó, hogy Liszt is Bayreuthban töltötte utolsó heteit, s bár minden bizonnyal itt szeretett volna a legkevésbé meghalni, mégis itt érte a halál, és a városi temetőben van eltemetve.
A legvonzóbb hely
De Bayreuthnak van egy másik kincse is. Az 1700-as évek közepén épült Markgräfliches Opernhaus (Őrgrófi Operaház) II. Frigyes testvérének, Wilhelmina őrgrófné színházimádatának köszönhető, és ahogy mondani szokás, minden van benne, ami gut und teuer: kialakítása, díszítése, aranyozása, kényelme valóban páratlan. Az első esemény Wilhelmina lányának, Sophie-nak a menyegzője volt az új épületben. Wilhelmina, bár ezt nem szokták sokat emlegetni, komponált, énekelt és játszott is, főképp saját darabjaiban. Halála után az operaházat sokáig nem használták, részben ennek is köszönhető, hogy viszonylag jó állapotban maradt fenn. 1994-ben itt forgatták a Farinelli című film egyes részleteit, később alapos felújítás után 2018-ban nyílt újra a ház, ahol számos zenés-színházi eseményt rendeznek az év folyamán, húsvéttól októberig – még Wagner-operagálát is.
A Markgräfliches Opernhaus építését Wilhelmina a híres olasz Bibiena-építészcsalád egyik tagjára, Giuseppe Galli Bibienára bízta. A színpad nem nagy, de ami az opera-előadásokat elsősorban behatárolja, az a süllyesztők és a háttérkulisszák hiánya. Ám a szükségből sikerül előnyt kovácsolni, egy nagyszerű színpad- és díszlettervező, az erdélyi szász származású Helmut Stürmernek köszönhetően, aki hajtogatható, előre-hátra húzogatható, függönyökkel, balkonokkal is operáló díszleteket tervez, így megvan a teljes illúzió.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
