Színház

A praktikum is lehet ihletforrás. Bizonyítja ezt Eötvös Péter Senza sangue című operája, amely azért született, hogy valamiképpen kikerekítse Bartók A kékszakállú herceg vára című – sajnálatos módon mindössze hatvanperces – egyfelvonásosát.

Ritkán érzem igazán szükségesnek azt, hogy a néző több segítséget kapjon a befogadáshoz. Ahogy azt is, hogy egy-egy előadás igazán nagy szellemi bravúr volna, mélyebb megfejtésre váró mű.

74 éves volt.

Világvárosokban szoktak ilyen trendi előadásokat csinálni kultikus, svéd vámpírregénnyel és -filmmel. A Hukklét és a Taxidermiát jegyző Pálfi György először rendez színházban.

Két darab, két főszereplő, két nézőpont: az első középpontja egy kultikus férfi, a másiké pedig a kultikus nő. Az első darab egy klasszikus történet átforgatása, a másik egy klasszikus zeneműé. A érem két oldala, pontosabban a sakktábla két színe. Így fogható össze a Szegedi Kortárs Balett egyestés két koreográfiája: a Don Juan és a Feminizma.

Loveshake – Az élet összeráz címmel formabontó zenés-táncos játékot találtak ki a régóta egy párt alkotó művészek. A január 20-i bemutatóig még sejtelmes homály fedi Rezes Judit és Szabó Győző színházi duettjének részleteit. Ami biztos: valóság és fikció keveredik benne, hol viccesen, hol szívszorítóan.

Mostanában nem múlik el színházi évad a slow jegyében született előadás nélkül. Az előzőben ilyen volt például a csaknem ötórás József és testvérei az Örkény Színházban: az egymásba fonódó, köröket leíró történetek megszüntették az időérzékünket.

Bár még csak február közepe van, az ilyenkor szokásos színházi mellékletünk valamiképpen mégis a tavasz előhírnöke. Mondjuk szerelem tényleg van benne. Meg egy csomó más jó téma. Tessék, egy kis ízelítő a tartalomból.