Felgördült a függöny – Itt a Narancs színházi összeállítása!

  • narancs.hu
  • 2018. február 15.

Színház

Bár még csak február közepe van, az ilyenkor szokásos színházi mellékletünk valamiképpen mégis a tavasz előhírnöke. Mondjuk szerelem tényleg van benne. Meg egy csomó más jó téma. Tessék, egy kis ízelítő a tartalomból.

Kielégítetlen kíváncsiság (Loveshake – Az élet összeráz)

Semmilyen skatulyába nem illik Szabó Győző és Rezes Judit közös előadása, a Loveshake. Bulvárnak nem elég szaftos: tény, hogy építenek a kukkolás iránti vágyunkra, azonban nem elégítik ki a pikáns részletek iránti esetleges kíváncsiságunkat. Párkapcsolati, életvezetési tanács­adáshoz képest túlságosan is celebekről van szó – persze habitus kérdése is, ki mikor jut el arra a pontra, hogy a színpadon megjelenő emberre tudjon koncentrálni. Kőszínházi produkciókhoz képest rendhagyó, viszont a függetlenek felől nézve nem igazán formabontó produkció. Jól illeszkedik abba a színházi tendenciába, mely a hiteles, önmagát felvállaló személyességet helyezi előtérbe – de ehhez meg túlságosan is prefabrikált, nem eléggé performance jellegű. (Rádai Andrea kritikájából)

false

 

Fotó: Horváth Judit

„A saját rendezéseimet is unom”

Andrei Şerban színházrendezővel Köves Gábor készített interjút.

Magyar Narancs: Amikor a Radnóti felkérte, hogy rendezze meg a III. Richárdot, a felkérés a szereposztással együtt érkezett, vagy ön válogatta a színészeket?

Andrei Şerban: A felkérés úgy jött, hogy a színházi világ Alföldi Róbert 50. születésnapjára egyfajta ajándéknak szánta a III. Richárd szerepét. Megkérdezték tőle, mit játszana szívesen 50 éves fejjel, mire ő azt felelte, hogy a kedvenc szerepét, mind közül az abszolút kedvencét, III. Richárdot, és hogy ezt a kedvenc rendezőjével – velem – szeretné megtenni. Ezzel és a Radnóti meghívásával kezdődött. Nem ismertem a radnótis színészeket, megnéztem őket, és a látottak alapján osztottam ki a többi szerepet. Amikor operát rendezek, sosem én állítom össze a szereposztást, ez a karmester privilégiuma, mire én színre lépek, a szerepek már réges-rég le vannak osztva. Bárkit is adnak, legyen nagyon kövér vagy nagyon idős, azt el kell fogadnom, abból kell kihozni valamit. Ellenben, ha színházban dolgozom, mindig ragaszkodom hozzá, hogy én osszam a szerepeket.

false

 

Fotó: Németh Dániel

MN: Alföldit rendezte már korábban is, például a Nemzeti Angyalok Amerikában előadásában. Abban is szerepelt egy III. Richárd-szerű alak – lapunk kritikusa ki is emelte, hogy ahogy Kulka János Roy Cohnt, ezt a minden hájjal megkent manipulátort alakítja, abban felsejlik III. Richárd gazembersége.

AŞ: A nagy különbség kettejük között, hogy amikor Roy Cohn AIDS-es lesz, megváltozik. Emberként kezd viselkedni. A darab szerint még Roy Cohn is képes lehet ilyesmire. Vele azért még mindig inkább együtt tudok érezni, mint Richárddal.

Tág a világ – Huszonöt éves a Kerekasztal Színházi Nevelési Központ

Rádai Andrea riportja és Csendes-Erdei Emese interjúja

A Kerekasztal úttörője volt ennek a fajta a színháznak, és mára szinte veteránja: 25 éve alapította Kaposi László. Az évfordulót a társulat a Negyedszázados Fesztivál című programsorozattal ünnepelte, ennek keretében sok saját és koprodukcióban készült előadásukat lehetett megnézni. Az alapítás óta eltelt időben nemcsak a társulat összetétele változott sokat (a csapatból kivált tagok megalapították az ország másik jelentős színházi nevelési társulatát, a Kávát, és Kaposi is távozott), hanem az irányok, módszerek is. Ennek nyilván az az egyik oka, hogy a Kerekasztal számára alapállapot a kísérletezés: egy TIE-előadásnak sokkal több változója van, mint például egy kőszínházban játszott Tennessee Williams-drámának, így nem is a tökéletesre csiszolt alkotás a cél. Vannak persze „receptek”, de nincsenek minden helyzetre alkalmazható konzervmegoldások, hiszen minden helyzet új. Az alkotók is folyamatos reflexióra, (ön)értékelésre kényszerülnek.

Az egy igazság helyett

Tompa Andrea publicisztikája a kritikusi lét, a kritika megváltozott kontextusáról

Koltai Tamás halálakor többen elmondták, hogy elment az utolsó színikritikus. Vagy árnyaltabban: ilyen kritikus nem lesz többé. Bár szerény kritikusutódokként sérelmezhetjük ezt az állítást, hiszen nekünk is szólhat üzenetként, mégis fontos igazság húzódik a talán nem teljesen átgondolt kijelentések mögött.

Hiszen nem arról van szó, hogy hozzá és az elmúlt évtizedben eltávozott nagy nemzedékhez képest tehetségtelenek, műveletlenek, kevésbé elhivatottak és éppen ezért kevésbé „hatásosak” volnánk mindannyian, hanem hogy Koltai Tamással és immár több pályatársával (Molnár Gál Péter, Tarján Tamás, hogy csak néhány nevet mondjunk) eltávozott egy alapvető kritikushabitus, kritikustípus, vagy – én inkább így látom – véget ért egy hosszú korszak és egy kontextus, amely őket „létrehozta”. Valami tényleg megváltozott.

„Hagyták, hogy éljen az agyam”

Megkerülhetetlen fiatal alkotó, dramaturg, színész, író és saját darabjainak rendezője. Gyerekkoráról, verseiről, előadásainak egyediségéről, mozgássérülttudatának hiányáról beszélgettünk. Na meg a magyar színház helyzetéről. Fekete Ádámmal Czenkli Dorka beszélgetett.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

Magyar Narancs: Egy ideje már nemcsak színészként és dramaturgként van közöd a színházhoz, hanem elkezdtél rendezni is. Ennyire szereted a kihívásokat?

Fekete Ádám: Egyszer csak elkezdett feszíteni, hogy úgy irányítanék már egy munkafolyamatot. Mert dramaturgként az ember ugyan ott van és beleszól, de mégsem ő ül a volánnál, nem az ő dinamikája határozza meg a próbafolyamatot. Megéreztem, hogy nekem ez menne. Először 2015 elején rendeztem, a Csoportkép oroszlán nélkült. Nagyon jó élmény volt, érdekes előadás lett, azt láttam a színészeken, nekik is tetszett a közös munka, én meg, mint valami drogon, rajta maradtam.

MN: Eddig a saját darabjaidat rendezted.

FÁ: A Csoportkép esetében csomó ötlet, dramaturgiai szerkesztés, időkezelési kísérlet foglalkoztatott már jó ideje, mire Hajmási Dávid barátom arra sarkallt, hogy pályázzak és rendezzek. A Jeditanács összeültet 2017 őszén csináltam, de az ötlete már 2016-ban megfogant. A Stúdió K-s Reggeli dinoszauruszokkalra Nagypál Gábor kért fel, és kifejezetten az volt az igénye, hogy saját darab legyen. Nem akarok csak saját darabokat rendezni, fontosnak tartom, hogy az ember kijöjjön a saját világából, megértsen más világokat, más szövegeket.

Eladta az arcát

László Ferenc írása a magyar színészek és a reklám kapcsolatáról

Pár évtizede jól megfizetett szégyennek számított, ha egy ismert színész reklámfilmben szerepelt. Száz éve viszont éppenséggel a színészek számítottak a legkeresettebb reklámozóknak. Blaha Lujza púderétől Lottó Ottóig és tovább.

Snoblesse Oblige

Egy rakás jó program.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.