rés a présen

Színész szerettem volna lenni

Raubinek Lili előadóművész, táncos

  • rés a présen
  • 2018.02.18 14:01

Színház

rés a présen: Az új évet a Bethlen Téri Színházban köszöntöttétek az új formációddal. Milyen műsort adtatok?

Raubinek Lili: Az ImBerbe Project Szeri Viktorral közösen egy 2in1 esttel indított a Bethlenben. Az est mindkét előadása erősen épít a személyességre és az önreflexióra, na meg a párducmintára. A together­ing című a női sztereotípiák, a közös időben, térben töltött kapcsolódások és szétszakadások mentén mesél. Érzelmek szkeccsbe zárva.

rap: Kikből áll, mikor és milyen céllal alakult az ImBerbe Project?

RL: Egy tömörülés, ami a suli (Budapest Contemporary Dance Academy) utáni lég­üres teret volt hivatott betölteni. Nincsenek állandó tagok. Első bemutatónk a berlini magyar kulturális intézetben volt. A mostani előadáshoz Balogh Kata csatlakozott a meglévő Lévai Viola, Dömötör Luca, Raubinek hármashoz. Az volt az alapfelvetésünk, hogy a suliban megszokott, kísérletező attitűdöt folytatjuk. Van még egy másik fontos vonala a projektnek, workshopokat tartunk fesztiválokon. A cél az, hogy a résztvevők együtt, közösen alakítsák a saját táncukat, így tapasztalva meg a mozgás felszabadító erejét. Február elején a 0. UbikEklektik című rendezvényen az Epreskertben Shaking workshopot és Oxygen ceremonyt fogunk celebrálni a résztvevőkkel együtt.

rap: Mikor lépsz fel legközelebb?

RL: Sűrű időszak jön, és mind a MU Színházhoz köthető. Január 23-án a Molnár Csaba rendezte SÍN: CMMN SNS PRJCT-ben játszom Szász Danival. Ez egy nagyon izgalmas dolog, közösségi színház, de nem abból a fajtából, ahol minden szem a nézőre szegeződik, és meg kell mondani a frankót. Sok szöveg, szigorúan 4 perc tánc, ajándék felmosó. Február 9-én a Sandy’s going out bemutatója lesz Szeri Viktor rendezésében. A darab egy sorozat első része, az Y generációról, a zúzásról és arról, hogy hogyan őrizzük vagy veszítjük el éppen önmagunkat. Ennek a folytatását májusban láthatja a közönség a Nemzeti Táncszínház IZP (Imre Zoltán Program) estjének keretén belül. Február 11-én a KB35 Társulat P – avagy jelenetek egy vándorszínész életéből című bemutatója lesz, ahova Boda Tibor rendező koreográfusként hívott meg. Nagyon izgatnak ezek a színházi munkák, totálisan más figyelmet, esztétikát kívánnak, mint a kortárstánc-előadások. Szerencsére a Színművészeti Egyetemen már többször volt lehetőségem vizsgaelőadásokban kísérletezni a koreografálással. Az évad legizgalmasabb próbafolyamata számomra Vass Imre Standing Groundja volt, elvitt valami nagyon furcsa helyre, ahova magamtól biztos nem mentem volna. Február 17-én újra játsszuk, ugyancsak a MU Színházban.

rap: Honnan közelítetted meg a kortárs táncot?

RL: Színész szerettem volna lenni. Drámatagozat, aztán nem vettek föl a színműre. Elmentem a Kortárstánc Főiskola nyílt napjára. Másfél órás kemény táncóra után még erősíteni kezdtek a táncosok. Gondoltam, na, én biztos nem akarok ennyit izzadni. Aztán mégiscsak ott kötöttem ki.

rap: Kik inspirálnak?

RL: A személyesség érdekel, nem feltétlenül a tánc. A tánc egy biztos bázis, ahonnan el lehet mászni bármerre. Ezt a szabadságot, határnélküliséget keresem, szeretem a kortárs táncban. Azok az alkotók inspirálnak, akiknek a munkáiban ezt látom: Molnár Csaba, Vass Imre, Marlene Monteiro Freitas, Hód Adri. Ami új inspirációs forrás, az a báb. Két évig tanultam és nemrég újra elém került. Az IZP keretén belül lesz egy szólóm Kelly címmel, ahol már szeretnék ebből a vonalból is behozni pár dolgot.

rap: Szerepálom?

RL: Tízévesen a Valahol Európában Suhanca volt, a lány, aki fiúnak öltözik. Lehet, hogy még mindig ez?

Neked ajánljuk

Riviéra–Erzsébetváros motortúra

  • Támogatott tartalom

Lengyel Gábor hosszú évtizedeken át dolgozott az orvosiműszer-kereskedelemben, és kizárólag olvasóként tekintett az irodalomra. A helyzet azután változott meg, hogy elhagyni kényszerült vállalkozását, s az ezzel járó traumát úgy dolgozta fel, hogy írni kezdett – terápiás céllal.

Lezárt műhely, levert lakat

Miközben nagyszabású kiállítással emlékeztek meg a Ludwig Múzeumban a magyar film születésének 120. évfordulójáról, a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum – MűvészetMalomban ugyancsak a magyar film a főszereplő, konkrétan a rendszerváltás utáni idők talán legizgalmasabb hazai filmes műhelye, az Inforg Stúdió.

A balfácán napja

Nem vennénk rá mérget, hogy a Netflix gyártásában készült friss svéd történelmi krimisorozat készítői valóban Harold Ramis 1993-as klasszikusából, az Idétlen időkigből vették a dramaturgiai inspirációt, de A valószínűtlen gyilkost nézve könnyen érezhetjük úgy, hogy Stig Engström is belekeveredett egy Phil Connorséhoz hasonló időhurokba. 

Dzsúdló és a magány

  • Puskás Panni

Dzsúdló nem azonos Jude Law-val, hanem egy magyar zenész, akinek leghíresebb száma a Lej. Ilyen és ehhez hasonló titkokat tudhatunk meg e „Z generációs pandémia paradigmából”, de csak akkor, ha valaki olyan szerencsés, mint én, és egy Z generációs digitális bennszülöttel nézheti végig a darabot. A tizenhat éves húgom árulta el azt is, miért nevet a főleg fiatalokból álló közönség azon, hogy az egyik szereplő annyira depis, hogy a frufruját is majdnem levágta.

Politikai inszeminátor

Egy ország találgatja éppen, hogy mi a fenét is akar ez az egész jelenteni. Hogy Gattyán György, aki a LiveJasmin nevű site-ján keresztül élő webkamerás pornóval begyűjtött nagyjából 300 milliárd forintot, most minden előzmény nélkül miniszterelnök-jelöltként bukkant fel a honi média megfelelő bugyraiban. 

Apácától nyalókáig

Az elsősorban tematikus kiállításokat bemutató, programjaival a tradíciót és a történelmi eseményeket szokatlan fénytörésben vizsgáló 2B Galéria 19 alkotót felvonultató csoportos kiállítása most a kakast állítja a középpontba.

Itt mindenki figyel

A szerző specialitása, hogy olyan zárt világokról fest részletes képet, amely a legtöbb ember számára még szeleteiben sem megközelíthető: ilyen volt a magyar szervezett bűnözés 1970-es évektől zajló történetére koncentráló Maffiózók mackónadrágban, majd a kokain magyarországi szerepét az 1920-as évektől napjainkig végigkövető Magyar kóla is.

Nem szentírás

  • Balogh Magdolna

A szerző eddig kilenc történelmi tárgyú könyvet jelentetett meg, amelyek közül a legsikeresebb a 2017-ben Goncourt-díjjal kitüntetett, a nemzetközi kritika által is egekbe dicsért Napirend, amelyben Hitlernek a második világháborút előkészítő tárgyalássorozatát írja meg egy afféle fekete komédiában.