rés a présen

Színész szerettem volna lenni

Raubinek Lili előadóművész, táncos

  • rés a présen
  • 2018. február 18.

Színház

rés a présen: Az új évet a Bethlen Téri Színházban köszöntöttétek az új formációddal. Milyen műsort adtatok?

Raubinek Lili: Az ImBerbe Project Szeri Viktorral közösen egy 2in1 esttel indított a Bethlenben. Az est mindkét előadása erősen épít a személyességre és az önreflexióra, na meg a párducmintára. A together­ing című a női sztereotípiák, a közös időben, térben töltött kapcsolódások és szétszakadások mentén mesél. Érzelmek szkeccsbe zárva.

rap: Kikből áll, mikor és milyen céllal alakult az ImBerbe Project?

RL: Egy tömörülés, ami a suli (Budapest Contemporary Dance Academy) utáni lég­üres teret volt hivatott betölteni. Nincsenek állandó tagok. Első bemutatónk a berlini magyar kulturális intézetben volt. A mostani előadáshoz Balogh Kata csatlakozott a meglévő Lévai Viola, Dömötör Luca, Raubinek hármashoz. Az volt az alapfelvetésünk, hogy a suliban megszokott, kísérletező attitűdöt folytatjuk. Van még egy másik fontos vonala a projektnek, workshopokat tartunk fesztiválokon. A cél az, hogy a résztvevők együtt, közösen alakítsák a saját táncukat, így tapasztalva meg a mozgás felszabadító erejét. Február elején a 0. UbikEklektik című rendezvényen az Epreskertben Shaking workshopot és Oxygen ceremonyt fogunk celebrálni a résztvevőkkel együtt.

rap: Mikor lépsz fel legközelebb?

RL: Sűrű időszak jön, és mind a MU Színházhoz köthető. Január 23-án a Molnár Csaba rendezte SÍN: CMMN SNS PRJCT-ben játszom Szász Danival. Ez egy nagyon izgalmas dolog, közösségi színház, de nem abból a fajtából, ahol minden szem a nézőre szegeződik, és meg kell mondani a frankót. Sok szöveg, szigorúan 4 perc tánc, ajándék felmosó. Február 9-én a Sandy’s going out bemutatója lesz Szeri Viktor rendezésében. A darab egy sorozat első része, az Y generációról, a zúzásról és arról, hogy hogyan őrizzük vagy veszítjük el éppen önmagunkat. Ennek a folytatását májusban láthatja a közönség a Nemzeti Táncszínház IZP (Imre Zoltán Program) estjének keretén belül. Február 11-én a KB35 Társulat P – avagy jelenetek egy vándorszínész életéből című bemutatója lesz, ahova Boda Tibor rendező koreográfusként hívott meg. Nagyon izgatnak ezek a színházi munkák, totálisan más figyelmet, esztétikát kívánnak, mint a kortárstánc-előadások. Szerencsére a Színművészeti Egyetemen már többször volt lehetőségem vizsgaelőadásokban kísérletezni a koreografálással. Az évad legizgalmasabb próbafolyamata számomra Vass Imre Standing Groundja volt, elvitt valami nagyon furcsa helyre, ahova magamtól biztos nem mentem volna. Február 17-én újra játsszuk, ugyancsak a MU Színházban.

rap: Honnan közelítetted meg a kortárs táncot?

RL: Színész szerettem volna lenni. Drámatagozat, aztán nem vettek föl a színműre. Elmentem a Kortárstánc Főiskola nyílt napjára. Másfél órás kemény táncóra után még erősíteni kezdtek a táncosok. Gondoltam, na, én biztos nem akarok ennyit izzadni. Aztán mégiscsak ott kötöttem ki.

rap: Kik inspirálnak?

RL: A személyesség érdekel, nem feltétlenül a tánc. A tánc egy biztos bázis, ahonnan el lehet mászni bármerre. Ezt a szabadságot, határnélküliséget keresem, szeretem a kortárs táncban. Azok az alkotók inspirálnak, akiknek a munkáiban ezt látom: Molnár Csaba, Vass Imre, Marlene Monteiro Freitas, Hód Adri. Ami új inspirációs forrás, az a báb. Két évig tanultam és nemrég újra elém került. Az IZP keretén belül lesz egy szólóm Kelly címmel, ahol már szeretnék ebből a vonalból is behozni pár dolgot.

rap: Szerepálom?

RL: Tízévesen a Valahol Európában Suhanca volt, a lány, aki fiúnak öltözik. Lehet, hogy még mindig ez?

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.