Mindenféle társadalomkritikus újcirkuszi kalandok után a Movein Mission sorozat Neuropean című estje ismét mélyfúrás a Duda Éva Társulattól. A csapathoz megint fiatal külsős, illetve nemzetközi alkotók, koreográfusok kaptak meghívást, hogy építsék a csoportidentitást, illetve változatosságot hozzanak a budapesti kortárs táncéletbe.
Az est első felét Varga Csaba fiatal táncművész jegyzi. Etűdjének címe: From Helix to Vortex (Spiráltól örvénylésig). Adrian Newgent atmoszferikus zenéjére lassan építkező, majd a finisben hirtelen kifejlő darab. Akár a virágdíszítés a vázán, úgy indázik az öt előadó a balett, a kontakttánc és az akrobatika elemeit vegyítő mozdulatszekvenciákat összefűzve. Lehetne nézni reggelig, emellett még a MU Színház mellett elhúzó mentők szirénája sem olyan zavaró. Egyre gyorsabb és gyorsabb a körtánc, örvénylő eleggyé áll össze az emberi forgatag. Nincsenek kitüntetett pillanatok, szólók, nincs történet, csak a tánc, végül a nemtelen hömpölygés szoborcsoporttá merevedik.
Nem így Quan Bui Ngoc Blurry (Elmosódott) című koreográfiájában, amelyben Egyed Bea, Simet Jessica, Csuzi Márton, Keresztes Patrik és Rusu Andor, bár előemberek vagy véglények hadának nézhetnénk őket, mégiscsak megmutatják magukat. Mindenki karakterré válik egy pillanat alatt, s még az sem kizárt, hogy a Trónok harca eszelős figurái ezek. Technikás és következetes mozgásukat Kovács Jeromos zenei szerkesztése még jobban kiemeli. Rabszolgák, robotok, vadállatok, elmebajosok kisebb közösségébe csöppenünk, és hiába is várnánk, hogy kizökkentsenek, feloldozzanak, elmenekítsenek, inkább magukkal rántanak minket abba a Bosch-képbe, amit a színpadra raktak pasztellszínű furcsa gönceikben. Ezen az estén megtudhattuk, milyen az emberi massza ötven árnyalata.
MU Színház, december 9.
