Balett

Amilyet a nő akar

Don Juan / A négy évszak – Feminizma

Színház

Két darab, két főszereplő, két nézőpont: az első középpontja egy kultikus férfi, a másiké pedig a kultikus nő. Az első darab egy klasszikus történet átforgatása, a másik egy klasszikus zeneműé. A érem két oldala, pontosabban a sakktábla két színe. Így fogható össze a Szegedi Kortárs Balett egyestés két koreográfiája: a Don Juan és a Feminizma.

A Don Juan igazi barokk lendülettel és minimalista díszlettel indít, amelyhez Gluck zenéje adja az alapot. A sakktáblaszerű színpadon különböző ajtók nyílnak és záródnak, ahogy a különböző nők tűnnek fel és el a Don Juan-i kalandban. Rizsporos lábak, rizsporos parókák, csupa ötlet, csupa kajla játék, éppen ahogy azt Don Juan a csábításról képzeli. Míg azonban Don Juant a közhiedelem erős és önálló karakterként könyveli el, a koreográfia itt másra helyezi a hangsúlyt: a simulékonyságra. A Hegedűs Tamás táncolta Don Juan ajtótól ajtóig, nőtől nőig szalad, s minden nő mellett olyan a férfi, amilyet a nő akar. Lépéssora és karaktere mindig változó, mindig hódításai függvénye, éppen ezért valahogy sohasem önmaga. Ebből a változatosságból adódik a koreográfia igazi játékossága: a felvonuló nőalakok mind-mind más arcát mutatják a balettnek.

S míg persze a barokk allegória, a Don Juant irányító kisördög, a kárhozatot elkerülni nem tudó, önsorsrontó ösztönlény a végzete felé sodródik, addig ott a helye a humornak is. Amikor pedig a tánc, főként a balett meg tudja mutatni nevettető erejét, az mindig külön öröm. Igazi erőt nem is Don Juan bukása, hanem Donna Anna lépéssorai visznek a történetbe Hortobágyi Brigitta előadásában. A közös táncjelenetek a koreográfia kiemelt pontjai: a szerelem és a hűség Don Juan számára meg nem tartható ígérete. Hiába minden, Don Juan számára igazi társ – metaforikusan és a táncban is – csak az őt mindig irányító ösztönlény marad. Tiszta barokk játszma, ahogy kell: mindhalálig.

A Feminizma azonban ennél sokkal elemibb, s az a könnyedség, az a tétnélküliség, amivel a Don Juan nyit, itt már komolyra fordul. Nehéz egymástól függetlenül tekinteni a két darabra, pedig mind zeneileg, mind színpadképileg, mind koreográfiailag nagyon is ellenpontjai egymásnak. A Feminizma közösségről szól, felnövésről, beilleszkedésről. Ahogy a téma, úgy Juronics Tamás koreográfiája is a klasszikus és kortárs elemek összefonódása (akárcsak a Don Juan esetében) – ez pedig tartalmilag is sokat ad az interpretációhoz. A kislány, aki sehol nem találja helyét, akit nem fogadnak be a nagyok, aki sehogysem tud bejutni a felnőttek, a nők, a férfiak vagy éppen a párok világába. A felnövéssel, önmaga változásával, a testtel, a szexualitással szembesülő, kiközösített karakter a darab a főszereplője. A szexualitás itt nem játék, hanem a mód az érvényesülésre, de ezzel együtt a sehová sem vezető zsákutca, ugyanis nem oldja fel az egyedüllétet. Míg a kislányt táncoló Pataki Noémi mindennek az ígéretét, az útkeresést, a rácsodálkozást testesíti meg, addig Szigyártó Szandra táncában már ott van a küzdelem: a közösséggel, az elvárt szerepekkel, a megfelelési kényszerrel, a kitaszítottsággal és végső soron önmagával. A játszma – legyen az barokk, legyen az allegorikus vagy éppen napjainké – nem elkerülhető. A játszmában pedig az egyik fél mindig elbukik. Sakk-matt.

Szegedi Kortárs Balett, Müpa, december 15.

Neked ajánljuk

Riviéra–Erzsébetváros motortúra

  • Támogatott tartalom

Lengyel Gábor hosszú évtizedeken át dolgozott az orvosiműszer-kereskedelemben, és kizárólag olvasóként tekintett az irodalomra. A helyzet azután változott meg, hogy elhagyni kényszerült vállalkozását, s az ezzel járó traumát úgy dolgozta fel, hogy írni kezdett – terápiás céllal.

Lezárt műhely, levert lakat

Miközben nagyszabású kiállítással emlékeztek meg a Ludwig Múzeumban a magyar film születésének 120. évfordulójáról, a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum – MűvészetMalomban ugyancsak a magyar film a főszereplő, konkrétan a rendszerváltás utáni idők talán legizgalmasabb hazai filmes műhelye, az Inforg Stúdió.

A balfácán napja

Nem vennénk rá mérget, hogy a Netflix gyártásában készült friss svéd történelmi krimisorozat készítői valóban Harold Ramis 1993-as klasszikusából, az Idétlen időkigből vették a dramaturgiai inspirációt, de A valószínűtlen gyilkost nézve könnyen érezhetjük úgy, hogy Stig Engström is belekeveredett egy Phil Connorséhoz hasonló időhurokba. 

Dzsúdló és a magány

  • Puskás Panni

Dzsúdló nem azonos Jude Law-val, hanem egy magyar zenész, akinek leghíresebb száma a Lej. Ilyen és ehhez hasonló titkokat tudhatunk meg e „Z generációs pandémia paradigmából”, de csak akkor, ha valaki olyan szerencsés, mint én, és egy Z generációs digitális bennszülöttel nézheti végig a darabot. A tizenhat éves húgom árulta el azt is, miért nevet a főleg fiatalokból álló közönség azon, hogy az egyik szereplő annyira depis, hogy a frufruját is majdnem levágta.

Politikai inszeminátor

Egy ország találgatja éppen, hogy mi a fenét is akar ez az egész jelenteni. Hogy Gattyán György, aki a LiveJasmin nevű site-ján keresztül élő webkamerás pornóval begyűjtött nagyjából 300 milliárd forintot, most minden előzmény nélkül miniszterelnök-jelöltként bukkant fel a honi média megfelelő bugyraiban. 

Apácától nyalókáig

Az elsősorban tematikus kiállításokat bemutató, programjaival a tradíciót és a történelmi eseményeket szokatlan fénytörésben vizsgáló 2B Galéria 19 alkotót felvonultató csoportos kiállítása most a kakast állítja a középpontba.

Itt mindenki figyel

A szerző specialitása, hogy olyan zárt világokról fest részletes képet, amely a legtöbb ember számára még szeleteiben sem megközelíthető: ilyen volt a magyar szervezett bűnözés 1970-es évektől zajló történetére koncentráló Maffiózók mackónadrágban, majd a kokain magyarországi szerepét az 1920-as évektől napjainkig végigkövető Magyar kóla is.

Nem szentírás

  • Balogh Magdolna

A szerző eddig kilenc történelmi tárgyú könyvet jelentetett meg, amelyek közül a legsikeresebb a 2017-ben Goncourt-díjjal kitüntetett, a nemzetközi kritika által is egekbe dicsért Napirend, amelyben Hitlernek a második világháborút előkészítő tárgyalássorozatát írja meg egy afféle fekete komédiában. 

A hetedik napon

A neves olasz részecskefizikus jókor volt jó helyen: ott lehetett a genfi részecskefizikai központ, a CERN Nagy Hadronütköztetőjének (LHC) Kompakt Müon Szolenoid (CMS) kísérleti programjában, ahol például a sötét anyagot alkotó egzotikus részecskék, extra dimenziók és a nevezetes Higgs-bozon után kutattak a fizikusok.

A nemlét sűrűsége

  • Radics Viktória

Fantasztikusan érdekes Lanczkor Gábor új könyve. Műfaját tekintve talán a „prózaversek” megjelölés áll legközelebb e több mint kétszáz szövegdarabhoz; én temetőjáró könyvnek nevezem a Sarjerdőt, poétikailag pedig a norvég Edvard Grieg Lyriske stykker (Lyric Pieces) című, tíz könyvbe sorolt, naplófolyamot képező zongoradarabjaihoz közelítem; ezek negyven év termését tartalmazzák szépen összekomponálva a 19. század második feléből. Ahogy a szóló zongorafutamok, úgy a Sarjerdő is egészében érvényes.

Emígy

Önéletrajzi ember – Szerb Antal találóan és evidens módon így jellemezte Goethét (egyszersmind Saint-Simon herceget és Proustot), s ez a megfogalmazás okvetlenül ráillik Granasztói Pálra (1908–1985) is.

Tárgyversek során

  • Domsa Zsófia

„Meg akarom neked mutatni a világot, a maga valóságában, ahogy itt van a szemünk előtt, folyamatosan. Csak így tudom én magam is felfedezni” – írja Knaus­gård a születendő lányának szóló levélben, amelyet a könyvben háromszor húsz rövid esszé követ.