Az Y Csoport előadása, a Kóda – Utóirat két hegedűre a házi komolyzenei koncert, a lakásszínház és a dinamikus pszichoterápia keveréke. Élő zenés látványperformance prózával az ablakban. Felszabadító, hogy nem széksorokban ülve, alvó bácsik tarkóját lesve kell Sosztakovicsot, Bartókot, Max Richtert, Paganinit és Bachot hallgatni. Ugyanakkor a lényege, a színházi keret sem épp elavult. A két szereplő közelsége, beszédmódja, eszköztelensége átélhetőbbé teszi a dialógokat és a monológokat. Két barátnő kapcsolatának, valamint komolyzenésszé válásának hősies küzdelmét követhetjük nyomon az első közös szolfézstanártól a mesterekig, a szövetségkötéstől a felnőtt barátság legválságosabb pillanatáig. Kalandos kitérőkkel a szikár vizsgákra, a népzenés elhajlós bulikra, a fiúzásokra. Bognár Anita és Móga Piroska adják elő, akik egyben az előadás alkotói és zenészei is, és legalább olyan komolysággal lamentálnak a jelen fölött, mintha húsz évvel idősebbek volnának önmaguknál, miközben a múltidézést a gyermek felfedező kíváncsiságával adják elő. Móga a nézők között ülve indítja az előadást, a zeneakadémiai koncertkezdés előtti kínos csendből kérdezi meg, hány óra van itt és Moszkvában. Többen is válaszolnak, beszélgetés kerekedik, majd észrevétlen ül el a zaj, így mosódunk bele a sztoriba.
A különleges, zenés beavatásba, amely felkínálja a dokumentumjáték izgalmát is. Nem saját, de saját maguk által kikutatott és megírt, imponáló természetességgel, humorral előadott, szentimentalizmustól mentes mese ez a sorsról. Kész szerencse, hogy még a zenéléshez is értenek. Így az a két óra szinte elrepül, szonátaszárnyakon.
RS9 Színház – Vallai Kert, december 29.
