Színház

Kóda

  • - sisso -
  • 2018. február 25.

Színház

Az Y Csoport előadása, a Kóda – Utóirat két hegedűre a házi komolyzenei koncert, a lakásszínház és a dinamikus pszichoterápia keveréke. Élő zenés látványperformance prózával az ablakban. Felszabadító, hogy nem széksorokban ülve, alvó bácsik tarkóját lesve kell Sosztakovicsot, Bartókot, Max Richtert, Paganinit és Bachot hallgatni. Ugyanakkor a lényege, a színházi keret sem épp elavult. A két szereplő közelsége, beszédmódja, eszköztelensége átélhetőbbé teszi a dialógokat és a monológokat. Két barátnő kapcsolatának, valamint komolyzenésszé válásának hősies küzdelmét követhetjük nyomon az első közös szolfézstanártól a mesterekig, a szövetségkötéstől a felnőtt barátság legválságosabb pillanatáig. Kalandos kitérőkkel a szikár vizsgákra, a népzenés elhajlós bulikra, a fiúzásokra. Bognár Anita és Móga Piroska adják elő, akik egyben az előadás alkotói és zenészei is, és legalább olyan komolysággal lamentálnak a jelen fö­lött, mintha húsz évvel idősebbek volnának önmaguknál, miközben a múltidézést a gyermek felfedező kíváncsiságával adják elő. Móga a nézők között ülve indítja az előadást, a zeneakadémiai koncertkezdés előtti kínos csendből kérdezi meg, hány óra van itt és Moszkvában. Többen is válaszolnak, beszélgetés kerekedik, majd észrevétlen ül el a zaj, így mosódunk bele a sztoriba.

A különleges, zenés beavatásba, amely felkínálja a dokumentumjáték izgalmát is. Nem saját, de saját maguk által kikutatott és megírt, imponáló természetességgel, humorral előadott, szentimentalizmustól mentes mese ez a sorsról. Kész szerencse, hogy még a zenéléshez is értenek. Így az a két óra szinte elrepül, szonátaszárnyakon.

RS9 Színház – Vallai Kert, december 29.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.