Színház

A Radical Queer Affinity Collective: Coming out-monológok

  • Sisso
  • 2012. július 16.

Színház

A Radical Queer Affinity Collective Coming out-monológok című demonstrációs performansza sikerének egyik oka nyilván a melegek jogainak hazai veszélyeztetettsége, az ünneplés azonban nemcsak annak szólt, hogy az értelmiségi szereplők bátran láthatóvá tették a saját történeteiket, hanem hogy a mozgalmi aktivizmus gesztusait és a stand up tragedy műfaját sikeresen passzította egymáshoz az alkalmi társulat.

Az előbújás-történetek eleve érdekesek, a pályázatra beérkezett sztorikból írt szövegek pedig sokfélék. A grúz, orosz, magyar, indiai, lengyel és amerikai szerzők írásait maguk a beküldők mondják el, többnyire angolul, magyar felirattal. A 12 kiválasztott monológ között található humoros in flagranti, líraibb önvizsgálat, coming out a gyerekek előtt, illetve egy anya szívszorító vallomása arról, hogyan dolgozta fel a lánya leszbikusságát. Néhány teoretikus sztori a coming out szociálpszichológiai, politikai, ideológiai hátterét fedi fel, mint például a "queertópiát" vizionáló gyöngyszem, amely azt vizsgálja: mi volna, ha a heteroszexualitást kéne mindennap bevallani. A hétköznapi heteronormativitáson ironizáló etűdök az előadás legjobb pillanatai. A műsorvezető összekötő szövegei és játéka, valamint az egyszerű, festett kartondobozokból álló, a kategorizálás hiábavalóságát jelképező mobil díszlet jól összetartja a különféle szövegeket.

Mintha egy show-műsorban lennénk, a nézők tombolnak az egyes jelenetek között. A projekt folytatódik, újabb történetekkel, és a teljes jegybevételt egy budapesti queer-feminista könyvesbolt megalapítására fordítják. Erre a történetre csak büszkék lehetünk.

Közép-európai Egyetem, június 2.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.