rés a présen

„A régimódi színházban hiszek”

Kőváry Katalin rendező

  • rés a présen
  • 2017.06.11 12:05

Színház

rés a présen: Miért a kamaradarabok vonzanak?

Kőváry Katalin: Pályám kezdetén, a hetvenes években indultak a színházak stúdiói. Ezek közül a Thália Stúdió például sok kiváló előadás helyszíne lett. Abban az időben olyan előadások kerültek az ilyen kis játszóhelyekre, amelyeket a kultúrpolitika nem engedett nagyszínpadra. Ezekről az előadásokról kevesebb kritika jelent meg, és a televízió is csak ritkán készíthetett róluk felvételt. Így rendeztem Hubay Miklós két darabját (Tüzet viszek, Isten füle), Jókai Annát (Tartozik és követel), Lázár Ervint (A hétfejű tündér). Rendeztem persze nagyszínpadon is, gyakran magyar szerzőket (Simonffy András, Mesterházi Lajos, Békés Pál, Czakó Gábor), de kétharmad-egyharmad arányban stúdióban dolgoztam. Nagyon megszerettem ezt a formát, hiteles színészi játékot kíván, és az emberi kapcsolatok, érzések finom árnyalatait is meg lehet mutatni bennük. A stúdió nézőterén – jó esetben – olyan légkör alakul ki, ahol a rendező érzi, hogy az „üzenet” valóban eljut-e a nézőkhöz, akik így, egy térben a közönséggel, furcsa, szakrális erőteret képeznek. De persze annak is van bukéja, ha nyolcszáz ember tapsol a Városmajorban az Így szerettek ők című, Nyáry Krisztián könyve alapján készült előadáson, ahogy ezt múlt nyáron tapasztalhattam.

rap: Hogyan találkoztál a Trió című drámával?

KK: Sok hangjátékot rendeztem. Pár éve a Thália Színház rádiójáték-műhelyében készítettem el ebben a formában Csikós Attila darabját, amellyel megnyerte a Békéscsabai Drámaíró Versenyt. Színészek játszották és zenészek zenélték. Ez a rádióban megoldható volt. Akkor az egyik zenész felvetette, hogy milyen érdekes lenne, ha zenészek játszanák el az egészet. Nem hagyott nyugodni a gondolat. Szinte rögtön megvolt a fejemben a szereposztás, de a megvalósításhoz a Mozsár Műhely létrejötte kellett.

rap: Mikor, hol és milyen csapattal mutatjátok be?

KK: Csikós darabjához Gryllus Samu szerzett zenét, amely szerves része a prózának. Rohmann Ditta csellista és Gazda Bence hegedűs (Budapest Klezmer Band), illetve Tallián Mariann diplomás színésznő és hegedűs – ők a szereplők. A Mozsár pályázatot írt ki a helyszínén lebonyolítható és máshol még nem játszott produkciókra. Miután a felállás eléggé egyedi, a helyszín pedig egy próbaterem – pályáztunk, és bizalmat kaptunk. Meg a létrehozáshoz szükséges pénzt. Május 18-án lesz a bemutató, és a hónapban még négyszer eljátsszuk a Mozsár Műhelyben.

rap: Jó színészek a zenészek?

KK: Ahogy a színészek között is vannak zenészek – gondoljunk csak az egyre több színészzenekarra –, a zenészek között is vannak színészi vénával megáldott művészek. Az említettek ilyenek.

rap: Milyen színházban hiszel?

KK: Ahol a színészek el tudják hitetni velem azt, amit a darabbeli szerepük sugall. Nem szeretem az olyan rendezői önmegvalósításokat, ahol a színészi játék helyett a katarzist egy bömbölő hangszóró szolgáltatja. Szóval a régimódi színházban hiszek. És remélem, hogy ez egyben a jövő modern színháza is.

rap: Milyen munkák jönnek?

KK: A Trió után ősszel a Pinceszínházban bemutatjuk Márai Sándor Varázs című darabját. Egyszer játszották 1945-ben, azóta csend van körülötte. Hiszek a feltámadásában, nagyon szép, aktuális darab. Úgy gondolom, négy eddigi Márai-rendezésem után ez méltó folytatás lesz.

Neked ajánljuk