rés a présen

„A régimódi színházban hiszek”

Kőváry Katalin rendező

  • rés a présen
  • 2017. június 11.

Színház

rés a présen: Miért a kamaradarabok vonzanak?

Kőváry Katalin: Pályám kezdetén, a hetvenes években indultak a színházak stúdiói. Ezek közül a Thália Stúdió például sok kiváló előadás helyszíne lett. Abban az időben olyan előadások kerültek az ilyen kis játszóhelyekre, amelyeket a kultúrpolitika nem engedett nagyszínpadra. Ezekről az előadásokról kevesebb kritika jelent meg, és a televízió is csak ritkán készíthetett róluk felvételt. Így rendeztem Hubay Miklós két darabját (Tüzet viszek, Isten füle), Jókai Annát (Tartozik és követel), Lázár Ervint (A hétfejű tündér). Rendeztem persze nagyszínpadon is, gyakran magyar szerzőket (Simonffy András, Mesterházi Lajos, Békés Pál, Czakó Gábor), de kétharmad-egyharmad arányban stúdióban dolgoztam. Nagyon megszerettem ezt a formát, hiteles színészi játékot kíván, és az emberi kapcsolatok, érzések finom árnyalatait is meg lehet mutatni bennük. A stúdió nézőterén – jó esetben – olyan légkör alakul ki, ahol a rendező érzi, hogy az „üzenet” valóban eljut-e a nézőkhöz, akik így, egy térben a közönséggel, furcsa, szakrális erőteret képeznek. De persze annak is van bukéja, ha nyolcszáz ember tapsol a Városmajorban az Így szerettek ők című, Nyáry Krisztián könyve alapján készült előadáson, ahogy ezt múlt nyáron tapasztalhattam.

rap: Hogyan találkoztál a Trió című drámával?

KK: Sok hangjátékot rendeztem. Pár éve a Thália Színház rádiójáték-műhelyében készítettem el ebben a formában Csikós Attila darabját, amellyel megnyerte a Békéscsabai Drámaíró Versenyt. Színészek játszották és zenészek zenélték. Ez a rádióban megoldható volt. Akkor az egyik zenész felvetette, hogy milyen érdekes lenne, ha zenészek játszanák el az egészet. Nem hagyott nyugodni a gondolat. Szinte rögtön megvolt a fejemben a szereposztás, de a megvalósításhoz a Mozsár Műhely létrejötte kellett.

rap: Mikor, hol és milyen csapattal mutatjátok be?

KK: Csikós darabjához Gryllus Samu szerzett zenét, amely szerves része a prózának. Rohmann Ditta csellista és Gazda Bence hegedűs (Budapest Klezmer Band), illetve Tallián Mariann diplomás színésznő és hegedűs – ők a szereplők. A Mozsár pályázatot írt ki a helyszínén lebonyolítható és máshol még nem játszott produkciókra. Miután a felállás eléggé egyedi, a helyszín pedig egy próbaterem – pályáztunk, és bizalmat kaptunk. Meg a létrehozáshoz szükséges pénzt. Május 18-án lesz a bemutató, és a hónapban még négyszer eljátsszuk a Mozsár Műhelyben.

rap: Jó színészek a zenészek?

KK: Ahogy a színészek között is vannak zenészek – gondoljunk csak az egyre több színészzenekarra –, a zenészek között is vannak színészi vénával megáldott művészek. Az említettek ilyenek.

rap: Milyen színházban hiszel?

KK: Ahol a színészek el tudják hitetni velem azt, amit a darabbeli szerepük sugall. Nem szeretem az olyan rendezői önmegvalósításokat, ahol a színészi játék helyett a katarzist egy bömbölő hangszóró szolgáltatja. Szóval a régimódi színházban hiszek. És remélem, hogy ez egyben a jövő modern színháza is.

rap: Milyen munkák jönnek?

KK: A Trió után ősszel a Pinceszínházban bemutatjuk Márai Sándor Varázs című darabját. Egyszer játszották 1945-ben, azóta csend van körülötte. Hiszek a feltámadásában, nagyon szép, aktuális darab. Úgy gondolom, négy eddigi Márai-rendezésem után ez méltó folytatás lesz.

Neked ajánljuk

Amatőr, archív

A borító tipográfiája és grafikai megoldásai édes-vegyes emlékeket ébreszthetnek az ötven fölötti hallgatókban. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat az 1970-es évek végétől jelentetett meg hasonló kiszerelésű válogatásalbumokat olyan zenekaroktól, amelyeknek addigra 4–5 nagylemezük volt.

Mögötte fájdalom

A fiatalon eltávozó művész (1879–1920) minikiállítását a Magyar Nemzeti Galéria a halálának 100. évfordulóján készült bemutatni, a tárlatot nagyrészt egy magángyűjtő adományára, illetve új vásárlásokra alapozták. 

Prüntyögés és pátosz

Egyre több a kortárs magyar dráma, legalábbis a függetleneknél és a budapesti main­stream színházak stúdiói­ban, és egyre látványosabb az a tendencia, hogy a szerzők, dramaturgok, rendezők a színház, és nem az irodalom felől érkeznek (ami nem jelenti azt, hogy adott esetben a darabjaik ne lehetnének esztétikailag is értékesek). Ez a pezsgés jót tesz a szcénának: kitermel egyfajta eszköztárat, módszertant, és hosszú távon a középszer színvonalát is emelheti.

Túl a szeméthegyen

A háttérben szemetes zsákokban rengeteg PET-palack. Megjelenik kék estélyiben a műsorközlő, és szájbarágós-hajlongós-negédes modorban felkonferálja Bellinitől a La sonnambulát, amelyet, ahogy ő mondja, egy nagyszerű énekesnő fog előadni. Harmad­éles a cím, aki tud olaszul, annak sérti a fülét a rossz hangsúly. 

Ismeretlen vizeken

A 19. század végén két nő egymásba szeret, aztán több mint öt évtizeden át élet- és üzlettársakként egy hajótársaság élén állnak: ez a történet fikcióként is izgalmas lenne. De Bertha Torgersen és Hanna Brummenæs valóban léteztek. A szerzőnek ez a harmadik magyarul megjelent regénye, a fordítás az előző kettőhöz (Lélegezz, Anyám ajándékai) hasonlóan Petrikovics Edit munkája. A szöveg nőtörténeti és LMBTQ-történeti szempontból egy­aránt kiemelt jelentőségű.

Politikai konstrukció

Az 1950-es évek Magyarországa és a Rákosi-rendszer kapcsán rögtön a mindent elborító Rákosi-képek ugranak be, közöttük az, amelyiken a hős egy búzamezőn kalászokat fogdos, meg persze az, hogy „Sztálin legjobb magyar tanítványához” köthető az ötvenes évek Magyarországán a „személyi kultusz időszaka”. Szinte halljuk az „éljen Rákosi” skandálást az ütemes tapssal.

Három majom egyszerre

„Nem tudom, nem emlékszem, hogy mi volt, nagyon távoli ez nekem már, ködös” – mondotta a tisztelt bíróságnak Berec Zsolt Fidesz-tag, valamikori Jász-Nagykun-Szolnok megyei közgyűlési alelnök Boldog István Fidesz-tag, volt fideszes országgyűlési képviselő tárgyalásán. Boldogot és társait korrupcióval vádolják, a volt képviselőre hatéves börtönbüntetés kiszabását kéri az ügyészség.

Köhög, fullad

Az Orbán-rezsim szellemi, adminisztratív és morális leépülésének és kormányzóképtelenségének immár minden áldott nap megnyilvánuló tünete az a felülről gerjesztett káosz, amely az oktatásban és az egészségügyben eluralkodott. Mindkét, az ország jólétét és hosszú távú sikerességét meghatározó ágazat túljutott a válság 24. óráján, és mindkettőben a még fellelhető szakszerű működés kizárólag a benne résztvevők elhivatottságán, s még inkább a tűrőképességén múlik.

Hűséges hátország

A magyar kormány kilenc, vízumtilalommal és vagyonbefagyasztással büntetett orosz oligarchát szeretne leszedetni az Európai Unió szankciós jegyzékéről. Az orosz elnök legbelsőbb körének tagjairól van szó, akiknek fontos szerepük van Putyin háborújának finanszírozásában.

Az erő nem velünk van

Orbán Viktor országstratégiáját nemrég Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója vázolta fel „Nem a szétbontásra, igen az összekapcsolásra – ez Orbán stratégiája a következő évtizedre!” címmel. Az írás egy tavaly év végén, zárt körben elhangzott Orbán Viktor-beszéd összefoglalójaként jelent meg, először a Mandiner.hu-n, majd minimális változtatással és a kormányfőre utalás nélkül a nyomtatott Mandiner hetilapban is.

Mesél az erdő

Guberálók kutatják át a déli határkerítésnél Magyar­országra bejutott ázsiai, afrikai emberek hátrahagyott holmiját, pénzt, telefont, powerbankot keresve. Az elfogott embercsempészek autóit bandák bontják szét. Az önkormányzatok hiába szerveznek rendszeres begyűjtést, nem győzik elvinni a szemetet.