Színház

A vonatkozó törvény módosítása és a kormányzati nyomásgyakorlás miatt a főváros vezetése defenzívába szorulva tárgyal a színházak fenntartásáról. A tét nagy: megtarthatják-e a fenntartói jogköreiket, vagy jönnek a tisztán állami „jobbos” és fővárosi „ellenzéki-balos” színházak?

Kezek vannak mindenhol a Narratíva Társulat legújabb, Szenteczki Zita rendezte előadásában. Vékony pálcákra ráhúzott, kissé vérfagyasztó mementóként, múzeumi tárgyként és bábként is funkcionáló kezek, melyek bizonyára számtalanszor emeltek szájakhoz olcsó cigit és konyakot. A valaha hozzájuk tartozó embereket nekünk kell elképzelni.

Független, újításra és szabadságra törekvő színházi formációt hívott életre négy rendező. Bár úgy látják, egyszerűbb meglévő intézmény vezetésére pályázni, mint saját társulatot építeni, tesznek egy kísérletet.

Magyarország erősen tartja magát a nemzetközi buzilobbival szemben, miközben egyre több ember fogadja el, hogy a szerelem mindenkié. De kié a színház, és szabad-e szabadnak lenni a falai között?

Ledér operett, a hadviselés érdekeit fenyegető erkölcsrajz, cionista musical és hollywoodi vonaglásokat idéző táncjáték: betiltott előadások a múlt századi magyar színháztörténetből.

A Vígszínház vezetője ezt a Facebookon jelentette be. A társulata jó része kérte, vizsgálják ki az igazgató abúzusait.

Azoknak a művészeknek nyújtanak majd támogatást, akiknek nincs állandó szerződésük kőszínházi vagy egyéb intézménnyel.

A Vígszínház igazgatója szerint ő nem félelmetes, és csak az új pályázat miatt támadják.

És még sokan mások.

A Katona, az Örkény, a Radnóti és a Trafó vezetőit kérdeztük, mit gondolnak a kialakult fenntartói helyzetről, biztosítottnak látják-e az intézmények 2020-as működését.

Számos olyan eseményt jelentettek be, melyek élő közvetítése otthonról is nézhető, hallgatható lesz.

Rengeteg a vadászpuska a színpadon, de egy sem sül el közülük. Ha ölni kell, akkor puszta kézzel, mint a ragadozók – a fegyvert inkább az erő demonstrálásához és a marcona vonulgatáshoz használják (az igazi férfiak) a Katona József Színház Bánk bánjában.

Számos olyan helyzet tanúja volt a Vígben, "amiben az ember csak lesütött szemmel nyeli a könnyeit".