"Semmi mást nem akarunk, mint tenni a dolgunkat”

Színház

A Katona, az Örkény, a Radnóti és a Trafó vezetőit kérdeztük, mit gondolnak a kialakult fenntartói helyzetről, biztosítottnak látják-e az intézmények 2020-as működését.

Mikor tavaly december elején kiszivárgott a magyar kultúra­finanszírozás drasztikus központosításáról szóló törvényjavaslat, világossá vált, hogy a kultúrharc jegyében a kormány durván visszavesz a színházak és az önkormányzatok önállóságából, továbbá az új, ellenzéki főpolgármestert is sarokba szorítja.

Karácsony Gergely erre úgy reagált, hogy kiválasztott négy színházat, amelyeket fővárosi fenntartásba vett, azaz magára vette a budapesti önkormányzat a Katona, a Radnóti, a Trafó és az Örkény színház finanszírozását. Mint arról pár napja beszámoltunk, a négy intézmény "művészeti szabadságának megmentése" közel kétmilliárd forintba kerül, plusz ehhez jön majd még a Szabad Tér Színház dotálása, ha majd eldől, ki és milyen formában vezeti az intézményt.

Közel kétmilliárdos terhet ró Karácsonyékra a fideszes kultúrkampf kivédése

Alkura kényszerülnek

A „nemzeti kultúra megőrzéséért és a nemzeti identitás megerősítéséért felelősséget vállaló” törvény, valamint a kormányzati nyomásgyakorlás miatt a főváros vezetése saját fenntartású intézményei sorsáról matekozott, egyeztetett, mire eldőlt, hogy egy színházat sem adnak át a kormánynak, minden fenntartói jog a fővárosnál marad, de több olyan intézmény lesz, amelyről az önkormányzat lényegében – egy esetleges eljövendő alku keretében – lemond.

Hisz' a törvénymódosítás következtében az illetékes miniszternek beleszólása lesz az igazgatók kinevezésébe, amennyiben egy intézmény állami finanszírozásban is részesül. Márpedig a főváros nem tud minden egyes színházat átvenni, sőt, akad jó pár, aminek a büdzséjét nagyobb részt a kormány állja, így ezeknél az intézményeknél a Katona, a Radnóti, az Örkény, a Trafó és a Szabad Tér Színház megmentése érdekében Karácsonyék kénytelenek lesznek engedni.

Félig átlátható helyzet

Kíváncsiak voltunk, mit szólnak ezen intézmények vezetői. Megkerestük Máté Gábort, Mácsai Pált, Kováts Adélt és Barda Beát és afelől érdeklődtünk, mit gondolnak a finanszírozási változásokról, hogy egyeztetett-e a főváros a tervéről, biztosítottnak látják-e a színházaik 2020-as működését, és valóban veszély fenyegette-e eddig a színházak művészi szabadságát.

A kisebb rossz elve

A Trafó vezetője, Barda Bea kérdéseinkre azt mondta, hogy ez most csak egy félig átlátható helyzet. “Az sosem szerencsés, ha színházak, vagy fogalmazzunk általánosabban a művészet belekerül egy ilyen nyíltan politikai mezőbe, ahol az érdekek ennyire kuszán keresztezik egymást. Az alaptétel az az, hogy bárki támogat, az állam, a kormány, a minisztérium vagy főváros, az a pénz közpénz. Nekünk ugyanolyan a felelősségünk, bárki is fizet, pontosabban nem úgy húzzuk, ahogy ő kéri, hanem a számtalan helyen megfogalmazott missziónk alapján. Semmi mást nem akarunk, mint tenni a dolgunkat.”

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

Kováts Adél a Radnóti Színház igazgatója megkeresésünkre nem kívánt reagálni. Sajtóreferensén keresztül azt közölte, hogy amíg a színházakkal kapcsolatos megállapodások nyugvópontra nem kerülnek, addig nem nyilatkozik az ügyben.

Hasonlóan reagált Máté Gábor, a Katona József Színház vezetője is. A Katona sajtósa arról tájékoztatta lapunkat, hogy mivel a színház még nem kapott értesítést a 2020-as forrás mértékéről, nincs megállapodás a színházak fenntartásáról és támogatásáról, a jelenlegi helyzetben nem tudnak választ adni a kérdéseinkre és nem bocsátkoznának találgatásokba a jövőre nézve.

false

 

Fotó: Németh Dániel

Mácsai Pál az Örkény Színház igazgatója a Narancs.hu-nak úgy fogalmazott a jelen szituációról, hogy egy “mindenki számára kényszerű helyzetben, a kisebb rossz elvén hozott vállalható intézkedés” az önkormányzat részéről. És bár “eddig nem fenyegette veszély a művészi szabadságunkat,  az új előadó-művészeti törvény szövege és szelleme szerint a jövőben igen. Különösen, hogy az Örkény meggyőződéssel vett részt az új törvény szövege és meghozatalának módja elleni tiltakozó tüntetésen”.

Úgy tudjuk, a főváros azt ígérte a négy intézményeknek, hogy az 2019-es össztámogatás lesz a 2020-as bázis, vagyis az előző évi büdzsét kapják majd meg támogatásként erre az évre is. Magyarán a teljes önkormányzati-, állami-, valamint a tao- helyettesítő támogatás is rendelkezésükre fog állni Budapest költségvetéséből. A részletekről egyelőre még folynak a tárgyalások. Nyilván a koronavírus-járvány miatt határozatlan időre bezárt színházakat speciális helyzetbe kerülhetnek a jövőben, épp úgy, mint a Fővárosi Önkormányzatot.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.