"Az elmúlt napokban életem legnehezebb pillanatait éltem meg. Sokat tapasztaltam ez alatt a néhány nap alatt: támogatást, gyűlöletet, együttérzést és kiközösítést" – írja Eszenyi Enikő a Facebook oldalán.
"Arra az elhatározásra jutottam, hogy a magam és mások méltóságának megőrzése érdekében a Vígszínház vezetésére beadott pályázatomat – annak ellenére, hogy a szakmai bizottság azt találta a legjobbnak – visszavonom, vígszínházi munkámat befejezem azzal a hittel, hogy Thália örök és halhatatlan."
Döntését azzal indokolta, hogy az őt ért bírálatok megosztják a Vígszínház társulatát. "Egy érzékeny világ érzékeny történéseit igyekszem megérteni, független művészként középen állva, rendíthetetlenül, sok ezer nézőért. Már nem vagyok fiatal – és bár tapasztalataink különbözősége nehezen engedi az érvényes igazságok kinyilatkoztatását –, azt bátran kijelenthetem, hogy a Vígszínház az elmúlt tíz évben megújult" – fejtegette az igazgató.
Vádözön
Az őt ért vádakra a Vígszínház igazgatója úgy reagált közleményében, hogy "ahogy 39 évvel ezelőtt, most is úgy látom, egyesek nem tudnak megbékélni a személyemmel. Mindent elkövetve igyekeznek a Vígszínház társulatát megosztani, a művészetbe vetett hitüket megtörni."
| ||
Mint ismert, Eszenyi Enikőről egykori és jelenlegi kollégái is úgy nyilatkoztak, hogy rendszeresen verbálisan megalázta kollégáit, toxikus légkör uralkodik a színházban. Ezért többen inkább felmondtak, nagy volt a fluktuáció az intézményben. A Vígszínház jelenlegi tagjai közül sokan a folyó pályáztatás alatt emelték fel a hangjukat Eszenyi irányítási módszereivel szemben. A kultúráért felelős főpolgármester-helyettesnek, Gy. Németh Erzsébetnek is elküldött levélben a Vígszínház 245 munkatársa kérte az abúzusok és visszaélések alapos feltárását.
Verbális erőszak
Az Index úgy tudja, a Fővárosi Önkormányzat nem akarta az elmúlt napokban több mint ötven színész által nyilvánosan verbális erőszakkal és hatalmi visszaéléssel megvádolt Eszenyi Enikőt kinevezni a Vígszínház igazgatói posztjára. Ugyanakkor a három pályázó közül a 9 tagú szakmai bizottság – amely egy fideszes és egy ellenzéki politikusból, a kormánnyal jó viszonyt ápoló színházi emberekből és a Vígszínház két képviselőjéből állt – Eszenyi pályázatát támogatta 6:3 arányban. A másik pályázó, Rudolf Péter 4 támogató voksot kapott, Csányi János pedig egyet sem.
Mint ismert, a jobboldali színházi szakemberek az utóbbi időben Eszenyi mellé álltak, és azt állították, csak azért érik most éles kritikák, mert a művészi szabadság megvédéséért, a kormány törvénytervezete ellen rendezett decemberi színházi tüntetésre nem ment el. Eszenyi a Magyar Narancsnak adott januári interjújában azt állította, azért nem vett részt rajta, mert "nem hívták meg".
Valójában az alatta dolgozó szakemberek, színészek nagy többsége – pártszimpátiától és a vitatott törvénytől függetlenül – agresszív természete, rendezői és igazgatói módszerei miatt bírálta a leköszönő igazgatót. A baloldali szimpátiával nem vádolható pályázó, Rudolf Péter is megjegyezte pályázatában, hogy a Vígszínházban tapasztalható fluktuáció túl van a természetes, elfogadható mértéken.
„Az én politikám a műsorpolitika"
Sokakat felzaklatott, amikor nem ment el december 9-én a szabad színházakért tartott tüntetésre. De mit jelent szolidárisnak lenni? Hogyan reagál átpolitizált valóságunkra a Vígszínház? Mit tesz a független színházakért? Mi a Marton-ügy tanulsága? Egyebek mellett ezekről a témákról beszélgettünk. Magyar Narancs: Mielőtt elkezdtünk beszélgetni, belenéztünk az aktuális előadásba, a Hamlet ment ifj.
