Lemondott Eszenyi Enikő és visszavonta pályázatát

  • narancs.hu
  • 2020. március 19.

Színház

A Vígszínház vezetője ezt a Facebookon jelentette be. A társulata jó része kérte, vizsgálják ki az igazgató abúzusait.

"Az elmúlt napokban életem legnehezebb pillanatait éltem meg. Sokat tapasztaltam ez alatt a néhány nap alatt: támogatást, gyűlöletet, együttérzést és kiközösítést" – írja Eszenyi Enikő a Facebook oldalán.

"Arra az elhatározásra jutottam, hogy a magam és mások méltóságának megőrzése érdekében a Vígszínház vezetésére beadott pályázatomat – annak ellenére, hogy a szakmai bizottság azt találta a legjobbnak – visszavonom, vígszínházi munkámat befejezem azzal a hittel, hogy Thália örök és halhatatlan."

Döntését azzal indokolta, hogy az őt ért bírálatok megosztják a Vígszínház társulatát. "Egy érzékeny világ érzékeny történéseit igyekszem megérteni, független művészként középen állva, rendíthetetlenül, sok ezer nézőért. Már nem vagyok fiatal – és bár tapasztalataink különbözősége nehezen engedi az érvényes igazságok kinyilatkoztatását –, azt bátran kijelenthetem, hogy a Vígszínház az elmúlt tíz évben megújult" – fejtegette az igazgató.

Vádözön

Az őt ért vádakra a Vígszínház igazgatója úgy reagált közleményében, hogy "ahogy 39 évvel ezelőtt, most is úgy látom, egyesek nem tudnak megbékélni a személyemmel. Mindent elkövetve igyekeznek a Vígszínház társulatát megosztani, a művészetbe vetett hitüket megtörni."

false

 

Fotó: Németh Dániel

Mint ismert, Eszenyi Enikőről egykori és jelenlegi kollégái is úgy nyilatkoztak, hogy rendszeresen verbálisan megalázta kollégáit, toxikus légkör uralkodik a színházban. Ezért többen inkább felmondtak, nagy volt a fluktuáció az intézményben. A Vígszínház jelenlegi tagjai közül sokan a folyó pályáztatás alatt emelték fel a hangjukat Eszenyi irányítási módszereivel szemben. A kultúráért felelős főpolgármester-helyettesnek, Gy. Németh Erzsébetnek is elküldött levélben a Vígszínház 245 munkatársa kérte az abúzusok és visszaélések alapos feltárását.

Verbális erőszak

Az Index úgy tudja, a Fővárosi Önkormányzat nem akarta az elmúlt napokban több mint ötven színész által nyilvánosan verbális erőszakkal és hatalmi visszaéléssel megvádolt Eszenyi Enikőt kinevezni a Vígszínház igazgatói posztjára. Ugyanakkor a három pályázó közül a 9 tagú szakmai bizottság – amely egy fideszes és egy ellenzéki politikusból, a kormánnyal jó viszonyt ápoló színházi emberekből és a Vígszínház két képviselőjéből állt – Eszenyi pályázatát támogatta 6:3 arányban. A másik pályázó, Rudolf Péter 4 támogató voksot kapott, Csányi János pedig egyet sem.

Mint ismert, a jobboldali színházi szakemberek az utóbbi időben Eszenyi mellé álltak, és azt állították, csak azért érik most éles kritikák, mert a művészi szabadság megvédéséért, a kormány törvénytervezete ellen rendezett decemberi színházi tüntetésre nem ment el. Eszenyi a Magyar Narancsnak adott januári interjújában azt állította, azért nem vett részt rajta, mert "nem hívták meg".

Valójában az alatta dolgozó szakemberek, színészek nagy többsége – pártszimpátiától és a vitatott törvénytől függetlenül – agresszív természete, rendezői és igazgatói módszerei miatt bírálta a leköszönő igazgatót. A baloldali szimpátiával nem vádolható pályázó, Rudolf Péter is megjegyezte pályázatában, hogy a Vígszínházban tapasztalható fluktuáció túl van a természetes, elfogadható mértéken.

„Az én politikám a műsorpolitika"

Sokakat felzaklatott, amikor nem ment el december 9-én a szabad színházakért tartott tüntetésre. De mit jelent szolidárisnak lenni? Hogyan reagál átpolitizált valóságunkra a Vígszínház? Mit tesz a független színházakért? Mi a Marton-ügy tanulsága? Egyebek mellett ezekről a témákról beszélgettünk. Magyar Narancs: Mielőtt elkezdtünk beszélgetni, belenéztünk az aktuális előadásba, a Hamlet ment ifj.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.