ZSINÓRPADLÁS - rés a présen

Kötés, kötődés, kötöttség

Kerkay Rita színész

  • rés a présen
  • 2020. március 20.

Színház

rés a présen: Amióta végeztél az egyetemen, szerződéses színész vagy Fehérváron. Így szeretted volna?

Kerkay Rita: Végzős koromban nem volt konkrét elképzelésem, hogy melyik színházban szeretnék dolgozni, vagy milyen színházat akarok csinálni. Csak azt tudtam, hogy dolgozni akarok, és minél többet megtanulni a szakmából. Az elmúlt években egyre több lehetőségem nyílt a színészi munkán túl más területeken is kipróbálni magam a székesfehérvári Vörösmarty Színházban, tervezhettem díszletet, csináltam kiállítást a festményeimből, dolgoztam rendezőként, és gyerekeket mentorálok egy színházi program keretein belül.

rap: Milyen előadásokban, milyen szerepekben vagy látható jelenleg?

KR: Margitot játszom a Régimódi történetben, Jósnőt és Nővért A Vágy nevű villamosban, valamint Cate-et Sarah Kane Szétbombázva című darabjában. Januárban mutattuk be Ljudmila Ulickaja Odaadó hívetek, Surik című regényének színpadi változatát, amelyet Selmeczi Bea írt és én rendeztem, valamint díszlet- és jelmeztervezőként is dolgoztam benne.

rap: Hogyan talált meg Ulickaja?

KR: Bagó Bertalan ajánlotta nekem ezt a szöveget. Ulickaja regényében nagyon megragadtak az állandóan kötő, kézimunkázó nőalakok. Kötés, kötődés, kötöttség, kötelesség… Rájöttem, hogy fonallal és kötőtűkkel mindezeket meg lehet mutatni. Ezért a díszlet több száz gomolyagból és befejezetlen kézimunkából áll. Ulickaja elképesztő humorral és pontossággal ábrázolja a női sorsokat. Például, hogy hányféleképpen lehet viszonyulni az anyasághoz. Van egy nő, aki lányt szeretett volna, de fia született, van, aki nem tudja megélni az anyaság örömét, hiába van gyermeke, és van, aki hiába szeretett volna gyereket, elvetélt. A darab és a regény is játszik a szereplők közötti külső-belső hasonlósággal. Perczel Enikővel ezeket akartuk felerősíteni azzal, hogy Varga Mária és Ballér Bianka több karaktert is megformál. Néha egy-egy szerelmünkben felismerjük a szüleink, nagyszüleink tulajdonságait. Verocskát Varga Lili, a fiát, Surikot Benkő-Kovács Gergő alakítja. Burján Gabriella hozta létre az előadás zenei világát. Január 10-én volt a bemutató a Pelikán Fészekben. Imádtam ezt a próbafolyamatot! Csodálatos embe­rekkel dolgoztam, akik minden kezdeti ügyetlenségemen átsegítettek, és bíztak bennem.

rap: Milyen bemutatókra készülsz még az évadban?

KR: Most próbáljuk Hadar Galron Megtisztulás – Mikve című darabját, amelyet Telihay Péter rendez a Pelikán Fészekben. Varga Mária, Váradi Eszter Sára, Varga Gabriella, Kiss Diána Magdolna, Varga Lili, Ballér Bianka és Koreny Réka játszanak még benne. Március 7-én lesz a premier. A darab nyolc nő történetét mutatja be. Intim térben, egy rituális fürdőben játszódik a cselekmény, de mégsem marad rétegtörténet. Nagyon pontosan beszél a nők elnyomott helyzetéről, családon belüli erőszakról, áldozathibáztatásról, sztereotípiákról, elvárásokról, amiket a társadalom a nők felé támaszt, arról, hogyan helyez nyomást a politika a magánéletre. Én egy hatgyerekes családanyát játszom, aki titokban elköttette magát, hogy ne essen többet teherbe. Számomra az a legfontosabb üzenete, hogy a hallgatással is lehet ölni. A tétlenség vagy a segítség megtagadása is bűnrészesség. Merjünk beszélni! Ezután Werner Swab Népirtás, avagy nem funkcionál a májam című darabjában fogok dolgozni, amelyet Zsótér Sándor rendez, aki az egyetemen osztályfőnököm volt.

rap: Milyen távolabbi terveid vannak?

KR: Tanulásban akadályozott fiataloknak szeretnék létrehozni olyan előadást, amelyben egy kötelező irodalmi művet dolgozunk fel. A nyáron ennek az előkészületeivel szeretnék foglalkozni.

rap: Színésznőnek vagy színésznek lenni jobb szerinted?

KR: Ha a drámairodalomból indulok ki, egyértelműen színésznek, sokkal több férfiszerep van.

 

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.