Színház

Cserne Klára: Nyelv és lélek

  • - sisso -
  • 2017. november 5.

Színház

Ez a tudománytörténeti bohózat az első, úgymond „normális” színházi térben készített előadás, amely az Artus Arccal a halnak című új generációs programja keretében jött létre. Tudományos kísérlet arra vonatkozóan, hogy átemelhetőek-e a pszichoanalízis tudományos fogalmai, például az empátia és a szeretet a profi színház eszköztárába. A kísérlet során tetten érhetők a dekonstrukciós és a közönség közösséggé alakítására való törekvések is. Magyarul próbára teszik a türelmünket, Daoud Dániel dramaturg kitartó munkájának, meg az összes résztvevő eltérő előadói képességei­nek köszönhetően is.

A sztori Ferenczi Sándorról (1873–1933), a modern pszichoterápia nemzetközi jelentőségű magyar úttörőjéről szól. Az életmű színpadi feldolgozásával több célja is volt az író-rendezőnek, leginkább a terápia és a színház körüli mítoszokat szerette volna tisztázni, valamint hiányokat pótolni. A történelmi férfiak mellett – mint Freud, akit Gonosz Professzor néven Terhes Sándor alakít csuklóból, és Ferenczi, akit Rácz Lőrincz kissé nehézkesebben – egy kitalált nőt (Emma Ö, alias Szabó Veronika) állít a cselekmény középpontjába, hogy ezzel a nők színházban és pszichoanalízisben betöltött szerepét is helyrebillentse. Ő köt szerződést a nézőkkel az előadás kezdetén. Egy beszélő fikusz a társa, aki Bősze Ádám hangján idéz tudományos téziseket. Ezeket a sérelmeket az Éneklő koldus, avagy Paizs Miklós Sickratman előadói jelenléte ellensúlyozza. Az első óra úgy telik, mintha valaki elméjében ülnénk, és azt néznénk, hogyan írja ezt a történetet. Woody Allen-i effekt. Az utolsó fél óra, Terhes Sándor színpadra lépésétől – aki addig a közönség soraiból beszél – viszont fergeteges színház. Tele reflektált röhögéssel, amihez talán kell az előző óra előkészítés, de kevesebb jobb lenne. Innen aztán már nagyon sok múlik a közönségen. Még tűzijáték is kerekedhet belőle, sok kis ősrobbanás, mint ezen az estén. Mi olyan közönség voltunk, hogy nem adtuk alább.

Artus Stúdió, 2017. szeptember 29.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.