Színház
Kivándorolt az országból a Trafó közönsége
A városvezetés nem emelt szót az ellen, hogy visszatért a Trafó vezetőségébe az „eltávolított” vezető, Szabó György, így aztán erős programmal, Krétakörrel és Mundruczóval készül az intézmény az idei évadra. Pénz, az persze nincs elég, de így is a függetlenek támogatásán lesz a hangsúly. Meg a kollektív öngyilkosságon.
Vidnyánszkyék is elítélik a támadást Alföldi ellen
Augusztus végén, napokkal az István, a király bemutatója után három részeg fiatal támadta meg Alföldi Róbertet Szentendrén. Az eset miatt nem szólalt fel egyik színházi társaság sem, de a Narancs utánajárt, mit gondolnak róla és „az utcákon tomboló honfitársainkról”.
„Paranoia és propaganda” – Schilling Árpád az MMA-ról és a jobboldali vádakról
A holnap megjelenő Narancsban Schilling Árpád kemény kritikát fogalmaz meg a magyar színházi életről, de beszél a megújulás lehetőségeiről, Alföldiről és Vidnyánszkyról is. Itt az MMA elleni bojkottról, illetve a kormány és a Heti Válasz összeesküvés-elméleteiről tett nyilatkozatát olvashatják.
Menni, maradni
Idén rövidre - bár intenzívre - szabódott jelenlétem a szegedi Thealter fesztiválon. És akkor most megfogadom, hogy jövőre nem így lesz; mert megint meggyőződtem arról, milyen pofás, izgalmas, felvillanyozó fesztivál ez - és ugyan nem attól, hogy minden egyes produkció revelatív és hibátlan, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a túlnyomó többség a színház evidens és eminens hivatását teljesíti: hozzánk beszél, közös dolgainkról.
Elköteleződés vagy nyitottság?
Az erős program szükséges, de nem elégséges feltétele a valódi fesztiválnak. A világ egyik legjelentősebb színházi eseménye fontos tanulságokkal szolgálhat minden fesztiválszervező város számára.
Másnapos tavasz
"Keserédes komédia egy felvonásban a felnőtté válásról" - ez szerepel Mark Ravenhill Citizenship című darabjának bevezetőjében, és aki látta például a nálunk is játszott Shopping and fuckingot a Tháliában bő tíz éve, az tutira nem dől be sem a keserédesnek, sem a komédiának.
Gazdagok és szépek
A bécsi Akademie Theater - a Burgtheater kamaraszínháza - az egyik legjobb vidéki színház, mármint innen, Budapestről nézvést. Mert hát nem kell hosszabban utazni oda sem, mint azokba a vidéki színházakba, ahová viszont nem érdemes menni.
"Ez mégiscsak egy szakma" - Szemenyei János színész, zeneszerző
Sokfelé és sokfélét dolgozik: operett-musical színész szakon végzett, de évek óta gyakran foglalkoztatott prózai színész és színházi zeneszerző. Zalaegerszeg, Vígszínház, Kecskemét és a Mundruczó Kornéllal közös munkák után jelenleg Alföldi Róberttel próbálja az István, a királyt. Ősztől a Magyar Színház zenei vezetője.
Nem félnek politizálni – Évadnyitó a Katona József Színházban
„A színháznak azonnal reagálnia kell a társadalmi jelenségekre. A politizálás nem azt jelenti, hogy egy előadásban név szerint felismerhető egy politikus, hanem azt, hogy a színház élesen gondolkodik a közéletben való létezéséről” – Máté Gábor szavai jellemzik a Katona József Színház következő évadát, amelyet ma mutatott be az igazgató.
István, a sirály – Te mit választanál?
Ma megjelenő számunk főszereplője István, a király. Jártunk a szegedi előadáson, felkutattuk a harminc évvel ezelőtti ősbemutatóról írt kritikákat, nem csak az Alföldi Róbert rendezését, az egész „István-jelenséget” próbáljuk megfejteni.
"Energia, boldogság, szabadság"
A Buena Vista Social Club nem is annyira egy zenekar neve, inkább egy bányamunkásé, aki a mélyből a felszínre hozza a már régóta ott lévő, de a világ elől elzárt nemesfémeket. A BVSC olyan énekesekből és zenészekből áll, akik évtizedekkel korábban voltak sikeresek. Akkor learatták mindazt, amire szülőhelyükön, Kubában lehetőségük volt (sokuk épp a formációnak nevet kölcsönző, ötven éve bezárt havannai "Szép Kilátás Közösségi Házban" szórakoztatta a klubtagokat), aztán elindultak a feledés dicstelen útján; a csodálatos énekes, Ibrahim Ferrer például a század vége felé utcai cipőpucolásból kényszerült megélni.