"Energia, boldogság, szabadság"

Omara Portuondo - Buena Vista Social Club

  • Kovács Bálint
  • 2013.08.18 13:07

Színház

A Buena Vista Social Club nem is annyira egy zenekar neve, inkább egy bányamunkásé, aki a mélyből a felszínre hozza a már régóta ott lévő, de a világ elől elzárt nemesfémeket. A BVSC olyan énekesekből és zenészekből áll, akik évtizedekkel korábban voltak sikeresek. Akkor learatták mindazt, amire szülőhelyükön, Kubában lehetőségük volt (sokuk épp a formációnak nevet kölcsönző, ötven éve bezárt havannai "Szép Kilátás Közösségi Házban" szórakoztatta a klubtagokat), aztán elindultak a feledés dicstelen útján; a csodálatos énekes, Ibrahim Ferrer például a század vége felé utcai cipőpucolásból kényszerült megélni.

Aztán jött a csodatevő legkisebb fiú: a gitáros-producer Ry Cooder az amerikai embargót kijátszva Kubába érkezett, hogy Juan de Marcos González ötletére afrikai és kubai zenészekkel rögzítsen valamit - csakhogy az afrikaiak nem érkeztek meg. Cooder felvette hát a lemezt nélkülük a hajdani havannai nagyokkal és egy-két olyan, mit sem kopott hírnevű művésszel, mint például Omara Portuondo. Coodert később "az ellenséggel való üzletelés" vétsége miatt az amerikaiak 25 ezer dollárra bírságolták, de ez akkor már mit sem számított: a 97-es lemezből több millió példány kelt el, Grammy-díjat kapott, a projektről Wim Wenders forgatott Oscar-jelölt dokumentumfilmet, az eredetileg csak egyszeri alkalomra összeállt zenekar pedig azóta is világszerte turnézik (a BVSC már összefoglaló név a projekthez kötődő zenészek alkotásain; az "eredeti" felállás az Orquestra előtagról ismerhető fel).

És bár a kubai rum és a kézzel sodort szivar jól konzervál, évről évre nő az elhunyt tagok száma: Compay Segundo, "Cachaito" López, Ibrahim Ferrer és a többiek a BVSC létrejötte és sikere révén nagy, sőt legendás zenészekként maradnak már meg az emlékezetben - pont, mintha a világ egy igazságos hely lenne. Omara Portuondóval, a BVSC visszatérő sztárvendégével a zenekar szombathelyi koncertje előtt telefonon volt lehetőségünk néhány perc erejéig szót váltani.

*

Magyar Narancs: Már több mint hatvan éve annak, hogy zenélni kezdett. Hogyan változott meg ennyi idő alatt a kubai zenei élet?

Omara Portuondo: Ahogyan az egész világ minden egyes országában, úgy Kubában is igaz, hogy a fiatalok mindig újfajta zenéket hoznak be. Olyan új stílusokat honosítottak meg, mint például a rap. De így vagy úgy, végül ők is mindig visszatérnek a tradicionális zenéhez, hiszen az számukra is biztos alapot jelent. Nincs szó arról, hogy az új generációk tagjai nem ismernék el a hagyományos zenét, inkább saját stílusukhoz adaptálják, és ezáltal újdonságokkal frissítik fel. Elképzelhető, hogy az olyan fiatal együttesek, mint például az Orishas (platinalemezes kubai hiphopformáció; az első a műfajban, amelynek maga Fidel Castro szervezett bulit, kifejezve ezzel a kormány rokonszenvét a hiphop felé - K. B.), majd rapdalok formájában fogják újraértelmezni a tradicionális zene világát.

MN: Amióta a kubaiak számára is megnyitották a határait, számtalan alkalommal járt már az Egyesült Államokban. Hogy látja, össze lehet hasonlítani New Orleans és Havanna zenei színterét?

OP: Igen, a két város zenei élete nagyon sok mindenben kapcsolódik egymáshoz. Hogy miért? Mert New Orleans az Egyesült Államok déli határán van, egészen közel Kubához, ezért sokszor adódott alkalom arra, hogy New Orleans-i zenészek átruccanjanak hozzánk, és jam sessionökön játsszanak együtt kubai művészekkel, közösen létrehozva dzsesszt vagy különféle fúziós zenéket. Így aztán nem csoda, ha vannak kapcsolódási pontok a két kultúra között. És hát nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a kubaiakhoz hasonlóan a New Orleans-iak is afrikai származásúak; tulajdonképpen akár rokonoknak is tekinthetjük egymást.

MN: A Buena Vista Social Club újra felélesztette az emberekben a kubai zene iránti rajongást. Ha az együttessel turnézik, élvezi a hatalmas felhajtást, ami körülveszi önöket?

OP: Hát persze: a legnagyobb élvezet azt látni, hogy mennyire sikeres a Buena Vista Social Club, hogy mennyire szeretik őket mindenütt az emberek. Hiszen a siker azt mutatja meg számunkra, hogy mindaz az energia, boldogság és szabadság, amit a zenénkkel közvetítünk, befogadókra - méghozzá ilyen lelkes befogadókra - talál az egész világon. Ezt érzem, amikor azt látom, hogy az évek múltán nem csökken a zenekar elismertsége.

MN: Világéletében szülővárosában, Havannában élt, és mindmáig itteni házában is lakik. Sosem gondolt arra, hogy Európába, Amerikába költözzön?

OP (felkacag): Nem. Szeretem a többi országot, és imádom a más kultúrákat, de az én helyem Kubában van. Nem tudom, ismeri-e, de volt nekünk egy José Martí nevű költőnk (a havannai születésű nemzeti hős, szabadságharcos író-költő a tizenkilencedik század végén esett el egy függetlenségért vívott ütközetben - K. B.), aki azt írta: "a zene a nép lelke". Az én népem pedig a kubai.

MN: Bele lehet fáradni hatvan év és számtalan világ körüli turné után a zenélésbe?

OP: Egyáltalán nem, éppen ellenkezőleg! A zene mindennap ugyanolyan újdonság tud lenni; ennyi idő alatt egyetlenegyszer sem gondoltam arra, hogy abbahagyjam. A költő szavait továbbgondolva: a zene nemcsak a nép lelke, hanem az enyém is.

Omara Portuondo és a Buena Vista Social Club július 21-én lép fel a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon.

Neked ajánljuk