Színház

Másnapos tavasz

Állampolgári ismeretek, Zsámbéki Színházi Bázis

  • Csáki Judit
  • 2013.08.29 14:01

Színház

"Keserédes komédia egy felvonásban a felnőtté válásról" - ez szerepel Mark Ravenhill Citizenship című darabjának bevezetőjében, és aki látta például a nálunk is játszott Shopping and fuckingot a Tháliában bő tíz éve, az tutira nem dől be sem a keserédesnek, sem a komédiának.

A felnőtté válást el lehet hinni, kivált, ha tudjuk, hogy nem kötődik életkorhoz, de még az egyes emberhez sem; neuralgikusnak tudott vonatkozások tekintetében különböző korú, kis, nagyobb és legnagyobb közösségekre stimmelhet. Neuralgikusnak tekinthető például a tolerancia (vallás, bőrszín, nemi identitás és egyéb, az e heti alaptörvényben is felsorolt ügyekben), a fizikai agresszió kizárása a szalonképes vitamódszerek közül és így tovább.

false

Ravenhill darabja egy érettségiző osztályban játszódik. Markó Róbert fordítását Boronkay Soma dramaturg alaposan a honi közegre szabta, például ezért Állampolgári ismeretek a címe, a vonatkozó tankönyv több példánya is szerepel. A díszlet és a szcenírozás azt ígéri, hogy könnyen mozdítható előadás ez. Az osztályterem "fapados" berendezése akár igazi osztályterem is lehet - a MaNNa és a Zsámbéki Színházi Bázis közös produkciója alapjáraton ősztől ugyan a Stúdió K repertoárján szerepel, de ha igény mutatkozik, bekapcsolódik a tantermi színházi projektbe, vagyis iskolákban is játsszák majd, fölteszem, kísérő foglalkozásokkal körülölelve.

Kérdés, mutatkozik-e igény - mert szükséglet biztosan. A "vadkamasz" életkorú szereplők egyrészt a világnézet terepén mozognak bizonytalanul, de annál agresszívabban, másrészt az érzelmi kapcsolatok szövevényében. A középpontban a Tamás nevű fiatalember áll (minden szereplő a saját keresztnevén játszik), aki azt szeretné bárkinek a segítségével megtudni önmagáról, hogy a lányokhoz vagy a fiúkhoz vonzódik-e - és a döntésben az biztosan nem segít, hogy mi, a nézőtéren ezt (éppen a bizonytalanságából és a fokozódó kétségbeeséséből) viszonylag korán tudjuk.

De nem segít a tanár sem - akit amúgy szaporán "büdöscigányoz" egynémely tanuló, de egy eredménytelen dühkitörés után a nem meghallás mellett dönt; nem segít a nemi terepen ugyancsak bizonytalanul mozgó osztálytárs sem, sőt, annak kártyajóslással foglalkozó anyja sem; de még az egyik, lelkileg igencsak labilis osztálytársnővel összehozott futó együttlét sem.

Az osztálytársak közt fluktuáló rövid és intenzív érzelmi - tán inkább biológiai - összecsapódások sem idézik a "tavasz ébredésének" boldogságát (ahogy Wedekind műve sem erről szól); zavarodottság, tétovaság, káröröm - szóval csupa felnőttérzelem veszi körül a próbálkozásokat.

És hát a világban sem könnyű eligazodni. Cigányozni persze könnyű, buzizni sem nehezebb - de még a "fióknácik" keménykedését is megnehezítik az amúgy normális igények barátságra, szerelemre.

Legkevésbé az Állampolgári ismeretek című tankönyv segít: paneldumái az amerikai feketék valahai nehéz sorsáról olyanok, mint a vonat kisiklását úttörőnyakkendője lengetésével megakadályozó Vologya története a hajdani orosz tankönyvben.

Tengely Gábor bátran állt bele a darabba: elhúzta ide, közénk. Erről nemcsak egy árpádsávos-nagy-magyarországos póló tanúskodik, hanem az előadás egésze, a megfáradt-kizsigerelt tanár és az otthonkában nagy hókuszpókuszok közepette kártyát vető asszony rezignált figurája is. A szexuális kavarodás szavakban brutálisabb, mint tettekben - nem kell tőle félteni a közönséget. A kegyetlenség átüt azért, nemcsak a fizikai durvaságban, inkább a közönyben és a verbális gonoszságban.

Ebben, mármint hogy a mi országunkra, a mi kamaszainkra ismerhetünk az előadásban, a rendező nagy segítségére voltak a fiatal színészek - a budapesti és a Kaposvári Egyetem végzett vagy végzős hallgatói -, akik lazán a magukénak kezelik a szöveget és a helyzeteket. Nem kell átélniük, csak élniük, mindazonáltal maradni a színház (és nem a valóságshow-k) világában - az olykori tempódöccenőket, a középrész pillanatnyi széthullását ezen a második előadáson hangerőnöveléssel kompenzálták, de ezeken némi rendezői erős kéz minden bizonnyal segíteni fog. Ivanics Tamás a nemi identitás útvesztőjében bolyongó fiút szép-színesen, Spiegl Anna az önmagát vagdosó, szeretetéhes lányt mély empátiával hozta - és még fejlődést, vagyis folyamatot is rajzolnak az időugrásos befejezésben a figurákhoz. Mohácsi Norbert a belső zavart nagy hanggal és erőszakkal leplező alakban éppen úgy meggyőző, mint Kerkay Rita a "kicsi, de máris szénné égett" kiskamaszban és Fige Attila a konszolidált, "többségi" utat választó zavaros fiúban. Viktor Balázs "fióknácija" mellé társul - nem magyarázatként, csak színező motívumként - Nagy Mari kártyavető anyukája; Krajcsi Nikolett buta, de gyönyörű és Gergely Rozália érző szívű, ám stréber kamaszlányából is sokat ismerünk. Pál András mély megértéssel hozza a még mélyebb kilátástalanságban vergődő meleg tanár alakját, Bercsényi Péter pedig a tapasztaltabb meleg "magyar yuppie-t" villantja föl.

A Mátyás Irén halála után (és az össz-színházi problémák hatására) nehéz helyzetbe került zsámbéki bázis ezzel az előadással jó úton jár. És az előadás is jó úton jár, ha remélt közönsége szembetalálkozik vele.

Zsámbéki Színházi Bázis, augusztus 16.

2013 Augusztus 31.-én 20:30-kor megtekinthető a Zsámbéki Színházi Bázison

Neked ajánljuk