„Öt éve, amikor legutóbb évadnyitó sajtótájékoztatót tartottunk, még nem kellett szemüveget viselnem. Ennyi mindenképpen változott” – mondta az eseményen Szabó György, a Trafó alapítója, aki csaknem tizenöt éven át vezette az intézményt. Aztán, mint tudjuk, egy pályázaton Bozsik Yvette-et nevezték ki igazgatónak, ám ő az őt ért bírálatok miatt visszalépett; a következő fordulóban Nagy József nyert. Szabó távozott, majd rövid idő után Nagy visszahívta, eleinte tanácsadónak – most menedzserigazgatóként vezette a sajtótájékoztatót. Ennyi mindenképpen változott.
„A legfájdalmasabb az volt, amikor becsuktam magam mögött az ajtót, úgy, hogy azt gondoltam, munkatársként már nem is nyitom ki többet. Alapítóként az volt a szándékom, hogy bebizonyítsam, a kortárs művészetnek van közönsége, és van helye a társadalomban; ezt elértem. Amit a távozásom után más területen kipróbáltam, az nem volt vonzó – mondja a Narancsnak Szabó. – Egy gesztus, hogy mégis visszajöhettem, és ez mindenképpen jó érzés. Nagy József azt mondta, a Trafó hagyományait szeretné folytatni, és mivel el tudtam fogadni az elképzeléseit, most itt vagyok.” Arra a kérdésre, hogy mit szólt ehhez a pályázatát egy éve nem támogató városvezetés, annyit mond: „Senki nem emelt vétót a helyzet ellen.”
A sajtótájékoztatón Szabó elmondta: az évad első fele nagyjából úgy fog kinézni, ahogyan azt a Trafótól megszokhattuk, a második felében, 2014 elejétől viszont sokkal kevesebb nemzetközi és sokkal több hazai produkció kap helyet, elsősorban a független szférából – ezzel támogatja az intézmény a nehezebb helyzetben lévő, de kiemelkedő színházi és tánctársulatokat.
Kollektív öngyilkosság és a Ferencváros fantomja
| ||
Barda Beáta művészeti vezető elmondta: a határterületekről érkezik a legtöbb színházi produkció. Minden a hétvégi Maladype-premierrel, egy sajátos Macbeth-feldolgozással kezdődik, de jön majd a Krétakör is a korrupcióról szóló témaszínházával, na meg Mundruczó Kornél egy raklapnyi előadással. Először is a lengyel TR Warszava számára készített Denevér-parafrázisával, ami az asszisztált öngyilkosság kérdése körül forog, aztán társulata, a Proton Színház következő nemzetközi projektjének ősbemutatójával, a The Day of My Great Happiness munkacímű, a kollektív öngyilkosságot körüljáró darabjával, de újra lesz a Trafóban a POSZT-nagydíjas Szégyen és a Nehéz istennek lenni is, a tervek szerint talán visszakerül bemutatójának helyére az elmúlt öt évben a Nemzeti Színházban játszott Jég, végül Rába Roland is rendez egy Ionesco-darabot a társulattal.
Erős lesz az év dokumentumszínházban is. Az új PanoDráma-előadás mellett látható lesz például az argentin Lola Arias darabja, Az év, amikor születtem, amelyben a Pinochet-diktatúra idején született gyerekek rekonstruálják szüleik életét. Látványszínházban Szűcs Edit, Nagy Fruzsina és Kálmán Eszter mutatja meg újra, hogy mit tud, az izraeli Amit Drori mozgó szobrokat és egzotikus robotállatokat táncoltat. A Space Színház a Tünet Együttessel működik együtt, Kárpáti Péter ki tudja, kivel, Dollár Papa Gyermekei Ibsennel, és lesz megannyi újcirkusz is itthonról és a nagyvilágból. Táncban a magyar versenyzőkön (Duda Éva, Frenák Pál, Goda Gábor stb.) kívül Japántól Amerikán át Izraelig válogattak nagyágyúkból: Marie Chouinard, Michael Clark, Wim Vandekeybus, Ikuyo Kuroda, hogy csak pár nevet említsünk. És sokat játszik majd az igazgató, Nagy József is (aki a sajtótájékoztató alatt épp Frankfurtban dolgozott).
| ||
Az év meglepetése viszont Városi Ferenc lesz, aki se nem táncos, se nem színész, hanem gondolat. A Trafó egy olyan, kutatáson alapuló közösségi projektet talált ki, amelynek tartalmát helyi lakosok életanyaga, élményei határozzák meg; ezekből a gyűjtésekből született meg az az összművészeti sorozat (a színházon kívül lesz hanginstalláció, óriáspuzzle és képregény is), amelyet e névre kereszteltek, és amelyet a Tűzoltó utca legkülönbözőbb pontjain mutatnak be Schermann Márta rendezésében.
Ahogyan Szabó György a sajtótájékoztatón elmondta, az új előadó-művészeti törvényben már nem szerepel a nem színházi jellegű zene – az úgynevezett koncertek – bemutatása, a Trafó mégsem teheti meg, hogy lemond a hagyományosan erős zenei felhozatalról. Koncertet ad például az amerikai hiphoplegenda, Madlib, aki talán sosem zenélt ekkora klubban; itt lesz Blixa Bargeld, az Einstürzende Neubaten vezére; jön a Frank Zappa mögül is ismert doboslegenda, Terry Bozzio; na meg Vladislav Delay (elektronikus zenészveterán Finnországból), Micachu (brit multiinstrumentalista, énekes, producer, zeneszerző), Forest Swords (brit elektro) és Arzu Aliyeva (Azerbajdzsán egyik legkiemelkedőbb mugham énekese). És tovább működik a Galéria is.
Kitántorogtak
Szabó György elmondta: kutatások szerint mintegy 450 ezer magyar vándorolt ki az országból, ezek közül 300 ezren a fővárosból, ráadásul a nyelveket beszélők közül – márpedig ez épp a Trafó alapközönsége. De más nehézségek is adódnak.
„Adott a nemzetközi és a hazai szcéna, de ha a közönség befogadói hagyományait is figyelembe vesszük, már elég szűk a mozgásterünk: az ízlésbeli különbség nagyon meghatározó – mondja a Narancsnak. – 2005-ben megpróbálkoztam egy keményebb váltással egy experimentálisabb irányba, de úgy eltűnt a közönség, mint a szél. Változást akkor lehet meglépni, ha az előbb valahol alapszinten, kis klubokban már elindult.” Mint mondta, erre talán megfelelő hely lehet a Trafó nyáron átépített pinceklubja is.
Amikor azt firtattuk, hogy vajon igaza van-e annak, aki a jövő évi programot összehasonlítva a korábbiakkal úgy érzi, mintha Szabó állította volna össze a műsort, úgy felelt: „Csak Magyarországon szoktak annyira radikálisak lenni a vezetőváltások, máshol ez nincs így. Mindent megbeszélünk Józsival. Ő szeretne sokkal nagyobb neveket bevonni a Trafó műsorába, de ezt nem engedhetjük meg magunknak. Sokkal több workshopot szeretne, de ezt sem tudjuk miből finanszírozni. Szeretne külföldi tőkét bevonni, de külföldön is recesszió van. Van a Trafónak egy pályája, amivel be tudott törni a piacra, ami miatt már ismernek minket – de azért ennek is megvannak a korlátai.”
