Nem, nem skandálta a német énekes, hogy „Orbán, takarodj!”

Fekete Lyuk

Nem félreértés, hanem a fideszes tábornak szánt gumicsont, hogy egy nyugatnémet experimentális zenekar meg akarná dönteni a rezsimet.

Ismerjük a fideszes mantrát arról, hogy miként akar az otromba Nyugat állandóan beavatkozni a szuverén Magyarország belügyeibe. Nos, ami eddig történt, kismiska volt ahhoz képest, amit e hét szerdán a német Einstürzende Neubauten banda művelt az Akvárium színpadán.

A Mandiner egy olvasójukra hivatkozva arról számolt be, hogy a banda énekese, Blixa Bargeld azt ordította a tömegbe: „Orbán, takarodj!” („Orbán weg”, ami inkább azt jelenti, „Orbán, tűnés!”). Mondhatnánk,

az abszurdista művész ezzel nyilvánvalóan beavatkozott Magyarország belügyeibe. Olyasmi támadás volt ez, ami hallatán Orbán Balázs talán rögtön előkeresi a farzsebéből az oroszok bejövetelére tartogatott fehér zászlót.

A kormányhoz hű sajtótermékek koronaékszerének cikkét érthetetlen módon szemlézték a szabad sajtó tagjai is: átvette a 24.hu, a 444.hu és a Telex, meg majdnem mi is. A Blikk felkérdezte a Müpát is, amely hiába a hétvége, rögtön közleményt adott ki, hogy „tiszteletben tartják a fellépő művészek és a programokra érkező közönség sokszínűségét”, de „elhatárolódnak az esemény során elhangzott bármely irányú politikai kijelentésektől”.

De kezdjük ott, mi történt valójában. Megkérdeztem egy ismerősömet, aki a Mandiner újságíróival szemben ott volt a Liszt Ünnep-fesztivál nevezetes koncertjén.

„A zenekar az első ráadás után meghajolt és levonult, a közönség pedig kántálni kezdte, hogy »Neubauten, Neubauten«, Blixa visszajött, és azt mondta, hogy ez kívülről úgy hallatszott, mintha azt kántáltuk volna, hogy »Orbán weg« (vagy Orbán Vik?). Mindezt normál beszédhangon, viccesen. Aztán ment tovább a zene. Tehát nem az történt, hogy ő a színpadról ordította volna, hogy »Orbán takarodj«.”

Egy gumicsont a saját tábornak

Nos, tagadhatatlan, hogy Blixa Bargeld elfelejtette, hogy a szuverén Magyarországon van, és elsütött egy ártatatlan politikai tréfát. De ha valaki ismeri Neubauten zenéjét, akkor azt is tudja, hogy ez az experimentális, a színház, a tánc és olykor a dada elemeit ötvöző produkció nem arra született, hogy megdöntsön kormányokat.

Arra viszont jó volt a Rogán-médiának, hogy gumicsontként szolgáljon a fideszes tábornak, amely szeret rágódni azon, ki és miként próbálja éppen külföldről, dollárral, euróval megdönteni a megdönthetetlen magyar rezsimet. Most, amikor a forint megint döglik, az egészségügy haldoklik, a gazdaság lábon hordja ki a spanyolnáthát, a pártot pedig egy ellenzéki kihívó is csuklóztatja, egy ilyen ici-pici gumicsontnak is utána kell kapni.

Csak azon csodálkozunk, hogy a szabad sajtó egy része partner volt ebben. Mert ha igaz is lett volna a hír, és az Einstürzende Neubauten a La Marseillaise dallamára küldte volna el Orbánt a fenébe, akkor sem téma, hogy egy adóforintokból megrendezett fesztiválon a politikát kritizáló üzenet hangzott el. Meg amúgy is, az Einstürzende Neubauten 1980 óta ugyanazt csinálja: szemtelenkedik és felforgat. (Amikor legutóbb itt voltak, azzal viccelődtek, hogy ők Isten kedvenc zenekara.) Tegyük hozzá, hogy civilizált országban, Európa közepén az is lehetetlen lenne, hogy egy fesztivál – akár előzetesen, akár utólag – arra kér egy félig-meddig punkművészt, hogy véletlenül se mondjon semmi politikait.

Most, miután a Mandiner-olvasók kidühöngték magukat, és megvédték a szuverenitásukat egy NSZK-korabeli bandától, néhány sajtótermék – nem megelégedve a Müpa megadó közleményével – kérdéseket küldött a témában a zenekarnak is. Annak a frontembere, Blixa Bargeld talán már nem is emlékszik a poénra, de ha igen, akkor joggal sóhajt fel: ő azt hitte, ők, a németek azok, akiknek nincsen humoruk.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.