Nem, nem skandálta a német énekes, hogy „Orbán, takarodj!”

Fekete Lyuk

Nem félreértés, hanem a fideszes tábornak szánt gumicsont, hogy egy nyugatnémet experimentális zenekar meg akarná dönteni a rezsimet.

Ismerjük a fideszes mantrát arról, hogy miként akar az otromba Nyugat állandóan beavatkozni a szuverén Magyarország belügyeibe. Nos, ami eddig történt, kismiska volt ahhoz képest, amit e hét szerdán a német Einstürzende Neubauten banda művelt az Akvárium színpadán.

A Mandiner egy olvasójukra hivatkozva arról számolt be, hogy a banda énekese, Blixa Bargeld azt ordította a tömegbe: „Orbán, takarodj!” („Orbán weg”, ami inkább azt jelenti, „Orbán, tűnés!”). Mondhatnánk,

az abszurdista művész ezzel nyilvánvalóan beavatkozott Magyarország belügyeibe. Olyasmi támadás volt ez, ami hallatán Orbán Balázs talán rögtön előkeresi a farzsebéből az oroszok bejövetelére tartogatott fehér zászlót.

A kormányhoz hű sajtótermékek koronaékszerének cikkét érthetetlen módon szemlézték a szabad sajtó tagjai is: átvette a 24.hu, a 444.hu és a Telex, meg majdnem mi is. A Blikk felkérdezte a Müpát is, amely hiába a hétvége, rögtön közleményt adott ki, hogy „tiszteletben tartják a fellépő művészek és a programokra érkező közönség sokszínűségét”, de „elhatárolódnak az esemény során elhangzott bármely irányú politikai kijelentésektől”.

De kezdjük ott, mi történt valójában. Megkérdeztem egy ismerősömet, aki a Mandiner újságíróival szemben ott volt a Liszt Ünnep-fesztivál nevezetes koncertjén.

„A zenekar az első ráadás után meghajolt és levonult, a közönség pedig kántálni kezdte, hogy »Neubauten, Neubauten«, Blixa visszajött, és azt mondta, hogy ez kívülről úgy hallatszott, mintha azt kántáltuk volna, hogy »Orbán weg« (vagy Orbán Vik?). Mindezt normál beszédhangon, viccesen. Aztán ment tovább a zene. Tehát nem az történt, hogy ő a színpadról ordította volna, hogy »Orbán takarodj«.”

Egy gumicsont a saját tábornak

Nos, tagadhatatlan, hogy Blixa Bargeld elfelejtette, hogy a szuverén Magyarországon van, és elsütött egy ártatatlan politikai tréfát. De ha valaki ismeri Neubauten zenéjét, akkor azt is tudja, hogy ez az experimentális, a színház, a tánc és olykor a dada elemeit ötvöző produkció nem arra született, hogy megdöntsön kormányokat.

Arra viszont jó volt a Rogán-médiának, hogy gumicsontként szolgáljon a fideszes tábornak, amely szeret rágódni azon, ki és miként próbálja éppen külföldről, dollárral, euróval megdönteni a megdönthetetlen magyar rezsimet. Most, amikor a forint megint döglik, az egészségügy haldoklik, a gazdaság lábon hordja ki a spanyolnáthát, a pártot pedig egy ellenzéki kihívó is csuklóztatja, egy ilyen ici-pici gumicsontnak is utána kell kapni.

Csak azon csodálkozunk, hogy a szabad sajtó egy része partner volt ebben. Mert ha igaz is lett volna a hír, és az Einstürzende Neubauten a La Marseillaise dallamára küldte volna el Orbánt a fenébe, akkor sem téma, hogy egy adóforintokból megrendezett fesztiválon a politikát kritizáló üzenet hangzott el. Meg amúgy is, az Einstürzende Neubauten 1980 óta ugyanazt csinálja: szemtelenkedik és felforgat. (Amikor legutóbb itt voltak, azzal viccelődtek, hogy ők Isten kedvenc zenekara.) Tegyük hozzá, hogy civilizált országban, Európa közepén az is lehetetlen lenne, hogy egy fesztivál – akár előzetesen, akár utólag – arra kér egy félig-meddig punkművészt, hogy véletlenül se mondjon semmi politikait.

Most, miután a Mandiner-olvasók kidühöngték magukat, és megvédték a szuverenitásukat egy NSZK-korabeli bandától, néhány sajtótermék – nem megelégedve a Müpa megadó közleményével – kérdéseket küldött a témában a zenekarnak is. Annak a frontembere, Blixa Bargeld talán már nem is emlékszik a poénra, de ha igen, akkor joggal sóhajt fel: ő azt hitte, ők, a németek azok, akiknek nincsen humoruk.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.