Nem, nem skandálta a német énekes, hogy „Orbán, takarodj!”

Fekete Lyuk

Nem félreértés, hanem a fideszes tábornak szánt gumicsont, hogy egy nyugatnémet experimentális zenekar meg akarná dönteni a rezsimet.

Ismerjük a fideszes mantrát arról, hogy miként akar az otromba Nyugat állandóan beavatkozni a szuverén Magyarország belügyeibe. Nos, ami eddig történt, kismiska volt ahhoz képest, amit e hét szerdán a német Einstürzende Neubauten banda művelt az Akvárium színpadán.

A Mandiner egy olvasójukra hivatkozva arról számolt be, hogy a banda énekese, Blixa Bargeld azt ordította a tömegbe: „Orbán, takarodj!” („Orbán weg”, ami inkább azt jelenti, „Orbán, tűnés!”). Mondhatnánk,

az abszurdista művész ezzel nyilvánvalóan beavatkozott Magyarország belügyeibe. Olyasmi támadás volt ez, ami hallatán Orbán Balázs talán rögtön előkeresi a farzsebéből az oroszok bejövetelére tartogatott fehér zászlót.

A kormányhoz hű sajtótermékek koronaékszerének cikkét érthetetlen módon szemlézték a szabad sajtó tagjai is: átvette a 24.hu, a 444.hu és a Telex, meg majdnem mi is. A Blikk felkérdezte a Müpát is, amely hiába a hétvége, rögtön közleményt adott ki, hogy „tiszteletben tartják a fellépő művészek és a programokra érkező közönség sokszínűségét”, de „elhatárolódnak az esemény során elhangzott bármely irányú politikai kijelentésektől”.

De kezdjük ott, mi történt valójában. Megkérdeztem egy ismerősömet, aki a Mandiner újságíróival szemben ott volt a Liszt Ünnep-fesztivál nevezetes koncertjén.

„A zenekar az első ráadás után meghajolt és levonult, a közönség pedig kántálni kezdte, hogy »Neubauten, Neubauten«, Blixa visszajött, és azt mondta, hogy ez kívülről úgy hallatszott, mintha azt kántáltuk volna, hogy »Orbán weg« (vagy Orbán Vik?). Mindezt normál beszédhangon, viccesen. Aztán ment tovább a zene. Tehát nem az történt, hogy ő a színpadról ordította volna, hogy »Orbán takarodj«.”

Egy gumicsont a saját tábornak

Nos, tagadhatatlan, hogy Blixa Bargeld elfelejtette, hogy a szuverén Magyarországon van, és elsütött egy ártatatlan politikai tréfát. De ha valaki ismeri Neubauten zenéjét, akkor azt is tudja, hogy ez az experimentális, a színház, a tánc és olykor a dada elemeit ötvöző produkció nem arra született, hogy megdöntsön kormányokat.

Arra viszont jó volt a Rogán-médiának, hogy gumicsontként szolgáljon a fideszes tábornak, amely szeret rágódni azon, ki és miként próbálja éppen külföldről, dollárral, euróval megdönteni a megdönthetetlen magyar rezsimet. Most, amikor a forint megint döglik, az egészségügy haldoklik, a gazdaság lábon hordja ki a spanyolnáthát, a pártot pedig egy ellenzéki kihívó is csuklóztatja, egy ilyen ici-pici gumicsontnak is utána kell kapni.

Csak azon csodálkozunk, hogy a szabad sajtó egy része partner volt ebben. Mert ha igaz is lett volna a hír, és az Einstürzende Neubauten a La Marseillaise dallamára küldte volna el Orbánt a fenébe, akkor sem téma, hogy egy adóforintokból megrendezett fesztiválon a politikát kritizáló üzenet hangzott el. Meg amúgy is, az Einstürzende Neubauten 1980 óta ugyanazt csinálja: szemtelenkedik és felforgat. (Amikor legutóbb itt voltak, azzal viccelődtek, hogy ők Isten kedvenc zenekara.) Tegyük hozzá, hogy civilizált országban, Európa közepén az is lehetetlen lenne, hogy egy fesztivál – akár előzetesen, akár utólag – arra kér egy félig-meddig punkművészt, hogy véletlenül se mondjon semmi politikait.

Most, miután a Mandiner-olvasók kidühöngték magukat, és megvédték a szuverenitásukat egy NSZK-korabeli bandától, néhány sajtótermék – nem megelégedve a Müpa megadó közleményével – kérdéseket küldött a témában a zenekarnak is. Annak a frontembere, Blixa Bargeld talán már nem is emlékszik a poénra, de ha igen, akkor joggal sóhajt fel: ő azt hitte, ők, a németek azok, akiknek nincsen humoruk.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.