Nem, nem skandálta a német énekes, hogy „Orbán, takarodj!”

Fekete Lyuk

Nem félreértés, hanem a fideszes tábornak szánt gumicsont, hogy egy nyugatnémet experimentális zenekar meg akarná dönteni a rezsimet.

Ismerjük a fideszes mantrát arról, hogy miként akar az otromba Nyugat állandóan beavatkozni a szuverén Magyarország belügyeibe. Nos, ami eddig történt, kismiska volt ahhoz képest, amit e hét szerdán a német Einstürzende Neubauten banda művelt az Akvárium színpadán.

A Mandiner egy olvasójukra hivatkozva arról számolt be, hogy a banda énekese, Blixa Bargeld azt ordította a tömegbe: „Orbán, takarodj!” („Orbán weg”, ami inkább azt jelenti, „Orbán, tűnés!”). Mondhatnánk,

az abszurdista művész ezzel nyilvánvalóan beavatkozott Magyarország belügyeibe. Olyasmi támadás volt ez, ami hallatán Orbán Balázs talán rögtön előkeresi a farzsebéből az oroszok bejövetelére tartogatott fehér zászlót.

A kormányhoz hű sajtótermékek koronaékszerének cikkét érthetetlen módon szemlézték a szabad sajtó tagjai is: átvette a 24.hu, a 444.hu és a Telex, meg majdnem mi is. A Blikk felkérdezte a Müpát is, amely hiába a hétvége, rögtön közleményt adott ki, hogy „tiszteletben tartják a fellépő művészek és a programokra érkező közönség sokszínűségét”, de „elhatárolódnak az esemény során elhangzott bármely irányú politikai kijelentésektől”.

De kezdjük ott, mi történt valójában. Megkérdeztem egy ismerősömet, aki a Mandiner újságíróival szemben ott volt a Liszt Ünnep-fesztivál nevezetes koncertjén.

„A zenekar az első ráadás után meghajolt és levonult, a közönség pedig kántálni kezdte, hogy »Neubauten, Neubauten«, Blixa visszajött, és azt mondta, hogy ez kívülről úgy hallatszott, mintha azt kántáltuk volna, hogy »Orbán weg« (vagy Orbán Vik?). Mindezt normál beszédhangon, viccesen. Aztán ment tovább a zene. Tehát nem az történt, hogy ő a színpadról ordította volna, hogy »Orbán takarodj«.”

Egy gumicsont a saját tábornak

Nos, tagadhatatlan, hogy Blixa Bargeld elfelejtette, hogy a szuverén Magyarországon van, és elsütött egy ártatatlan politikai tréfát. De ha valaki ismeri Neubauten zenéjét, akkor azt is tudja, hogy ez az experimentális, a színház, a tánc és olykor a dada elemeit ötvöző produkció nem arra született, hogy megdöntsön kormányokat.

Arra viszont jó volt a Rogán-médiának, hogy gumicsontként szolgáljon a fideszes tábornak, amely szeret rágódni azon, ki és miként próbálja éppen külföldről, dollárral, euróval megdönteni a megdönthetetlen magyar rezsimet. Most, amikor a forint megint döglik, az egészségügy haldoklik, a gazdaság lábon hordja ki a spanyolnáthát, a pártot pedig egy ellenzéki kihívó is csuklóztatja, egy ilyen ici-pici gumicsontnak is utána kell kapni.

Csak azon csodálkozunk, hogy a szabad sajtó egy része partner volt ebben. Mert ha igaz is lett volna a hír, és az Einstürzende Neubauten a La Marseillaise dallamára küldte volna el Orbánt a fenébe, akkor sem téma, hogy egy adóforintokból megrendezett fesztiválon a politikát kritizáló üzenet hangzott el. Meg amúgy is, az Einstürzende Neubauten 1980 óta ugyanazt csinálja: szemtelenkedik és felforgat. (Amikor legutóbb itt voltak, azzal viccelődtek, hogy ők Isten kedvenc zenekara.) Tegyük hozzá, hogy civilizált országban, Európa közepén az is lehetetlen lenne, hogy egy fesztivál – akár előzetesen, akár utólag – arra kér egy félig-meddig punkművészt, hogy véletlenül se mondjon semmi politikait.

Most, miután a Mandiner-olvasók kidühöngték magukat, és megvédték a szuverenitásukat egy NSZK-korabeli bandától, néhány sajtótermék – nem megelégedve a Müpa megadó közleményével – kérdéseket küldött a témában a zenekarnak is. Annak a frontembere, Blixa Bargeld talán már nem is emlékszik a poénra, de ha igen, akkor joggal sóhajt fel: ő azt hitte, ők, a németek azok, akiknek nincsen humoruk.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Így néz ki most a Matolcsy-körhöz került, elhanyagolt, majd visszavett Marczibányi sportcentrum - FOTÓK

226 millió forintot követel a II. kerület attól a Matolcsy-körhöz került cégtől, ami egy vita következtében nem fejlesztette a kerület egykori ékességét, a Marczibányi téri sporttelepet. Itt régen pezsgő élet zajlott, mára leromlott, az önkormányzat most kezdi el a renoválást, miközben pert indított. Játszótér, kutyasétáltató, sétány, park és egy uszoda építése maradt el. 

A fejünkre nőttek

Két csodabogár elrabol egy cégvezért, mert meggyőződésük, hogy földönkívüli. Jórgosz Lánthimosz egy 2003-as koreai filmet remake-elt, az ő hősei azonban különc bolondok helyett tőrőlmetszett incelek, akiket azért megérteni is megpróbál.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.