(2013-07-18)
Miniszterelnökünk nemrég Matolcsy Györgyöt Ludwig Erhardhoz, az 1948 utáni német gazdasági csoda atyjához hasonlította, mondván, mindketten fantaszták voltak és sikeresek. A párhuzam tág teret nyit az asszociációknak, de egy különbség szinte kiveri a szemünket: míg a mostani magyar növekedési modell a politikus Orbán Viktor szellemi terméke, addig az egykori eredményes német gazdasági átalakulás koncepciója a szakemberé, Ludwig Erhardé.
A múlt héten a nem hivatalos cenzúra táján kapirgáltunk, amely a szólásszabadság árnyékában afféle aljnövényzetként tenyészik: megvizsgáltuk, miként tűnt el Táncsics Mihály neve mellől a communisticus jelző az antikvarium.hu honlapján. Most is efféle mikroszkopikus beavatkozással foglalkozunk: egyetlen szó kiiktatásával vagy eltüntetésével kapcsolatos a történetünk. Szereplői részben azonosak a múltkoriéval: a márciusi ifjakkal, Táncsiccsal és a tizenkét ponttal lesz dolgunk ezúttal is.
Kőbányai hajléktalan emberek egy csoportja 2012 tavaszán A Város Mindenkié (AVM) csoporthoz fordult: a Terebesi-erdőben kunyhóikat hivatalos eljárás nélkül, jogszerűtlenül próbálta lebontatni a kerületi önkormányzat. Gyakran fordul elő, hogy hajléktalan emberek kunyhóit engedély és előzetes figyelmeztetés nélkül, erdőtakarítás vagy szemétszedés címén el akarja takaríttatni a terület tulajdonosa, kezelője.
Kis János Válogatott műveinek első kötete húsz év úgynevezett politikai írásait tartalmazza (nyilván nem az összeset, de a mértékadókat). A kötet címe megegyezik a legutolsó nagy ívű eszmefuttatással, amely Az összetorlódott idő címmel jelent meg a Beszélőben, s amelyről szerencsém volt néhány bekezdésben véleményt mondani a hvg.hu-n.
Nem örültem a hírnek, miszerint Szegedi Csanád zsidó identitásával Baruch Oberlander foglalkozik. Nem azért, mert bármilyen előítéletem van a rabbival szemben. Tiszteletre méltó az a hálózat, melyet hatalmas erőfeszítéssel létrehozott. A chabadnikok mára elfogadott felekezet és érdekes színfoltja a magyar vallási-kulturális életnek. Baruch maga pedig nagy tudású, bölcs ember. Inkább helyén lenne a fiatalember, ha pszichológus vagy társadalomtudós társaságában próbálna választ kapni identitására.
A Medián múlt héten a HVG-ben közzétett felmérése szerint a teljes lakosság 64 százaléka véli úgy, hogy nincs szükség a kormány által nyomott "szabadságharcra", és mindössze 30 százalékuk gondolja azt, hogy a kormánynak az Európai Unióval szemben meg kéne védeni az országot.
Kedd délután az MSZP és az Együtt 2014 - Párbeszéd Magyarországért (EPM) pártszövetség közzétett két megállapodást: az egyik a közpolitikai alapelveket, a másik az egyéni képviselő-állítás szempontjait rögzíti.
Május végén csöndesen kimúlt a Nabucco-projekt, annak a földgázvezetéknek a terve, amelyet az orosz fölgáz kiváltására épített volna pár európai ország, köztük hazánk is. Az iráni, azeri, netán türkmén gáz behozatala kútba esett - ám Európa függése az orosz földgáztól mégsem erősödik majd drámaian.
Működő közszolgáltatást dúl fel az illetékes államtitkárság, ráadásul az államosítással komoly adóbevételről is lemond. A szektor szereplői szerint az átalakítás garantáltan veszteségessé teszi az ágazatot. A rezsicsökkentés már csak ráadás.
Harmadik ülése után sem világos, hogy a minisztériumi kezdeményezésre összeült Antiszegregációs Kerekasztalnak ebben a formájában van-e értelme. A civil oldal kezdeményez, a minisztérium érdeklődést mutat, de konkrétum egyelőre nincs. Vannak viszont a szegregációt elősegítő kormányzati intézkedések.
Július 1-jén indult Európa egyik legdrágább elektronikus útdíjrendszere Magyarországon. A HU-GO névre keresztelt fejlesztés a horribilis árak ellenére is technikai hibákkal teli, ráadásul az uniós irányelveknek is neccesen felel meg.
1994-ben került a parlamentbe, húsz év után - akárhogyan alakul is a választások eredménye - távozik. Volt az MSZP elnöke és frakciójának vezetője, fontos pártbeli folyamatok részese és tanúja.
Van itt minden, sőt még annál is több: válás spanyol módra, féltékenységből elkövetett padon ülés, késői megbánás, eltékozolt élet, elhidegülés és visszatalálás, megzavart kutyasétáltatás, női és férfititkok felfedése, megérdemelt munkahelyi megszégyenítés - és mindezek szépen epizódokba szedve, s minden epizódban legalább egy nemzetközileg is ismert spanyol ajkú férfisztár.
Egy zsánert feléleszteni csoda. Még egyet: hübrisz. Hiába sikerült anno Gore Verbinski csapatának a Karib-tenger kalózaival lelket lehelni egy műfajba, a western nem járt ilyen jól velük. Talán azért, mert a lassú párbeszédek a szikkadt tájban és a hosszú csendek leple alatt bagót rágó típusfigurák kevéssé lelkesítők, vagy azért, mert kalózokról nem érdemes cowboyokat másolni.
Miközben Giuseppe Tornatore szüntelenül filmezi befordult férfihősei édesbús drámáit, rendre előáll egy-egy ridegebb zsánerdarabbal is, mint legutóbb Az ismeretlen (2006) című szép női thrillerrel - friss művében pedig e két vonulat egyesül.
Az általános vélekedés szerint Guillermo del Toro mexikói filmrendező, a horror/sci-fi határvidék pionírja, a rajongók örök patrónusa és Az őrület hegyei című klasszikus rémtörténet megfilmesítésének első számú lobbistája felette áll a műfaji nagyátlagnak, az éjjellátóval is csak a kasszát látó, lusta és fantáziátlan hollywoodi iparosok tömegének.
Az 1988-as Cinema Paradiso óta nem volt akkora sikere, mint a Senki többet című romantikus filmdrámával, amit most adnak a hazai mozik.
Ha a latin szentenciák ismerői megrögzötten másképp tudják is, azért persze már régóta a televízió az élet tanítómestere. Divattippektől a valóságshow-k érintkezési etikettjéig, a csillagjegyek sorsdöntő jelentőségének sulykolásától a tiszta énekhang fogalmának viszonylagosságáig szinte minden tárgyban oktat minket a tévé, csak győzzük figyelemmel.
Amikor Sztupa és Troché a Lánchíd korlátjának dőlve bámulták a Dunát, pont középen találkoztak. Sztupa Buda felől jött, Troché szemből. Az utolsó két lámpaoszlop között huszonkét lépés, tizenegy-tizenegy; nyár volt, a rengeteg turistától sajnos nem lehetett pisztolypárbajosat játszani, mégis egyszerre értek a helyszínre, s rövid üdvözlések után már neki is dőltek a korlátnak a Margit-sziget felőli oldalon. Innen már ment minden, mint a karikacsapás, nézték a vizet. Nézték, egyre csak nézték.
Csaplár Vilmos Edd meg a barátodat! című regénye úgy indul, hogy a kis Lilik csak nem akar kakálni. Visszatartja, visszagyömöszöli magába a székletet, ki ne jöjjön belülről a sok, felgyülemlett felesleg. Úgy bánik vele, ahogy a múltunkkal szoktunk: szenvedünk tőle, de el nem engedjük.
Szakszóval szívásnak mondják, ha az ember hetedik születésnapi zsúrjára egy lélek sem jön el - ezzel a felütéssel Gaiman máris felhelyezte hősét a magányos születésnaposok komoly irodalmi hagyományokkal bíró polcára, de mivel Gaimanről van szó, valahol a kert végében már mocorognak a nem evilági hatalmak, hogy kezelésbe vegyék a szívóágon lévő születésnapost.
Musil regénye köztudottan a 20. század szörnyetegei közé tartozik; sokkal többen tudnak róla, mint ahányan olvasták, és akik olvasták, feltehetően azok sem olvastak el belőle minden sort, bár egyes részeket akár tízszer is áttanulmányoztak - valami ilyesmit írt Roland Barthes a saját olvasói gyakorlatáról Proust-ciklusa esetében.
Az általunk sajnos kihagyott csütörtök (Crystal Castles, Justice, Todd Terje, Scuba) mellett talán a BS zárónapja tűnt a legizgalmasabbnak - több olyan előadóval, aki soha nem járt még nálunk, és egy kedves visszatérővel.
A belga Token kiadó nem véletlenül lett az utóbbi évek egyik kiemelkedő technós cége: egyszerűen nem ad ki rossz zenét.
Művészi megújulás vagy hatalmas blöff? Megfejtjük a Fekete Jézus, a saját mérhetetlen egójába belecsavarodott Kanye West fura új lemezét.
Az idei Balaton Sound felhozatala jól festett hiphopügyileg. A nyitónapon például a Wu-Tang Clan lépett fel a nagyszínpadon, egységesen, kollektívaként, márpedig ilyen mennyiségben egyszerre soha nem jártak nálunk (azért egyenként előfordultak már errefelé, elsősorban a Dürer kert környékén).
A Balaton zenekar alapítója 1984 óta dolgozott Tarr Béla filmjeiben. Legutóbb Alphan Esüeli isztambuli filmrendezővel működött együtt a The Long Way Home című filmben. Az Ördögkatlanon Keresztury Tiborral vigad sírva, ha addig fel nem csap szakácsnak.
Az európai történelem ismerői alighanem már gyorsan korrigálták is magukban a fenti címet, ekképpen: a táncoló kongresszus. Csakhogy a Napóleon feletti győzelmet ünneplő, az európai rendet pedig újra- és visszarendező bécsi kongresszus nemcsak a táncot ropta, de énekelt is, éppenséggel a nyilvános pályafutása csúcsain járó Ludwig van Beethovent.
Kallos Bea Little Miss című kiállítása tökéletesen alátámasztja azt az alapvetést, hogy egy kiemelkedő fotóriport elkészítése nem az első kattintással kezdődik, hanem a jó téma megtalálásával.
"Egy utalások nélküli világban bizonytalanul érezném magam" - az idézet a művész 9x9 ZOO című, 2001-ben kiadott könyvében, illetve a Modem egyik falán is olvasható. Az apró rajzon egy öltönyben üldögélő és teázó elefánt közli ezt egy heverésző macskával: kicsit olyan érzésünk támad, mintha a pszichológus és a páciens viszonya megfordult volna.
A Buena Vista Social Club nem is annyira egy zenekar neve, inkább egy bányamunkásé, aki a mélyből a felszínre hozza a már régóta ott lévő, de a világ elől elzárt nemesfémeket. A BVSC olyan énekesekből és zenészekből áll, akik évtizedekkel korábban voltak sikeresek. Akkor learatták mindazt, amire szülőhelyükön, Kubában lehetőségük volt (sokuk épp a formációnak nevet kölcsönző, ötven éve bezárt havannai "Szép Kilátás Közösségi Házban" szórakoztatta a klubtagokat), aztán elindultak a feledés dicstelen útján; a csodálatos énekes, Ibrahim Ferrer például a század vége felé utcai cipőpucolásból kényszerült megélni.
Szívesen beszállnék egy elemző vitába Tennessee Williams A vágy villamosa című darabjáról, és hoszszan tudnék érvelni amellett, hogy mindent összevetve igazi giccsparádé az egész, kezdve a "fehér liget" nevű Blanche DuBois-val, folytatva a "persze hogy lengyel bevándorlóivadék", vadállati ösztönlény Stanleyvel, végezve a "persze hogy melegproblematika a háttérben" Blanche-frusztrációval. És akkor még nem említettem sem az "anya majma" Mitchet, sem az írói élethazugságokat.
Az idei Pride létszámbeli gyarapodását látva sokaknak lehet szimpatikus az a teória, miszerint a sok LMBTQ hirtelen bújt elő a semmiből, számos vonulót pedig pusztán a liberális korszellem és divat terelt az Andrássy útra.
Szoborállítások és -döntögetések kísérték végig 20. századi történelmünket, s mindez mostanában - a Kossuth tér újjáépítésén - újabb elemmel látszik gazdagodni, a másolással. Miért fontos a politikának a köztéri szobor, mennyire abszurd egy-egy mű sorsa, mi érvényes a 21. században? - elmondja az MTA BTK Történettudományi Intézet munkatársa.
A hét főbűn egyike, noha természetes reakció. A társadalom nem tud mit kezdeni vele, ezért tiltja, hiszen fennáll a veszélye, hogy a harag vagy a düh agresszivitást, erőszakot vált ki.
A tej élet, erő egészség - sokaknak azonban méreg. Mit használnak helyette?
Marhahús és meggyszósz - de mennyire másképp, mint a mi napközis fogásunknál! Ez az étel az elmúlt év egyik nagy felfedezésének bizonyult számomra; egy New York-i szír étteremben volt szerencsém kóstolni - remélem, egyszer majd eredeti származási helyén, a nagy múltú közel-keleti városban, Aleppóban is megtehetem (amely manapság sajnos nem éppen kitűnő gasztronómiájától hangos).
A bolgár nemzeti televízió saját gyártású akció-krimi sorozata sokban hasonlít az MTV Tűzvonalban című szériájára. A rendelkezésre álló forrásokhoz képest jó minőségben kivitelezett, magát rettentő menőnek gondoló, az amerikai mintákhoz foggal-körömmel ragaszkodó iparosmunka, ami görcsösen be akarja bizonyítani, hogy Bulgária is tud olyat, mint az amerikai szuperprodukciók (a bénán megoldott termékmegjelenítésben még felül is múlja őket).
A félreérthetetlenül hű adaptációnak készült sorozat első kőtáblájára a tiszteletadást, az ismeretterjesztést és a hatásvadász formavilágot vésték.
Jess szép, de nem úgy, okos, de nem úgy, csupa báj, kicsit furcsa és csak kicsit idegesítő, de mindenképpen szeretnivaló. A rövid főcímben megjelenő kérdésre - Who's That Girl? - ezzel gyakorlatilag válaszoltunk is, még jó, hogy nem ez lett a sorozat címe.
