Egy grimaszt legalább

Harold Pinter: A gondnok

  • - deres -
  • 2012. február 28.

Színház

A színészekre panasz nem lehet. Mucsi, Scherer, Katona: elviszik hátukon az estét. Megint. Más kérdés, hogy ez önmagában mit jelent. Mert hiába akadnak remek pillanatok, ha összességében valami plusz mégis hiányzik A gondnokból. Egy vezérelv, egy flash, egy kis őrület. Hogy Harold Pinter abszurdja kikandikálhasson a hatvanas évekből, és megsejtsük, mit akar tőlünk itt és most.

Mucsi, Scherer


Mucsi, Scherer

Pedig izgalmas térrel köszönt a Nézőművészeti Kft. legújabb előadása: a Szkénében kétoldalt a nézőtér, középen karcsú színpad, mintha valaki ott felejtett volna egy lepusztult mólót. A poros bútorhalmokon és -sátrakon mégis van valami csendes ragyogás (díszlet: Khell Csörsz). Ebben a térben három mániákus csap össze: három kísérleti egér. Az öreg hajléktalan (Mucsi Zoltán), aki saját lehetőségeit mantrázza minduntalan, és primadonnáskodik, mert az ajándékcipő valahol mindig szorít. A szobalakó, lelassult báty (Scherer Péter), aki hajdani identitását és világészlelését próbálja felidézni, miközben csendben elbabrál mindennel, ő ebben talál megnyugvást. Végül pedig az agresszív öcs (Katona László), aki a megújulás jegyében saját ízlését kényszerítené a házra, és belsőépítészeti csodákról, fasza kis burkolólapokról fantáziál.

Szabó Máté rendezése mintha túlságosan átadta (megadta?) volna magát a pinteri szövegnek, pedig az előadás jóval több húzást is elbírt volna. Vagy jóval több elrugaszkodást, hogy valóban megértsük, mi is ez a groteszk viszonyrendszer, amely a három szereplőt egy ketrecben tartja. Ehelyett pontos reálszituációkkal és karakterábrázolással soroznak az alkotók, amikből éppen a valóson túli hiányzik. Az, ami kitágíthatná, felpörgethetné az estét. Vagy villantana egy grimaszt legalább. A tempótlanság pedig megbosszulja magát: jó példa erre a szemközti nézőhalmaz, ahol egyre több unatkozó arcot látni. Meg egyébként is: mért figyelné bárki a nézőtársait, ha éppen színház történik?

Nézőművészeti Kft. – Szkéné Színház, február 11.


Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.