Elhunyt Gyimesi Pálma

  • narancs.hu
  • 2017. március 10.

Színház

Életének 95. évében, hosszan tartó, méltósággal viselt betegségben elhunyt Gyimesi Pálma, a Vígszínház színművésze.
false

A háttérben

Fotó: Vígszínház

A március 9-én elhunyt Gyimesi Pálmát saját halottjának tekinti a Vígszínház, amelynek 53 éven át volt tagja. A továbbiakban az ő közleményüket idézzük.

Gyimesi Pálma 1922. december 18-án született Budapesten. 1944-ben végzett a Színművészeti Főiskolán, előbb a Győr-Sopron Színházhoz szerződött, majd a Budai Színház tagja lett. Ennek megszűnése után került a Pódium Kabaréhoz, majd a Magyar Rádióhoz. 1951-től a Magyar Néphadsereg Színházának – azaz az átnevezett Vígszínháznak – a tagja volt, 1955-ben pedig a József Attila Színházhoz szerződött. Ezután a Miskolci Nemzeti és az egri Gárdonyi Géza Színházban játszott. 1964-ben ismét a Vígszínházhoz szerződött, melynek 53 éven át, haláláig, töretlen hűséggel tagja volt.

Vígszínházi tagságának több mint öt évtizede alatt a színház számos előadásában közreműködött. Molnár Ferenc A testőr című darabjában, Várkonyi Zoltán legendás rendezésében a Szobalányt játszotta, színpadra lépett az Egy hölgy a Maximból, a Macskajáték, az Üvegcipő és az Orfeusz alászáll című előadásokban is. Emlékezetesek a zenés előadásokban alakított epizódszerepei is, a Jó estét nyár, jó estét szerelem Hűvösnéje, vagy a Csókos asszony Szomszédasszonya.

false

 

Fotó: Vígszínház

1944 és 2011 között több mint 20 játékfilmben és több mint 30 tévéfilmben kapott szerepet, és több népszerű produkcióban is szinkronizált, a sorozatkedvelők a Csengetett, Mylord? és a Szívek szállodája című televíziós sorozatokban szerethették meg hangját.

Az Aase-díjat emlékezetes percek, pillanatok, szavak, mozdulatok főszereplői, színházi darabok mellékszerepeiben tündöklő vidéki és budapesti színészek vehetik át, Gyimesi Pálma munkáját 1999-ben ismerték el ezzel a díjjal. 2012-ban Gobbi Hilda-díjat kapott.

Minden szerepét nagy igényességgel, műgonddal alakította ki, lelkiismeretessége, pontossága fiatal pályatársai számára példává vált. Gyimesi Pálma hűsége szintén példaértékű, 53 évig volt hű a Vígszínház társulatához. 90 évesen, A lovakat lelövik, ugye? című előadásban még fellépett imádott színháza színpadára.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.