Eperjes Károly még gondolkodik, megpályázza-e a szombathelyi színházat

Színház

Jobb híján.

„Színházat pályáztam meg, és nem egy szimbólumot” – mondta Dér András az ATV keddi Egyenes beszéd című műsorában. A színházigazgatói pályázatról szóló diskurzus során Dér szerint politikai szimbólummá vált a színház, ő maga pedig háborús helyzetbe keveredett.

Az előzményekről

Március 2-án döntött volna a szombathelyi önkormányzat arról, ki vezesse az elkövetkező években a szombathelyi Weöres Sándor Színházat. A kiírt pályázaton ketten indultak, de az alapító jelenlegi igazgató, Jordán Tamás mellett pályázó Dér András filmrendező február 20-án visszalépett. A Vidnyánszky Attila embereként elkönyvelt Dér az MTI-hez eljuttatott közleményében úgy fogalmazott, hogy amióta kiszivárgott a pályázata, „a kialakult botrányos körülmények nem teszik lehetővé, hogy a pályázatban megfogalmazott szakmai és művészi célokat teljesíteni tudja”.

Ezt követően a szombathelyi városházán február 21-én összeült a pályázatot elbíráló szakmai bizottság. A nyugat.hu információja szerint a 8 fős szakmai bizottság arról voksolt, hogy eredménytelennek nyilvánítsák-e a pályázatot vagy újat írjanak ki. Négyen, Koczka Tibor alpolgármester, Laklóth Aladár (emberminisztérium), Kiss József, a Szolnoki Szigligeti Színház művészeti vezetője, rendező és Eperjes Károly az érvénytelenítés mellett szavaztak. Viszont lényegében sem az új pályázatról, sem Jordán Tamás beérkezett, érvényes pályaművéről nem esett szó, meg se hallgatták Jordánt. Mintha mindegy is lett volna, mit ír vagy mond.

Miután a bizottság semmilyen álláspontra nem jutott a Weöres Sándor Színház igazgatói pályázatáról, a városvezetésnek a „szakmai grémium” ajánlása nélkül kellett meghoznia döntését a március 2-i közgyűlésen. Puskás Tivadar fideszes polgármester a február 24-i közgyűlésen előterjesztésében azt javasolta, hogy nyilvánítsák érvénytelennek a WSSz igazgatói pályázatát, mert a szakmai bizottságnak nem volt módja értékelni a benyújtott pályázatokat. Ez csak azért érdekes, mert Jordánét, ha akarták volna, értékelhették volna, de ahogy a pályázati kiírás első percétől nem esett szó szakmáról, teljesítményről (a kiírásban nem szerepelt követelményként az ötéves vezetői gyakorlat, ami a színigazgatói pályázatok visszatérő eleme), úgy a továbbiakban is csupán személyi kérdés volt a WSSz ügye – úgy is mondhatnánk, pofára ment, ki legyen az igazgató.

A közgyűlés előtt Jordán Tamás támogatásáról nyilatkozott többek között a szombathelyi színház teljes társulata, az Örkény Színház társulata, a Pintér Béla Társulat, a székesfehérvári Vörösmarty Színház társulata, a Nemzet Színészei – a betegeskedő Törőcsik Mari külön videóüzenetet is küldött –, a Színházi Kritikusok Céhe és a Magyar Színházi Társaság is.

A szombathelyi közgyűlés a március 2-án tartott maratoni közgyűlésen, az esti órákban – a színházért szervezett tüntetéssel egy időben – végül nem véleményezte Jordán pályázatát, így a kiírás érvénytelenné vált. Új pályázatot eddig nem írtak ki, erre április 2-ig van törvényesen lehetősége a fenntartónak.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Dér András elmondása szerint azért pályázott épp a szombathelyi színházra, mert lejárt az előző igazgató mandátuma, és kiírtak egy pályázatot. Nem számított, hogy a teátrumot Jordán Tamás alapította és igazgatta az elmúlt 10 évben, adódott egy alkalom, amivel élni kívánt.

Arra a kérdésre, hogy mennyire ismerte a Weöres Sándor Színházat, Dér úgy felelt, hogy a társulat egy részét ismeri, és „egy előadást láttam, félig”. Ám Dér szerint mindez nem fontos, mert „nem ezen múlnak a dolgok”.

Dér András

Amikor Dér András visszavonta a pályázatát, gyakorlatilag azonnal a jobboldali közbeszéd része lett, hogy valakik Dér Andrást és a pályázatában nevesített közreműködő alkotókat megfenyegették. Ma már erről visszafogottabban nyilatkozik az érintett.

„Az, hogy fenyegettek, erős kifejezés. Elindult egy egyre erősebb, sodróbb, szélesebb terelgetés.”

„De akkor nem fenyegetett meg senki?” – kérdezte Rónai Egon az Egyenes beszédben.

„Direkt nem fenyegetett meg senki, én ezt soha nem is mondtam. Úgy fogalmaztam, hogy megkeresték a pályázatomban szereplő embereket.” Dér különböző módú pressziókat említett, ám a fenyegetés vádjától utólag igyekszik minél inkább elhatárolódni. Dér véleménye szerint „Jordán Tamást egy balliberális fellegvár, engem pedig egy Fidesz által fémjelzett, jobboldali intervenciós csapat kapitányává tettek meg”. Nehéz megérteni, mire számított Dér, amikor pályázott a szombathelyi színházra. Sima menetet ígértek neki, és lehet, hogy naivan tényleg nem kalkulált a lehetséges ellenvéleményekkel, a Jordán melletti kiállással?

Bár Szombathelyre Dér András nem pályázik újból, vannak színházi tervei, így a jövőben elképzelhető, hogy újból felmerül a neve, ha színházigazgató-választásra kerül a sor.

Van másik

Március 13-án, hétfőn az ATV Csatt című műsorában Eperjes Károly és Jordán Tamás volt a vendég. A beszélgetés egy pontján Eperjes vicceskedve arra utalt, még az is lehet, hogy megpályázza a Weöres Sándor Színház igazgatói székét. Miért is ne? Tegnap este aztán a Hír Tv-n igyekezett tisztázni a kérdést.

Eperjes Károly

Még gondolkodik, hogy indul-e a szombathelyi Weöres Sándor Színház igazgatói pályázatán, amelynek újbóli kiírásáról március 27-én, a színházi világnapon fog tanácskozni a szombathelyi önkormányzat – mondta a színész a keddi Alindában. Veiszer Alinda többek között a „fenyegetés”-ügyet is igyekezett tisztázni a műsorban: nos, lényegében nem történt ilyesmi, kérdéseket, kinyilatkozásokat nehezményeztek Eperjes közlése szerint is csupán egyesek. Eperjes amúgy a maga ködösítő, terjengős beszéde során sok mindenről beszélt, csak a lényegről nem, hiába próbálkozott a műsorvezető.

A szombathelyi színház sorsa bizonytalan. Ha a fenntartó önkormányzat ki is ír új pályázatot, mire a procedúra lezajlik, már bőven meg kellene lenni a következő évad terveinek. És akkor a kiszolgáltatott helyzetbe került, a szombathelyi szerződésükről így dönteni nem tudó színészeket még nem is említettük.

A színházak megszállásának koránt sincs vége.

Neked ajánljuk

Ne zavarjanak, lázadok

  • SzSz

A címbeli Frank a másfél órás játékidő alatt háromszor lép színpadra, valójában énekelni azonban csak egyszer halljuk – már ez is jelzi, hogy ez nem egy szennyhullámot tematizáló punkmozi.

Halál a tengeralattjárón

  • Bacsadi Zsófia

Tobias Lindholm rendhagyó krimije minden, ami az épp aranykorát élő true crime és skandináv noir nem. A nézők nem bírják megunni a gyilkosok tragikus gyerekkorát, aberrált szexuális szokásait és sötét karizmáját, a dilettáns pszichologizálást és persze a véres részleteket.

Kérem a következőt!

  • Nagy István

Ha valaki a ’w’, a ’h’ és az ’o’ betűket látja közvetlenül egymás mellé írva, az mostanság valószínűleg sokkal hamarabb asszociál az Egészségügyi Világszervezetre (WHO), mint a hatvanas–hetvenes évek egyik legjelentősebb zenekarára, a mai napig is létező The Who-ra. Monolitikus lemezük, a Who’s Next nemrég volt 50 éves, ami jó indok egy kis visszatekintésre. A Who mifelénk soha nem lett igazán kultikus együttes, ezért nem csak az album, a zenekar történetét is érdemes feleleveníteni.

Titkok, tengelicék

  • Dékei Kriszta

A Pannonhalmi Főapátság kiállítása nem pusztán egy kortárs kiállítás, hiszen olyan dolgokra/tárgyakra és a bencés közösség által használt terekre is rápillanthatunk, amelyekre eddig a kívülállóknak nem volt lehetőségük.

Kaptafa

  • Kiss Annamária

Nem könnyű feladat egy lakásfelújítás: épp egy fél vagy negyedkész házban járunk, ahol még minden munkaterület. Jól indul az előadás: a házigazda Alice (Ónodi Eszter) és barátnője, Magrete (Pelsőczy Réka) közös belépője az utóbbi idők egyik legsikerültebbje.

Pillanatnyi hatás

  • Rádai Andrea

A legtöbbször annyi történik, hogy egy vagy több ember áthalad valamilyen módon, valamilyen jelmezben a színpadon. Peter Brooktól tudjuk, hogy ez már elég a színházhoz, de most sokat hörögnek és táncolnak is a színészek a 33 álomban, néha meg fojtogatják és kibelezik egymást. Minden Bodó Viktor-produkcióban vannak agyeldobós jelenetek, de a rendező most mintha kifejezetten az úgynevezett „cool fun” esztétikának szentelte volna az egész előadást, ami tényleg elejétől a végéig téboly, agyrém, lázálom és káosz, és akkor még finom voltam.

Síkság

Magas labda, ha egy műsor, pláne egy podcast vagy YouTube-csatorna a világ idegesítő dolgaira reflektál. Nagyon hamar kiderül ugyanis, hogy minden idegesítő. És maga a műsor is villámgyorsan idegesítővé válik. A Márkó és Barna Síkideg az „új Index” legnépszerűbb, immár a harmadik évadot taposó audiovizuális produkciója a havi podcast-sikerlistákon általában a csúcs közelében tanyázik.

Egy banánköztársaság bukása

  • Ács Pál

Banánköztársaság – ezt a szót jobbára csak átvitt értelemben használjuk az eltorzult gazdasági-társadalmi berendezkedésű, nagyhatalmi érdekek hálójában vergődő országocskákra, alig gondolva azokra a kicsiny közép-amerikai államokra, amelyek tényleg szinte kizárólag a banánexportjukból tartják fenn magukat.

Ölniük kell

A szakértők szerint majdnem minden megyében tartanak illegális kutyaviadalokat, hiába lehet az ilyen szadista cselekményért akár három év börtönbüntetést is kiszabni. A bűnözők egy lépéssel a hatóságok előtt járnak.

Melyik út megyen itt Budára?

  • A szerk.

A magyar film újra régi fényében ragyog! Sőt, jobb mint valaha, veri a világot. Csak az nem teljesen eldöntött még, hogy ez a Vajna-korszak elmúltának köszönhető, vagy annak az egyelőre ismeretlen zseninek, aki leforgatta a Borkorcsolyát, ezt a gyönyörű, a magyar valóságot teljes mélységben és oly híven ábrázoló, mégis vidám és legyőzhetetlenül optimista, ráadásul alig 22 másodperces remekművet.

Készpénz és ígéret

  • A szerk.

„Ellenzéket is váltottunk. Leváltottuk a szocialista párton belül azokat, akik nem akartak változást, akik féltek az elszámoltatástól. Leváltottuk azokat, akik bizonytalankodtak, leváltottuk azokat, akik bármilyen szélsőséges magatartást hirdettek, akik üzleteltek a hatalommal, akiket meg lehetett venni, akiket meg lehetett zsarolni, meg lehetett fenyegetni” – mondta Márki-Zay Péter vasárnap esti győzelmi beszédében a budapesti Anker közben a lelkes publikum előtt.