Nyilván már ennyiből is kiderül a fizikai színház ismerőinek, hogy Horváth Csaba újabb rendezéséről és koreográfiájáról van szó. A szövegkönyv nem az eredeti, idilli "szegényszerelemről" szóló Móricz-regény, hanem egy decens átirat: Gyökössy Zsoltnak az ötvenes években, néhány előadás után betiltott színdarabja. Ezt a veszprémi színház igazgatója választotta, mivel, úgymond, a vidéki közönségnek könnyebben emészthető.
Horváth Csaba munkáiról megoszlanak a szakmai vélemények, mármint hogy a tánc, a mozgás illusztrálja vagy pedig helyettesíti a történetet. Ha már, akkor inkább együtt él a történettel, miközben persze nehezen fogadtatja el magát, hiszen a színház és a testnevelés házassága még mindig rettenetesen formabontónak számít nálunk. Jó volt nézni, hogy a Horváth edzéseihez szokott színészek mellett a helyi társulat színészeinek nem okozott különösebb nehézséget, hogy felvegyék a ritmust, és örömüket lelték a kemény előadásban, amely a paraszti élet súlyos lelki és fizikai megpróbáltatásait úgy érzékeltette, hogy nem igazán felszabadító a boldog vég sem.
Kádas József első főszerepe már nagyon benne volt a levegőben, Dresch Mihály, Lukács Miklós és Balogh Kálmán zenéje most is jó választás. Már csak az hiányzik, hogy valami egészen világraszólóan botrányos hungarikumakciót láthassunk.
Vörösmarty Színház, Székesfehérvár, január 14.
