Színház

Forte Társulat: Pillangó

  • Sisso
  • 2014. február 28.

Színház

Egyszerű emberek története egyszerű nyelven, termelőszövetkezeti tömegtornával, kaszaakrobatikával és fülledt népzenével. Szemnek, fülnek balzsamos ragacs, igazi formabontó, de leginkább szakmapukkasztó előadás megint.

Nyilván már ennyiből is kiderül a fizikai színház ismerőinek, hogy Horváth Csaba újabb rendezéséről és koreográfiájáról van szó. A szövegkönyv nem az eredeti, idilli "szegényszerelemről" szóló Móricz-regény, hanem egy decens átirat: Gyökössy Zsoltnak az ötvenes években, néhány előadás után betiltott színdarabja. Ezt a veszprémi színház igazgatója választotta, mivel, úgymond, a vidéki közönségnek könnyebben emészthető.

Horváth Csaba munkáiról megoszlanak a szakmai vélemények, mármint hogy a tánc, a mozgás illusztrálja vagy pedig helyettesíti a történetet. Ha már, akkor inkább együtt él a történettel, miközben persze nehezen fogadtatja el magát, hiszen a színház és a testnevelés házassága még mindig rettenetesen formabontónak számít nálunk. Jó volt nézni, hogy a Horváth edzéseihez szokott színészek mellett a helyi társulat színészeinek nem okozott különösebb nehézséget, hogy felvegyék a ritmust, és örömüket lelték a kemény előadásban, amely a paraszti élet súlyos lelki és fizikai megpróbáltatásait úgy érzékeltette, hogy nem igazán felszabadító a boldog vég sem.

Kádas József első főszerepe már nagyon benne volt a levegőben, Dresch Mihály, Lukács Miklós és Balogh Kálmán zenéje most is jó választás. Már csak az hiányzik, hogy valami egészen világraszólóan botrányos hungarikumakciót láthassunk.

Vörösmarty Színház, Székesfehérvár, január 14.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.