A miniszterek elnöke hivatalosan bejelenti a mukkprogramot a Corvinus Egyetem előtt, és egyúttal megidézi Jeszenszky Géza volt külügyminiszter és önjelölt antropológus szellemét. Az egyetemről kifelé igyekvő népek meglepődve nézik az etűdöt. Elvezetik a mukkokat a közönség soraiból. Családokat választanak szét. Egy utcai árus, egy író és egy nő találkozik a Kálvin téri üzletház előtt. Kiderül, hogy a nő terhes, megverik. Néha úgy érezzük, segítenünk kéne, de nem tesszük, mert ez csak színház.
Az Egyetem téren egy munkaügyi hivatalnak álcázott virágtartónál szado-bürokrata végez rövid felmérést az előző jelenetekből már ismerős szereplőkkel, majd mindenkiről megállapítja, hogy alkalmatlan. "Ha nem tetszik a rendszer, el lehet húzni a picsába!" - mondja a hölgy, és erre megjelenik néhány, bőröndjét kerekeken húzó fiatal, hogy flashmob keretében hívják fel a figyelmet: az elmúlt majd' két órában látottak miatt fiatalok ezrei távoznak az országból. Ez egyben a finálé a színházi vonulás végére, amelyhez bármely pontján érdemes volt csatlakozni, de a legjobb, ha az elejétől, mert minden perce nemzetismereti kincs. A szemünk előtt játszották el roma és nem roma fiatalok politikusoknak és egyéb veszélyes foglalkozású embereknek kiszolgáltatott önmaguk abszurd élethelyzeteit. Örömmel vegyes rettegéssel vettük tudomásul, hogy ez a fajta utcaszínház itt is nagyot üt.
Ahogy Fátyol Hermina, az előadás rendezőasszisztense olvasta még az elején Alina Serban, a londoni Királyi Színiakadémia első végzett roma származású alkotója üzenetéből: a színház találkozás. És igen, ez egy első osztályú harmadik típusú találkozás volt.
Budapest, március 27.
