Színház

Rendszerhiba

  • - urfi -
  • 2014. május 10.

Színház

Rosszul kezdődik. A véleményalkotásra, sőt színpadra lépésre ösztökélt közönség motiválatlan és ötlettelen, egyrészt mert általában már csak ilyen, másrészt mert még nem látott semmit, ami megmozgatta volna. Ez a felvezetés már csak azért is fölösleges, mert maga az előadás néhány jelenet után és az erőltetett bevonási kísérlet nélkül is torkon ragad, és el sem ereszt a végéig.

A Katona Ifjúsági Programjában részt vevő diákok láttán a Jövőképtelen című gimnáziumi előadás jutott eszembe (kritikánkat lásd online felületünkön: Elhúzni ebből az országból, 2012. június 27.). Ott szintén kamaszok beszéltek kamaszok életéről, iskoláról és politikáról, és ez az érintettség a hitelesség érzetét keltette a nem csak korosztályos kategóriában kiemelkedő produkció nézőiben. Nemcsak arról van szó, hogy jobban hiszünk a diákoknak, mint a hivatásos színházcsinálóknak, hanem hogy érezhetően (saját) problémákat akarnak megérteni, és nem az elméleteikhez keresnek színpadi illusztrációt. A Rendszerhiba elején például hiába aktuális, szellemes és nyomasztó a farsangra turulnak maszkírozott osztályfőnök, az emlékezetes parlamenti bakit (Juliska vs. Iluska) megismétlő mélymagyar osztálytársak meg a rendszeridegen módon Batmannek öltözött és ezért kitaszított lány története - ennél sokkal erősebbek a mindennapi megaláztatásokat, a tekintélyelvű működés eszelősségét vagy a tanárok és szülők ismerős, hülye reflexeit tárgyazó, néha kegyetlen, de sokszor empatikus jelenetek.

Bátran és élesen jelennek meg az új oktatáspolitika agyrémei, de mint az alapvetően a fortélyos félelemre épülő rendszer szerves részei. A színpadon sodró humorral, képi fantáziával, a testüket és a hangjukat tudatosan használva remekelnek a diákok, a néző pedig joggal érezheti, hogy előbb rágná le a saját kezét, mint hogy visszamenjen abba a pokolba, amit magyar közoktatásnak hívnak a felnőttek. Ahová a gyerekeiket küldik.

Katona Sufni, április 1.

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.