Színház

Ha nem hallod, nem fáj

Utolsó

  • - ta -
  • 2014. október 25.

Színház

Rába Roland rendezése lassan, szinte ráérősen kezdődik egy „nagyboltban”, valami akcióktól és utolsó leárazásoktól hemzsegő, mindent áruló bevásárlóközpontban.

A remek díszlet – Menczel Róbert munkája – abszolút valószerű, nagyszabású és ismerősen hat. A darab első fele két pár története körül forog; egyikőjük egy siket lány, aki színészetet tanul, a két férfi pedig arról győzködi, hogy fölösleges vagy egyenesen reménytelen, amit csinál. A Mázló Tímea által alakított figura az előadás fénypontja: valóságosságában, a színésznő beszédproblémájával, de egész színésszé válásának valódi kérdéseivel – hiszen ő maga is siket – izgalmas mind a problémafelvetés, mind a színházi megjelenítés. Talán az előadás folyamán az ő alakja és ügye az egyetlen valóságos és bonyolult kérdés, ami a nézőben tovább munkálhat. Tényleg: lehet-e színész valaki, aki siket?

A Ionesco Rinocéroszok című darabjából ihletődött, improvizáción alapuló előadás egy olyan világot próbál teremteni, amelyben valami apokaliptikus megy végbe, a szereplők szélsőséges élethelyzetbe kerülnek: bezárulnak a boltba, majd a terjedő „vírus” – ami inkább egy elembertelenedési folyamat – hatására felfalják egymást. A vámpírrá válást tömegfilmes képekből rakja össze az előadás; van, amikor viccesek, de talán inkább félelmetessé kéne válniuk.

A színészek láthatóan sokat és gyakran fölöslegesen „beszélgetnek”, ritkán humorosak és nem elég erős kézzel vezetettek. Az apokalipszis lovasai gyorsan begaloppoznak, számos valós utalást, idézetet ismerünk fel, még miniszterelnökünk hangja is megszólal, mondván: „Itt ma minden megtörténhet.” Ám az előadás rendkívül példázatossá, színházilag egyszerűvé válik, a súlyos mondanivalót mintha piros ceruzával és sokszor húznák alá nekünk: ez itt a vég, ­állatok lettünk, azaz hát egymás farkasai. Me­nedék is csak azok számára van, akik nem vesznek tudomásul semmit ebből a világból – azaz süketek.

Proton Színház, Trafó, szeptember 11.

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.