Snoblesse
„A világ minden díját megnyertük volna” – Sós Ágnes filmrendező
Szeptember 24 és 28 között zajlik az első Budapest Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál.
(2014-09-25)
Szeptember 24 és 28 között zajlik az első Budapest Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál.
Felcsúton biztosra veszik, hogy Mészáros Lőrinc polgármester nyeri az önkormányzati választásokat, és tovább építheti a már jelenleg is hatalmas birodalmát. A környék milliárdos ura, Orbán Viktor bizalmasa az állami bevételekből az Orbán család érdekeltségeibe is „visszaforgathat”. Mészáros amúgy minden bizonnyal ismét ferdített a vagyonnyilatkozatában, amikor a Balatonra néző tihanyi nyaralóját gazdasági épületként tüntette fel.
Elterjedt nézet, hogy a központosításban, az állam feltétlen hozzáértésében, egységes akaratban, egyszemélyes döntéshozatalban való politikai hit szemben áll azzal a liberális felfogással, amely az egyének jogait, a saját életük fölötti végső kompetenciát, a sokféleséget tartja a jó politikai rend mércéjének.
Ne mondja senki, hogy oh, csak a Lovas István… Csak egy Magyar Nemzettől is elküldött, zavarodott alak akarja így felhívni magára az épp elveszített közfigyelmet. És nem is csak a gesztus maga a figyelemre méltó, hiszen Lovas István valóban elég karcsúnak tűnik ahhoz, hogy meg nem történtté tegye Magyarország elmúlt pár évtizedét.
Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter hétfőn az állami kiadások brutális visszafogását jelentette be – csak nehogy úgy járjon, mint szegény Mádi László, aki a 2010-es választási kampányban a párt hivatalos álláspontjával szemben azt találta mondani, hogy az ingatlanadó kellő előkészítés és társadalmi egyeztetés után bevezethető. Mádi képviselőt ezek után táviratilag törölte a központ a Fidesz listájáról.
Szijjártó Péter parlamenti meghallgatásával és küszöbön álló miniszteri kinevezésével egyértelműnek tűnik, hogy Navracsics Tiborra a miniszterelnök a továbbiakban a magyar belpolitikában nem számít.
A skót függetlenség ellenzői közül sokan figyelmeztettek rá: jobb lenne, ha az érintettek tanulnának mindabból, ami Írországgal történt az után, hogy kivált a brit birodalomból s az önálló államiság útjára lépett. Most, hogy a referendumon – ha nem is túl nagy különbséggel – a nemek kerültek többségbe, s így Nagy-Britannia 20. században véglegesült egysége fennmaradt, jó lenne, ha David Cameron, illetve a toryk tanulnának az esetből, s levonnák mindennek tanulságait, épp saját uniós politikájuk vonatkozásában. Mert bizony az a gátlástalan populizmus, melyet a skót baloldal korbácsolt fel e nacionalista kampányban, nem egy tekintetben Cameron korábbi unióellenes érveit tükrözte.
A PM és az LMP képviselőit nem kellett volna megbírságolnia Kövér László házelnöknek azért, mert a parlament üléstermében molinókra írt feliratokkal akcióztak.
Szijjártó Péter parlamenti meghallgatásával és küszöbön álló miniszteri kinevezésével egyértelműnek tűnik, hogy Navracsics Tiborra a miniszterelnök a továbbiakban a magyar belpolitikában nem számít. Ha Navracsicsot nem választják meg európai biztosnak, akkor alighanem marad mezei országgyűlési képviselő.
Az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) elmarasztalta a hazát a szólásszabadság megsértéséért és a megfelelő jogorvoslat hiányáért. A PM és az LMP képviselőit nem kellett volna megbírságolnia Kövér László házelnöknek azért, mert a parlament üléstermében molinókra írt feliratokkal akcióztak. A strasbourgi bíróság szerint az országgyűlési képviselők véleményszabadsága a parlament önkormányzati jogának tiszteletben tartása mellett is a lehető legmagasabb fokú védelmet élvezi az egyezmény rendszerében, ideértve mind a képviselői vélemény tartalmát, mind a vélemény kifejezésének módját.
Amint az várható volt, érdemben egyetlen bank sem tudott nyerni a Fővárosi Törvényszéken zajló devizahiteles perekben. A pénzintézetek az Alkotmánybíróságban bízhatnak, különben jön a kampánytémává emelt „elszámoltatás”.
Könnyen gázhiány léphet fel Magyarországon az orosz–ukrán konfliktus miatt – állítja a Méltányosság Politikaelemző Központ energiapolitikai elemzője. A szakértő szerint a Déli Áramlat, annak minden hátrányával együtt, áthidaló megoldás lenne az ellátásbiztonság javítására.
1991 – Metastabil – 2014 - címmel jelentette meg összefoglaló jellegű CD-jét a Happy Dead Band, illetve a frontember ef.Zámbó István, alias Öcsi, aki saját bevallása szerint autodidakta képzőművész, és más műfajokban – például a könnyűzenében – is kísérletező alkotó.
Ahhoz, hogy megértsük a 61 éves Robyn Hitchcock 22. nagylemezét, dióhéjban érdemes áttekinteni a különc dalszerző-énekes történetét.
A popzenének mindig is megvoltak a későn érő típusai, és most felírhatunk egy új nevet a listára. Ezzel az állítással persze lehetne vitatkozni, hiszen a kaliforniai énekes-dalszerző még mindig csak 27 éves – viszont már 2005 óta jelen van a zenei színtéren, s azóta szólóban és különböző egyéb projektekben már több mint 60 (!) hanghordozót jegyez.
Úgy látszik, valami elkezdődött az elmúlt pár évben a magyarul éneklő, vadabb rockzenekarok között is: már felnőni látszik az a generáció, amely képes átlépni a magyar dalszövegek kétklisés iskoláján – az őszinte/kőkemény lakossági és a lila bölcsészvonalon –, és egy olyan hangot megütni, amely iránymutató lehet a jövőre nézve.
Az Interpol papíron kifejezetten ellenszenves zenekarnak tűnik: Paul Banks alighanem a cukrászdában is olyan megrázóan drámai hangon rendel moszkauert, mintha a világ összes problémája épp az ő homlokára szántana mély árkokat, Daniel Kessler pedig talán el sem tudja képzelni, hogy egyébként melankolikus stadioncsilingelés nélkül is el lehet kezdeni egy popszámot.
Azután, hogy a Yeah Yeah Yeahs tavaly megjelent, Mosquito című lemeze már nem hozta a korábbiak szintjét, egyáltalán nem volt meglepő, hogy a New York-i zenekar extravagáns énekesnője, Karen O szólólemezt ad ki.
Roppant ambiciózus évad – alulfogalmazva sem igen lehet ennél kevesebbet mondani a Magyar Állami Operaház 2014–15-ös programjáról, amelyen több mint húsz bemutató szerepel.
Ha az ember egy kukoricásban akar elbújni emeletnyi magasságú óriás-skorpió-biorobot elől, akkor nem elég, ha lesunyja a fejét, és csendre inti a haverokat, de célszerű előzőleg a kezében lévő fáklyát is eloltani – e tanulsággal lesz gazdagabb, aki megtekinti ezt a filmet.
Harmincöt év telt el azóta, hogy a nézőknek először kellett parázniuk korunk hőse, a tökéletes űrszörny miatt. Bár az eredeti, a tévécsatornák által is ronggyá sugárzott változattal sincs semmi baj, csak Ridley Scott rendezőnek volt néhány leforgatott, de fel nem használt jelenete; az első verziót meg nem találta elég feszesnek, ezért kivágott belőle vagy öt percet, négyet pedig hozzátett, így keletkezett a 2003-as, kissé még feszesebb rendezői verzió.
Bajban lenne a magyar film, ha Molnár Piroska szüneteltetné picit filmszínészi működését, de nem csak nélküle lenne bajban, bajban van vele is, mert ahol csak feltűnik Molnár Piroska, akinek – semmi túlzás – minden mozdulata arany, ott, e jelentős művész árnyékában mindjárt meglátszik minden kis bizonytalanság, rutin, laposság.
Apja magyar, ő új-zélandi, a karrierje hollywoodi. Most épp Denzel Washingtonnal szemben adja az orosz főgonoszt A védelmezőben. A torontói filmfesztiválon értük el a világpremier napján, telefonon.
Amikor Sztupa és Troché eltűntek a múlt ködében, adódott egy kis tanácstalanság. A köd ugyanis nagyobb volt, mint képzelték, s ez Trochét eléggé megviselte. Te, Sztupa, én nem emlékszem semmire, volt egy élénkkék színű ingpulóverem narancssárga gallérral, tudom, hol laktunk, hogy hova jártam iskolába, egyszer orrba vágtam egy gyereket, tudom, hogy merre kellett menni, merre volt a posta meg a gyár, de nem emlékszem semmire. Hogy mi történt, arra sem, de hogy mit gondoltam, s miért történt úgy, ahogy nem emlékszem, nos, az végképp kiesett, visszafordíthatatlanul.
A három fiatal (a nyolcvanas években született) művész közös kiállításának címe egy az emberi és növényi társadalmak összekapcsolódására utaló, képzett szó, amely a kurátor (Laki Júlia) szövege szerint két dolgot ötvöz egymással.
A grafikus naplóírás helyett vizuálisan jelöli ki a hétköznapok meghatározó pillanatait. Munkamódszere sajátos, a világ talán legeszköztelenebb rajzprogramjával készít képeket.
Rába Roland rendezése lassan, szinte ráérősen kezdődik egy „nagyboltban”, valami akcióktól és utolsó leárazásoktól hemzsegő, mindent áruló bevásárlóközpontban.
Magyarország első siket színésznője már gyerekként eltökélte, hogy színésznő lesz. A színművészeti egyetemen nem foglalkoztak vele, de megszerezte a „Színész II.” képesítést, a Trafóban, az Utolsó című előadásban – egy olyan siket nőt alakított, aki színész akar lenni.
Van ez a két alak. Hogy melyik melyik, maguk sem tudják, olykor nekifutnak, hogy kiderítsék, és amikor megvan, hogy ki Rosencrantz és akkor következésképpen a másik Guildenstern, az is csak pár percig tart. Nincs nekik identitásuk, alanyiságuk. Ők és ez az egész darab jó erősen rá van oltva egy shakespeare-i és egy becketti tőre (a Godot-ra várva tapinthatóbb, mint a másik angol), ám ami kisarjad, elég egyedi. A posztmodern egyik nyitódarabja majd’ ötvenéves; az ősbemutató 1967-ben volt Londonban.
Vergilius, a római aranykor legszebb szavú költője utolsó napját éli a dél-itáliai Brundisium kikötőjében. Athénból érkezett vissza Itáliába. A császár hozta őt haza, hogy saját orvosaival gyógyíttassa, de a költő állapota a hosszú hajóút során válságosra fordult. Korábban azért utazott Görögországba, mert ott kívánta csiszolgatni már régóta készülő eposzát, az Aeneist.
A nagyvárosi léttel barátkozó állatok között – miként szívünkben is – fontos hely jut a sünöknek. Csak egy talpalatnyi zöld kell nekik.
Bezárt üzletek, amiket paravánként takarnak el az ingyenesen beeresztett kézművesek, csalódott vállalkozók – ez fogadja ma a látogatót a Bálnában. A pangás és a tanácstalanság egy összességében 10 milliárd forintért megvalósított projekt végeredménye.
A Gozsdu udvar leginkább turistalátványosság, bár azt a pofátlan lehúzást, ami, mondjuk, a Váci utca vagy a Bazilika környékét jellemzi, nem tapasztalni. Valószínűleg azért, mert kifinomultabbak az itteni módszerek. Itt van mindjárt a vasárnapi ún. kirakodóvásár, amit „budapesti Portobellóként” hirdetnek, és ahol „kellemes zenék mellett válogatott művészek, kézművesek egyedi munkáit, illetve értékes műtárgyakat, régiségeket csodálhat meg az erre nyitott, igényes közönség”.
A Fox csatorna pontosan 9/11 után indította útjára Jack Bauert, a céltudatos, cselekvő, ám a morális szürkezónában vígan lubickoló terrorelhárítót, aki alig leplezetten a Bush-éra terrorizmus ellen indított háborúját volt hivatott legitimálni. Azóta sok minden történt: az amerikai csapatok kivonultak Irakból és Afganisztánból, és az állampolgárok már nem néznek el mindent a kormányzatnak.
Remekbe szabott kis sorozat lett volna, ha időben eldöntik, akarnak-e folytatást, vagy nem. Az első négy epizódot még úgy írhatták meg, forgathatták le, hogy lesz második évad, az utolsó részeket viszont már azzal hozták sebtében tető alá, hogy itt a vége: ígéretes szálakat ejtettek el reflexió nélkül, és konfliktusokat lezáró könnyes melodrámákat húztak be, amelyek nem illenek az alapszövethez.