Színház

Hatás alatt

Más nem történt; Újvilág

  • Tompa Andrea
  • 2015. május 9.

Színház

Flórián, a diákjait szexuálisan kihasználó tanár színházilag talán lehetne keményebb, démonibb.

Lélektanilag azonban ez a lágy, szeretetre méltó, figyelmes férfi nagyon is hiteles. A nagyszerű Ördög Tamás alakítja, aki karizmatikus, vonzó a gyerekek számára. Tulajdonképpen – és ez egy repülőszerencsétlenség kapcsán megint közbeszéd tárgya – a nagy belső bajok kívülről láthatatlanok. Ahogy ez a tanár ráhangolódik a diákra, mindenki imádja, szakemberként, emberként remek, odafigyel az egyes diák személyes bajára is, kérdez, vigasztal, majd: „gyere be a szertárba”, vagy valami hasonló. Innen nem folytatódik a látható történet az előadásban. Aztán már csak a megtört diák látható, akivel túl van rajta. Lányok, fiúk.

A szégyen mindenkié – ahogy a hallgatás is. A tanár hallgatása önérdek, a gyermek hallgatása szégyenéből fakad, és a felnőtt figyelmének hiányából. Ez az előadás olyasmit tematizál, megtörve a rátapadó hallgatást, ami sokkal több ember tapasztalata, mint hinnénk.

Az előadás nem az egykori budapesti gimnáziumi tanár, Sipos Pál történetét rekonstruálja, aki diákjait szexuálisan kihasználta: egyszerűen ezek a történetek nagyon hasonlóak. Az előadás nézőpontja inkább a szülő-gyerek viszony felől beszél, azt kérdezi, mi kell ahhoz, hogy áldozattá váljon valaki. A szülő nem figyel a gyerekre, nem tud szeretni, kommunikálni vele, tilt esztelenül, vagy szabadon hagy kontroll nélkül. A magára maradt kamasz pedig rohan a megértő, szeretni tudó felnőtt karjaiba.

A szülők viccesek, jobbára nevetségesek. Az „iskola” képtelen szexuális felvilágosító órát tartani, meg akar úszni, hiszen nem tud beszélni, zavarban van. Pedig ha már a szülő kivonult ebből, neki kéne segítenie, hogy a fiatalok ne válhassanak áldozattá. A fiatal játszók (a PanoDráma fiatalokból álló színházi nevelési csoportjának a tagjai) életkorban nagyon közel vannak azokhoz, akiket színre visznek; nyerseségük, természetességük meggyőző, a színészvezetés is remek.

Pass Andrea drámapedagógus, író-rendező gyors, életerős darabot írt, egy iskolai osztályról, szülőkről, tanárokról. Néhány figurát mélyebben megismerünk, három áldozat van köztük, látjuk, ki miből jön, hogyan sodródhat egy tanár hatása alá, miféle magány és szeretetvágy kell egy ilyen áldozatszerep létrejöttéhez. A színházilag is értékes előadás pedig együtt tartja a gyerekeket, közösséget is mutat, tanár és diák intim pillanatait is, azt, amikor a tanár megérzi, hogy léphet; majd láthatjuk a lefagyott, szégyenével magára maradt gyermeket is. Pass Andrea keveset mutat, de jól érzékeltet mögöttes történeteket. Van azonban néhány elvarratlan szál, nincs egészen végiggondolva, hogy mi az a belső emberi tartalom, ami miatt valaki „alkalmatlan” az áldo­zati szerepre, a kerettörténet kissé lötyögős.

A Hátsó Kapuban játszott előadáson egy gimnáziumi osztály vesz részt nézőként, és szombat este 10-kor feldolgozás követi a látottakat. Hiszen nem az a kérdés, hogy Sipos Pál története 25 év múlva kiderül, hanem hogy most megtörténik-e valami hasonló. Hogy elkerülhető-e. Szülőknek is tarthatnának feldolgozó beszélgetéseket.

 

J

A Szputnyik társulatából megmaradt Mentőcsónak Egység projektje, a szintén Pass Andrea írta-rendezte Újvilág is szabályosan megírt, eljátszott tantermi színházi darab, amelynek előadását feldolgozás követi. A történet központjában egy 16 éves lány áll, „liberális”, össze sem házasodott szülei épp most váltak, lakótelepre költözik az anyuka a lányával, a zongorista papa a családi házban marad. 1999-ben vagyunk – ez sokáig meglepő döntés, hogy miért egy olyan múltban, amikor a gimnazista nézők még csecsemők voltak. Aztán ez bizonyul a dráma legjobb döntésének: a darab ugyanis a magát megszervezni képes, intézményesülő rasszista szervezetet születési pillanatában ragadja meg. Ha egyszerűen akarok fogalmazni, a Jobbik létrejöttének története ez, amikor egy tömbház fiatal egyetemistái és főhősnőnk létrehoznak egy honlapot, és megtartják az első gyűlést. Startra készen állnak, meg is lepődnek, milyen sokan érdeklődnek irántuk. Mindezt 2015-ből nézni, avagy visszanézni borzongató. Hogy egy tömbház pincéjében megtartott első gyűlésből hogyan lesz több mint egymillió szavazó. S hogy ezek a hősök, az Újvilág alapítói milyen tudatosan készülnek a pályára, és mondják: ők másfél évtized múlva is fiatalok lesznek. És még akkor is előttük lesz a jövő. Kvázi előttük van.

E nagyot szakító, komoly vállalást mutató darab történetvezetése izgalmas, kerül bele szerelmi szál, cigányverés és „kiderülés”. De azért több csapdája is van. A fiatal lány lelki folyamatait, a rapperből rasszistává válást nem tudja megmutatni, csak a törést, ahogy „hatás alá” kerül. Kiderülő zsidósága túlságosan kiszámítható, és az ezzel járó teher és feldolgozás hiányzik. A színházi megvalósítás egyik erénye a remek fiatal színésznő, Sztarenki Dóra. A két szélsőséges figurából egyik, Kovács Lehelé túlságosan karikírozott, Porogi Ádám kissé lágy.

A két előadásnak további közös tulajdonsága – a társadalmi felelősségvállalás, érzékenyítés szándékán, feldolgozásos módszeren kívül –, hogy egyik projekt sem részesült a Nemzeti Kulturális Alap támogatásában. Az egyik produkciót a PanoDráma finanszírozta, a másikat, ahogy ezt az előadás elején az író-rendező bejelenti, Polgár András mecénás, üzletember, a Summa Artium segítségével. Hogy az NKA éppen ezeket a fontos, fiataloknak szóló programokat nem támogatja, több mint elkeserítő. De tendencia.

PanoDráma: Más nem történt, Hátsó Kapu, március 7.; Mentőcsónak Egység: Újvilág, Jurányi Inkubátorház, március 23.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.