Színház

Gulyás Márton rendezése szokatlan és bátor kísérlet, politikai tabukról és a velünk élő démonainkról beszél. Akkor mi vele a baj?

Kérném vissza azt a jogomat, hogy szabadon gyakorolhassam a szakmámat. Szabadon elmondhassam például azt, hogy szerintem mi a probléma a Vígszínházzal - anélkül, hogy alapot szolgáltatnék politikus kóklereknek ahhoz, hogy újabb brutális pusztítást végezzenek. Nem mintha azt gondolnám, hogy kell nekik bármiféle szakmai természetű alap vagy hivatkozás...

KET-Terminál - programbemutató a Bethlen Téri Színházban működő Közép-Európa Táncszínházban. Két hónapos intenzív táncképzés alatt kiválasztott résztvevőkkel a színházhoz több szálon is kötődő Gangaray Dance Company három mestere készített koreográfiát:

Bár a színházi világ politikai viharai és a Krétakör elleni fideszes sajtóhadjárat is szolgáltatna elég témát, a Krétakör művészeti vezetőjével elsősorban a magyar színház régi, súlyos strukturális problémáiról, a megújulás lehetőségeiről és egy új civil kezdeményezés esélyeiről beszélgettünk.

Pintér Béla és Társulata az év végén ünnepli 15. születésnapját. Hó végén bemutatják új, Titkaink című előadásukat, az év elején pedig megjelent a társulatalapító első drámakötete. Az idáig vezető útról, a szerinte konszolidálódó kultúrpolitikai helyzetről és a vállalhatatlan jobboldali színházról beszélgettünk vele.

Vidnyánszky és a Nemzeti Színház évadnyitója, a Vitéz lélek az, aminek a rendező ígérte: az új korszak hiperszimbolikus kezdete. Ennek ugyanakkor mintha csak kevesen örülnének. A kritikai visszhangokból szemléztünk.

Van-e döntő különbség Eszenyi Enikő és Balázs Péter pályázata között, amelyet a Vígszínház igazgatói posztjára nyújtottak be? Megvizsgáltuk, és magunk is elcsodálkoztunk.

A Vígszínház és ami mögötte van – holnap utcára kerülő lapszámunkban összeállítást közlünk a színház, Balázs Péter és Eszenyi Enikő múltjáról és jövőjéről.

Rita Zimmer-Wolfgang Kohlhaase Hal négyesben című darabját, mint látják, ketten írták; de ketten csinálták a díszletet és a jelmezt meg még a koreográfiát is; a zenét meg már hárman, és a színpadon négyen állnak - és ehhez képest nagyjából minden, de minden rémes.

A Színházi Kritikusok Céhe nyílt levélben fordult a Nemzeti igazgatójához. Ugyanazt kérik, amit – minden komoly szakmai szereplővel és a józan ésszel összhangban – ez a lap is szajkóz egyfolytában: legyenek nyilvánosak a pályázatok.

Harminc évvel ezelőtt nem Kádárék szokásos alkotmányünnepe, a vízi parádé és a tűzijáték tette emlékezetéssé augusztus 20-át, hanem a Városliget felől áradó zeneszó. Két nappal korábban mutatták be az István, a királyt, ami igazából nem is színházi premier volt, hanem filmforgatás fizető közönséggel. Egyúttal Kádárék közvetett gesztusa.