A jobboldalon sem szeretik Vidnyánszky rendezését

  • narancs.hu
  • 2013. október 4.

Színház

Vidnyánszky és a Nemzeti Színház évadnyitója, a Vitéz lélek az, aminek a rendező ígérte: az új korszak hiperszimbolikus kezdete. Ennek ugyanakkor mintha csak kevesen örülnének. A kritikai visszhangokból szemléztünk.

Nem dicsérnek: origo; revizor

„A nézőtéren teljesen más közönség ült, mint az előző évadokban Alföldi Róbert idejében, többen begurultak, amikor az előző igazgatóról kérdeztük őket, és elkaptunk néhány, Fidesz-szóvivőket is megszégyenítő lelkesedéssel beszélő rajongót. Tetszett a sok tájszólásban beszélő, népviseletbe öltözött színész, az orgonaszó és a sok vallási utalás. (…) »És hallottátok a végén? Mesés orgonaszó és végül ámen« – emlékeztetett mindenkit elégedetten az utolsó szóra az idős hölgy, aki szerint ezzel a zárójelenettel Vidnyánszky Attila Nemzeti Színháza egy csapásra »a művészet temploma lett«.” (Origo)

A darab próbáján

A darab próbáján

Fotó: MTI – Földi Imre

„Odateszi magát, ahova kell: van benne egy jóravaló székely, isteni próbatétel, annak hősies kiállása és a jól megérdemelt happy end. (…), a rendezés minimálisra redukálja a testi megnyilvánulásokat, szinte szégyenlős. »Finom, tiszta, áttetsző, tüllszerű előadást szeretnék csinálni« – írja a rendező a Nemzeti Színház magazinjában. Valóban ilyen is, a lélek túlmagasztalása mintha elzárná benne a fizikai kontaktusok útjait, ami nem tesz jót az előadásnak, hideggé és statikussá válik benne minden. A színház ugyanis nem templom, nem lehet pusztán lélekkel megtölteni, mert anyaga a test. … Az utolsó jelenetben mindenki hófehér ruhában lép a színre és boldogan sürgölődik Péter házszentelőjén, a ház fölötti deszkák orgonasíppá alakulnak. Fél perc alatt változik meg és kenődik el minden, ami egy kicsit is igaz volt ebben az előadásban. Ami helyette marad, csak a túlburjánzó giccstömeg.” (Revizor)

A kicsinek is örül: HVG

„Ez a Vitéz lélek sajnálatosan még Tamásinak sem a legjobb darabja; a Tündöklő Jeromos és az Énekes madár is sokkal jobb, pedig mindkettő korábban született. Alakjainak többsége plakátfigura, fordulatai nem annyira mesések, mint inkább következetlenek, a szerkezete aránytalan és ormótlan. (…) Vidnyánszky Attila régről ismert színházi világának jegyei nemigen vehetők észre az előadásban – és ez némi reményre jogosít a jövőt illetően; arra nevezetesen, hogy ha majd nem emblémát állít, hanem színházat rendez, akkor színház is lehet itt, nemcsak igehirdetés.” (HVG)

Nem dicsér, de értékeli a szándékot: Heti Válasz, Magyar Nemzet

„Az első reakciók alapján felemás fogadtatásra talált Vidnyánszky Attila premierje a Nemzeti Színházban. Az új igazgató személyét és/vagy rendezéseit kedvelő közönség egy része – akárcsak a baloldali, liberális kritikusok – szerint ugyanis a Vitéz lélek a direktor korábbi munkáihoz képest vontatott és helyenként unalmas.

Ha túlteszi magát [a közönség] a mű dramaturgiai következetlenségein, s azon, hogy itt most nem jut minden percre ötletparádé, de nem folyik művér sem, és a szerelem is leginkább csak vágy formájában jelenik meg, akkor értékekre lelhet. A darabbal az új igazgató minden másnál egyértelműbben meghirdette »a remény színházát«.” (Heti Válasz)

„Felszentelték a Nemzeti Színházat az évad első bemutatóján. Vidnyánszky Attila ezt már korábban megígérte; így is lett. (…) Itt köszön vissza a rendezői, igazgatói ars poetica is: »Isten és föld között indultam el, s ott megyek egyenesen végig; s majd amikor megállok, azt fogják mondani nekem: mivel hittél és meg nem tántorodtál, te vagy az ember s a magyar«.

Tamási szövege többszörösen rétegzett, helyenként viszont egyenetlen, s mára mondatainak egy része fáradtnak tűnik; komolyabb átalakító munka híján, a mai színpadon zavaró direktségeket, felesleges didakszist szül. Erre sajnos kevésbé figyelt Vidnyánszky, feltételezhetően épp a darabnak szánt manifesztumszerep okán.” (MNO)

Maga az áhítat: Magyar Hírlap

„A szombati premieren kiderült, hogy – alighanem Tamási szándékával megegyezően – a történet földrajzi kerete csak annyiban fontos, amennyiben az egyetemes üzenetet felerősíti. Vidnyánszky jó egyensúlyérzékét bizonyítja, hogy nem díszíti túl a húszas évek erdélyi faluját: nincsenek székely kapuk, cicomás fehér halina harisnyák, van ellenben korhű viselet Balla Ildikótól, éppen olyan, amilyet a kétkezi emberek valóban hordtak falun. Olekszandr Bilozub díszlete puritán és célratörő: a háttérben a felhős-hegyes táj mindössze finom motívumként húzódik meg. És persze ott a fa mindenfelé, de nem öncélúan, hanem jelenetről jelenetre a lélekállapot illusztrációjaként.” (Magyar Hírlap)

Kritikánk a darabról a Magyar Narancs október 10-i lapszámában lesz olvasható.

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.

Ilyen tényleg nincs Európában

„És jelentem, hogy szeptember elsején be lehet menni a bankba és föl lehet venni a 3 százalékos otthonteremtési hitelt, családi állapottól, lakhelytől függetlenül, és a legfiatalabbak is tulajdonosok lesznek a saját otthonukban. Én nem tudom, hogy ez lelkesítő cél-e bárkinek, de azt biztosan mondhatom, hogy sehol Európában olyan nincs, hogy te barátom, eléred a 18 éves kort, és ha úgy döntesz, hogy saját otthonban akarsz lakni, akkor az lehetséges.”