Maday Tímea Kinga a Cirque du Soleil egykori projekttáncosa, világjárt alkotó, Hámor József békétlen néptáncosból-balettosból lett kortárs táncos társulatvezető, Mádi László a miskolci színház, a Kortárstánc Főiskola és a MU-Terminál érintése után érkezett. Hármuk meglehetősen technikaorientált és zeneközpontú munkája nyomán alakult az idén már két külön kurzus (középhaladó és haladó) jól elválasztható, mégis összefüggő műként felfogható műsora.
Az első csapat megmutatta a tanultakat egy kerek, elmesélhetetlen történet keretében, amit az ambient zene és az idegesítően, majd meditatívan ismétlődő mozdulatok nyomán leginkább egy sivatagi szakrális táncszekta kolostorában tudtam elképzelni. A beavatás megtörtént, mert a színpadon lévők egymással való kommunikációjának légiességéből kaphatott a néző ízelítőt. A második rész dramaturgiája az Elment a madárka kezdetű népdalra épül, amelyet egyik táncos kezd el énekelni, és amelyre ráúszik a komor technozene. A tánc, az alkotás és az egyén szabadságáról mesélő, feszes ritmusú, szinkrontáncoktól dübörgő opus végén egy "frenákosan" vad női jelenetsort látunk, amellyel vissza is térünk a valós színházi térbe, hiszen a művi mozdulatokból csinálnak ornamentikát, amelyet a férfiak a belső térből néznek és megtapsolnak, így a közönség is vadul ünnepel természetesen. Van is mit, hiszen a technikai tudáson túl láthatóan a színpad szeretetéről is tanultak. Csak az egészet összefogó, a tanítványokat ösz-szekötő "gondolatfelhőcskék" nem voltak számomra elég világosak.
Közép-Európa Táncszínház, augusztus 30.
