„Nagy butaság lenne” – Megszólal Eszenyi Enikő

  • narancs.hu
  • 2013. október 2.

Színház

A Vígszínház és ami mögötte van – holnap utcára kerülő lapszámunkban összeállítást közlünk a színház, Balázs Péter és Eszenyi Enikő múltjáról és jövőjéről.

Háttércikkben jártunk utána, milyen – a Fideszen belüli – politikai játszmák és személyes vonzalmak állnak a különös döntés mögött, amellyel a Fővárosi Közgyűlés eredménytelennek nyilvánította a Vígszínház vezetésére kiírt pályázatot. Mérlegre tettük Balázs Péter szolnoki működését, számba vettük, kikkel és hogyan dolgozott az elmúlt években – ami korántsem érdektelen, hiszen maga a direktor úr hangsúlyozza, hogy a Szigligeti Színházban megkezdett munkát szeretné folytatni a Vígben is. Eszenyi Enikő interjúban beszél eddigi munkájáról, a közgyűlés döntése által okozott művészi és anyagi veszteségről, és arról, ő személy szerint hogyan éli meg a történéseket. Eszenyi reagál Balázs Péter pályázatának sajátos kitételeire is, ebből a részből közlünk részletet.

Magyar Narancs: Mit jelent a Balázs Péter által bírált, alulra helyezett ékezet az í betűkön a Víg, a Pesti és a Házi Színpad nevében?

Eszenyi Enikő: Örülök, hogy a Vígszínház a magyarországi színházak között élen járt az arculatváltásban. 2009 tavaszán egy patinás, nagy múltú intézménnyel, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemmel közösen hirdettünk pályázatot a Vígszínház új arculatának kialakítására. A projekt neve 242 volt – a két intézmény életkorának összege. Az egyetem kiváló tanárai és Kopek Gábor rektor úr a legjobb tanítványaikat, fiatal tehetségeket hívtak meg a pályázatra. Bámulatos munkákat készítettek, amelyek közül a Vígszínház vezetőségéből, a MOME tanáraiból és elismert szakemberekből álló zsűri kiválasztotta a legjobbat – mindezt társadalmi munkában, a Vígszínház iránti szeretetüktől vezérelve. A logó egy vizuális ötleten alapszik, egy játékos megoldáson, melyet nagy butaság lenne konkrét üzenetként lefordítani. Jelentésről csak úgy érdemes beszélni, hogy az arculatváltás maga mit jelent: megújulást. De kétségtelenül fel lehet tenni olyan kérdéseket, hogy mit jelent ez vagy az az elem ebben a koncepcióban. Az a fiatalosság, frissesség, kreativitás és játékosság, amely megmutatkozik a logónkban, meghatározó a színházcsinálásunkban is. A nézőink szeretik a színház új arculatát, és értik az üzeneteinket.

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.