Színház

Az április közepén elhunyt Törőcsik Mari helyére választották meg.

Nagy Péter István rendezővel és állandó dramaturg alkotótársával, Sándor Júliával egy generációba tartozunk. Ez egy színházi kritika szempontjából többnyire érdektelen információ, ám ezúttal mégis van értelme elmondani, hiszen a rendszerváltás környékén születettek politikával kapcsolatos alapvető tapasztalata az, amit az előadásban látunk.

Budapesten prózai, Berlinben operarendezői szakon szerzett diplomát, azóta pedig felváltva dolgozik a két országban. Digitalizációról és koronavírusról, kellemetlen színházról és barokk operákról beszélgettünk, és szóba került az SZFE ügye is.

Nem előzmények nélküli az, hogy a pesti vásárcsarnokokban (vagy előttük) képzőművészeti alkotások jelennek meg.

Hivatalosan csak olyan kísérővel mehetnek, akinek van védettségi igazolványa.

A Trip hajó webszínházának online sorozatához 37 ismert magyar költőt, írót kértek fel egy-egy Shakespeare-dráma szabad feldolgozására.

A kortárs táncot és a stand-upot keresztező sorozatot indított az Aulea Alapítvány; ismert előadókat láthatunk közéleti, társadalmi problémákra reflektálni a 10–15 perces jelenetekben, akik közben táncolni, nevettetni sem szégyellenek.

Eddig még soha nem búcsúztak el tőlem telefonban, mármint: örökre, végérvényesen, visszavonhatatlanul. Ki is csinálja az embert rendesen. El tudtam-e mondani? Meg tudtam-e rendesen kérdezni? Meg tudtam-e értetni? Revideálni, tudtam-e?

A legélénkebb emlékem nem is valamelyik közös munkánkhoz köthető, hanem csupán egy villanáshoz, amikor megnéztük az évtizeddel ezelőtti, majdnem végzetes betegségéből felépülő Törőcsik Marit a Kaposvárott bemutatott Naphosszat a fákon című előadásban.

„Amikor a Körhintában játszottam, semmit nem tudtam a színészetről.” Ezt mondta Törőcsik Mari – biztos nem egyszer és biztos nem csak nekem. Ilyesmit szoktak mondani a színészek, színtiszta mórikálásból; késztetést érez az ember, hogy rávágja, „ugyan, dehogynem”. Pedig hát tényleg nem.

A Szívhangok alkotóközösség a roma civil szervezetek, színházi szakemberek és társadalomkutatók kezdeményezésére létrejött Sajátszínház Produkcióból alakult, és négy éve az Éljen soká Regina! című előadással mutatkozott be a Trafóban.

A kortárstánc társulat a Sunday című előadását mutathatja be.

A szabadkai Kosztolányi Dezső Színház az alapítása óta elmúlt 21 évében a posztjugoszláv és a kelet-európai régió fontos színházi műhelyévé vált. A színház alapítóját a nemzeti színjátszásról és legújabb előadásáról kérdeztük.

A tavaly szeptemberi élő színházi bemutatón még lehet, hogy a darab egyértelmű tanulsága – ti. nem mindegy, hogy karantén idején kivel bútorozunk össze – még nem volt ennyire nyilvánvaló.