Színház

Apokalipszis, de mi végre?

Jobb félni – avagy Egység Kétség Háromság

Színház

A tavaly szeptemberi élő színházi bemutatón még lehet, hogy a darab egyértelmű tanulsága – ti. nem mindegy, hogy karantén idején kivel bútorozunk össze – még nem volt ennyire nyilvánvaló.

Akár úgy is tűnhetett, hogy Kovács Dániel Ambrus rendezése a Fészek Művészklub kupolatermében egyfajta jövendölés az egyre borzalmasabbá váló állapotokról és a fokozódó pánikhangulatról. De azt már akkor is nehéz lehetett meghatározni, hogy ez az alkotás mit is szeretne pontosan elmondani a stabilitásukat vesztett emberekről. Mára sem lett könnyebb.

Az előadás fiktív helyszíne is a Fészek Klub kupolaterme egy világjárvány kellős közepén: a 20. század elejéről ránk maradt épület elegánsan díszített termét biztonsági okokból, hatalmas nejlonleplek takarják. Így tünteti el a félelem a történelmünket és a kultúránkat, sugallja a díszlet, a kinti világról kizárólag az elgyötört, tépázott idegrendszerű szereplőktől értesülünk.

Az öt szereplő egyike, Martinkovics Máté alufóliaruhás rettegője az 5G magasabb frekvenciájú sugárzásának, és lelkes hívője-terjesztője számtalan összeesküvés-elméletnek. A másik egy takarítás- és fertőtlenítésmániás kényszerbeteg (Ballér Bianka), aki tökéletesen beleőrült a rettegésbe. A harmadik egy frissen elvált ötvenes férfi, aki nem mellesleg magyar őstörténeti konteóhívő (Vizi Dávid), és aki szabadidejében bitcoinnal kereskedik. A negyedik egy apakomplexusokkal küzdő pszichopata (Lestyán Attila). Csak egy furcsán normális alak van itt, aki folyton az érte természetesen soha el nem jövő pasijára vár (Messaoudi Emina). Ezt a várakozást is lehetne természetesen szerelmi őrületnek vagy párkapcsolat-függőségnek nevezni, mégis, a lány rögeszmés vágyakozása egy teljesen átlagos igénynek hat a vele együtt dekkoló félőrültek között.

 
Fotó: Dávid Attila

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.