Színház

Bízzatok bennünk!

Shakespeare/37

  • Sándor Panka
  • 2021. április 28.

Színház

A Trip hajó webszínházának online sorozatához 37 ismert magyar költőt, írót kértek fel egy-egy Shakespeare-dráma szabad feldolgozására.

Az első három jelenetet a Budapesti Tavaszi Fesztivál alkalmából, április 14-én mutatták be, innentől hetente láthatunk új alkotásokat, végül Shakespeare valaha írt összes drámájának adaptációjával megismerkedhetünk. Az átlagosan húszperces, etűdszerű jeleneteket Budapest rejtett helyszínein vették fel, a nyilvánosság tekintete elől elzárt házakban, ipari épületekben. A rendező és az operatőr személyén kívül közös összekötő elem a jelenetekben látható, gipszből készült Shakespeare-fej, amely alkotásonként más-más „szerepet” kap. A film és a színház műfajának vegyítése tudatos célja volt az alkotóknak. A cinematográfiai eljárást a Dogma-filmek ihlették, így a színházhoz is közelítve a jeleneteket minden esetben egyetlen snittben vették fel – ez lenne tehát a film/színháznak elnevezett „új” műfaj. Csakhogy ez a koncepció az eddigi négy előadás során inkább kisebb, mint nagyobb sikerrel valósult meg.

Az első átiratban Erdős Virág a Rómeó és Júliát gondolta tovább a szerelmesek halála után, a Törley-mauzóleumban. A szülők értetlenül állnak gyermekük holtteste felett, sajátos gyászbeszédükben a szülői nevelés tipikus mondatai hangzanak el. Nőj már fel végre, ideje lenne észhez térni, legközelebb nem leszünk ilyen elnézőek, tudod, hogy mindent meg lehet beszélni, na, álljon meg a nászmenet. A számonkérések és szidalmak sajnos sablonosak maradnak, nem kapnak pluszjelentést. Hiába az izgalmas helyszín és a figyelemre méltó operatőri munka, a jelenet egyfajta helyzetgyakorlatra hasonlít. A magas színvonalú színészi játék (Tóth Ildikó, Györgyi Anna, László Zsolt és Szikszai Rémusz) ellenére a feldolgozás üres maradt, megrendülést nem érzünk, a hősök jelleméhez nem kerülünk közelebb.

 
Fotó: Meister Natália Nóra 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.