Színház

Szabadság, egyenlőség, testv…

Schiller: Don Carlos

Színház

Nagy Péter István rendezővel és állandó dramaturg alkotótársával, Sándor Júliával egy generációba tartozunk. Ez egy színházi kritika szempontjából többnyire érdektelen információ, ám ezúttal mégis van értelme elmondani, hiszen a rendszerváltás környékén születettek politikával kapcsolatos alapvető tapasztalata az, amit az előadásban látunk.

Azért speciális tapasztalat ez, mert velünk a rendszerváltás nem úgy történt meg, ahogy mindenkivel az X-ektől fölfelé. Politikai ébredésünk arra az időszakra tehető, amikor a Fidesz másodszorra nyert választást, vagy pontosabban a 2006-os őszödi beszéd és az azt követő zavargások hívták fel a politikára először megtisztelő figyelmünket. Tizenkét év hosszú idő egy fiatal felnőtt életéből. Én egyenesen úgy érzem, mintha ebben az országban mindig is Orbán Viktor lett volna a miniszterelnök, és ez a jövőmre nézve nem tölt el túl sok lelkesedéssel. A darabból kiderül, hogy Nagy Péter István és Sándor Júlia körülbelül ugyanígy vannak ezzel.

A Vas István fordítása alapján készített szövegkönyv legfőbb célkitűzése az volt, hogy a mai fül számára minél ismerősebben csengjenek Schiller mondatai. Megtartották viszont az infáns kifejezést, mely olyan élesen cseng a II. Fülöp királyt alakító László Zsolt szájából, mintha csak azt mondaná, taknyos. Az alkotók talán ezzel is generációnk másik alaptapasztalatát hangsúlyozzák, azt, hogy az idősebbek jó- vagy rosszindulatúan infantilizálnak minket. Mi ezt nem tudhatjuk, akkor még óvodások voltunk! Talán még igaz is, hogy szüleink (túl)féltő szeretetétől övezve mintha tényleg kicsit lassabban nőnénk fel, mint az előttünk járók.

A generációs eltéréseket a szereposztással is aláhúzza a rendezés: László Zsolt Fülöp királya mellett Lerma grófot Gazsó György játssza, míg a fiatal generációhoz tartozó Don Carlost Nagy Márk, Posa márkit Baki Dániel, a szintén ifjú Erzsébet királynőt Mészáros Blanka, udvarhölgyét, Eboli hercegnőt Sodró Eliza. Náluk kicsit idősebbek, de a királynál jóval fiatalabbak az udvar intrikus haszonlesői, Domingo (Pál András) és Alba herceg (Rusznák András). Utóbbi két figura a Fidesz másodgenerációjával rokonítható, ők azok a Szijjártó Péterek, akiknek valódi politikai hitvallásuk nincs, csak érdekeik. Ők azok, akik már nem az értékek, hanem az érdekek mentén felépülő rendszerben szocializálódtak.

 
Nagy Márk. Fotó: Dömölky Dániel

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.