Színház

Szabadság, egyenlőség, testv…

Schiller: Don Carlos

Színház

Nagy Péter István rendezővel és állandó dramaturg alkotótársával, Sándor Júliával egy generációba tartozunk. Ez egy színházi kritika szempontjából többnyire érdektelen információ, ám ezúttal mégis van értelme elmondani, hiszen a rendszerváltás környékén születettek politikával kapcsolatos alapvető tapasztalata az, amit az előadásban látunk.

Azért speciális tapasztalat ez, mert velünk a rendszerváltás nem úgy történt meg, ahogy mindenkivel az X-ektől fölfelé. Politikai ébredésünk arra az időszakra tehető, amikor a Fidesz másodszorra nyert választást, vagy pontosabban a 2006-os őszödi beszéd és az azt követő zavargások hívták fel a politikára először megtisztelő figyelmünket. Tizenkét év hosszú idő egy fiatal felnőtt életéből. Én egyenesen úgy érzem, mintha ebben az országban mindig is Orbán Viktor lett volna a miniszterelnök, és ez a jövőmre nézve nem tölt el túl sok lelkesedéssel. A darabból kiderül, hogy Nagy Péter István és Sándor Júlia körülbelül ugyanígy vannak ezzel.

A Vas István fordítása alapján készített szövegkönyv legfőbb célkitűzése az volt, hogy a mai fül számára minél ismerősebben csengjenek Schiller mondatai. Megtartották viszont az infáns kifejezést, mely olyan élesen cseng a II. Fülöp királyt alakító László Zsolt szájából, mintha csak azt mondaná, taknyos. Az alkotók talán ezzel is generációnk másik alaptapasztalatát hangsúlyozzák, azt, hogy az idősebbek jó- vagy rosszindulatúan infantilizálnak minket. Mi ezt nem tudhatjuk, akkor még óvodások voltunk! Talán még igaz is, hogy szüleink (túl)féltő szeretetétől övezve mintha tényleg kicsit lassabban nőnénk fel, mint az előttünk járók.

A generációs eltéréseket a szereposztással is aláhúzza a rendezés: László Zsolt Fülöp királya mellett Lerma grófot Gazsó György játssza, míg a fiatal generációhoz tartozó Don Carlost Nagy Márk, Posa márkit Baki Dániel, a szintén ifjú Erzsébet királynőt Mészáros Blanka, udvarhölgyét, Eboli hercegnőt Sodró Eliza. Náluk kicsit idősebbek, de a királynál jóval fiatalabbak az udvar intrikus haszonlesői, Domingo (Pál András) és Alba herceg (Rusznák András). Utóbbi két figura a Fidesz másodgenerációjával rokonítható, ők azok a Szijjártó Péterek, akiknek valódi politikai hitvallásuk nincs, csak érdekeik. Ők azok, akik már nem az értékek, hanem az érdekek mentén felépülő rendszerben szocializálódtak.

 
Nagy Márk. Fotó: Dömölky Dániel

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.