Színház

Szabadság, egyenlőség, testv…

Schiller: Don Carlos

Színház

Nagy Péter István rendezővel és állandó dramaturg alkotótársával, Sándor Júliával egy generációba tartozunk. Ez egy színházi kritika szempontjából többnyire érdektelen információ, ám ezúttal mégis van értelme elmondani, hiszen a rendszerváltás környékén születettek politikával kapcsolatos alapvető tapasztalata az, amit az előadásban látunk.

Azért speciális tapasztalat ez, mert velünk a rendszerváltás nem úgy történt meg, ahogy mindenkivel az X-ektől fölfelé. Politikai ébredésünk arra az időszakra tehető, amikor a Fidesz másodszorra nyert választást, vagy pontosabban a 2006-os őszödi beszéd és az azt követő zavargások hívták fel a politikára először megtisztelő figyelmünket. Tizenkét év hosszú idő egy fiatal felnőtt életéből. Én egyenesen úgy érzem, mintha ebben az országban mindig is Orbán Viktor lett volna a miniszterelnök, és ez a jövőmre nézve nem tölt el túl sok lelkesedéssel. A darabból kiderül, hogy Nagy Péter István és Sándor Júlia körülbelül ugyanígy vannak ezzel.

A Vas István fordítása alapján készített szövegkönyv legfőbb célkitűzése az volt, hogy a mai fül számára minél ismerősebben csengjenek Schiller mondatai. Megtartották viszont az infáns kifejezést, mely olyan élesen cseng a II. Fülöp királyt alakító László Zsolt szájából, mintha csak azt mondaná, taknyos. Az alkotók talán ezzel is generációnk másik alaptapasztalatát hangsúlyozzák, azt, hogy az idősebbek jó- vagy rosszindulatúan infantilizálnak minket. Mi ezt nem tudhatjuk, akkor még óvodások voltunk! Talán még igaz is, hogy szüleink (túl)féltő szeretetétől övezve mintha tényleg kicsit lassabban nőnénk fel, mint az előttünk járók.

A generációs eltéréseket a szereposztással is aláhúzza a rendezés: László Zsolt Fülöp királya mellett Lerma grófot Gazsó György játssza, míg a fiatal generációhoz tartozó Don Carlost Nagy Márk, Posa márkit Baki Dániel, a szintén ifjú Erzsébet királynőt Mészáros Blanka, udvarhölgyét, Eboli hercegnőt Sodró Eliza. Náluk kicsit idősebbek, de a királynál jóval fiatalabbak az udvar intrikus haszonlesői, Domingo (Pál András) és Alba herceg (Rusznák András). Utóbbi két figura a Fidesz másodgenerációjával rokonítható, ők azok a Szijjártó Péterek, akiknek valódi politikai hitvallásuk nincs, csak érdekeik. Ők azok, akik már nem az értékek, hanem az érdekek mentén felépülő rendszerben szocializálódtak.

 
Nagy Márk. Fotó: Dömölky Dániel

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk