Interjú

„Egy-két napig idegen”

Geréb Zsófia rendező

Színház

Budapesten prózai, Berlinben operarendezői szakon szerzett diplomát, azóta pedig felváltva dolgozik a két országban. Digitalizációról és koronavírusról, kellemetlen színházról és barokk operákról beszélgettünk, és szóba került az SZFE ügye is.

Magyar Narancs: Most éppen hol vagy?

Geréb Zsófia: Dortmundban, a helyi operaházban dolgozom Thierry Tidrow Persona című kortárs operájának ősbemutatóján. A kanadai zeneszerző ajánlott engem mint rendezőt, vele ez már a harmadik közös ősbemutatónk lesz, most is együtt fejlesztettük az egész koncepciót. Nagyszabású kooperáció ez a dortmundi színház, a Junge Oper Dortmund és az Akademie für Theater und Digitalität között, ez utóbbi az egyetlen olyan intézmény nemcsak Európában, hanem talán az egész világon, amelyik az előadó-művészet és a digitalitás kapcsolatával foglalkozik. Olyan átfogó európai együttműködésről van szó, amelynek keretében azt kutatják különböző színházak, köztük a budapesti Kolibri Színház, hogyan lehet digitális formákat ötvözni az előadó-művészettel. Tidrow operája elsősorban tinédzsereknek szól, és bár a hagyományos premier szeptemberre tolódik, júniusban online be fogjuk mutatni, az egyébként is tervezett, interaktív formátumban. Így nemcsak egy sima, felvételről lejátszott előadás lesz, hanem a nézők bele is avatkozhatnak, a digitális formátumban ezt még jobban ki is tudjuk használni, és el tudják dönteni, melyik irányba menjen a cselekmény.

MN: Ez a projekt még a járvány kitörése előtt indult?

GZS: Igen, 2019 szeptemberében. A múltkor pont azt beszéltük az olvasópróba után, milyen érdekes, hogy mi már akkor így találtuk ki ezt a koncepciót. Azért tudjuk olyan jól átültetni digitális bemutatóra, mert eleve az interaktivitásban gondolkodtunk, témájában, illetve formailag is ezt célozta az előadás.

 
Fotó: Mátyássy Jónás

MN: Említetted, hogy a Persona kimondottan tinédzsereknek szóló opera. Úgy látod, ezt a műfajt a kortárs zenével lehet közelebb vinni a fiatalokhoz?

GZS: A megrendelést a többtagozatos dortmundi operaház Junge Oper részlege adta, de a darab felnőtt közönség számára is élvezhető. A kortárs zene mindenképpen fontos útja a fiatalok megnyerésének, mert sok, a hagyományostól eltérő eszközt bele lehet építeni. Formailag nagyon szabad, és emiatt rugalmasabban reagál az érzékenyebb közönség igényeire. Ez a zeneszerző például gyakran él az énekbeszéd módszerével, amitől mindjárt kevésbé ijesztő az opera egy nem beavatott néző számára.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.