Interjú

„Egy-két napig idegen”

Geréb Zsófia rendező

Színház

Budapesten prózai, Berlinben operarendezői szakon szerzett diplomát, azóta pedig felváltva dolgozik a két országban. Digitalizációról és koronavírusról, kellemetlen színházról és barokk operákról beszélgettünk, és szóba került az SZFE ügye is.

Magyar Narancs: Most éppen hol vagy?

Geréb Zsófia: Dortmundban, a helyi operaházban dolgozom Thierry Tidrow Persona című kortárs operájának ősbemutatóján. A kanadai zeneszerző ajánlott engem mint rendezőt, vele ez már a harmadik közös ősbemutatónk lesz, most is együtt fejlesztettük az egész koncepciót. Nagyszabású kooperáció ez a dortmundi színház, a Junge Oper Dortmund és az Akademie für Theater und Digitalität között, ez utóbbi az egyetlen olyan intézmény nemcsak Európában, hanem talán az egész világon, amelyik az előadó-művészet és a digitalitás kapcsolatával foglalkozik. Olyan átfogó európai együttműködésről van szó, amelynek keretében azt kutatják különböző színházak, köztük a budapesti Kolibri Színház, hogyan lehet digitális formákat ötvözni az előadó-művészettel. Tidrow operája elsősorban tinédzsereknek szól, és bár a hagyományos premier szeptemberre tolódik, júniusban online be fogjuk mutatni, az egyébként is tervezett, interaktív formátumban. Így nemcsak egy sima, felvételről lejátszott előadás lesz, hanem a nézők bele is avatkozhatnak, a digitális formátumban ezt még jobban ki is tudjuk használni, és el tudják dönteni, melyik irányba menjen a cselekmény.

MN: Ez a projekt még a járvány kitörése előtt indult?

GZS: Igen, 2019 szeptemberében. A múltkor pont azt beszéltük az olvasópróba után, milyen érdekes, hogy mi már akkor így találtuk ki ezt a koncepciót. Azért tudjuk olyan jól átültetni digitális bemutatóra, mert eleve az interaktivitásban gondolkodtunk, témájában, illetve formailag is ezt célozta az előadás.

 
Fotó: Mátyássy Jónás

MN: Említetted, hogy a Persona kimondottan tinédzsereknek szóló opera. Úgy látod, ezt a műfajt a kortárs zenével lehet közelebb vinni a fiatalokhoz?

GZS: A megrendelést a többtagozatos dortmundi operaház Junge Oper részlege adta, de a darab felnőtt közönség számára is élvezhető. A kortárs zene mindenképpen fontos útja a fiatalok megnyerésének, mert sok, a hagyományostól eltérő eszközt bele lehet építeni. Formailag nagyon szabad, és emiatt rugalmasabban reagál az érzékenyebb közönség igényeire. Ez a zeneszerző például gyakran él az énekbeszéd módszerével, amitől mindjárt kevésbé ijesztő az opera egy nem beavatott néző számára.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül.