Interjú

„Egy-két napig idegen”

Geréb Zsófia rendező

Színház

Budapesten prózai, Berlinben operarendezői szakon szerzett diplomát, azóta pedig felváltva dolgozik a két országban. Digitalizációról és koronavírusról, kellemetlen színházról és barokk operákról beszélgettünk, és szóba került az SZFE ügye is.

Magyar Narancs: Most éppen hol vagy?

Geréb Zsófia: Dortmundban, a helyi operaházban dolgozom Thierry Tidrow Persona című kortárs operájának ősbemutatóján. A kanadai zeneszerző ajánlott engem mint rendezőt, vele ez már a harmadik közös ősbemutatónk lesz, most is együtt fejlesztettük az egész koncepciót. Nagyszabású kooperáció ez a dortmundi színház, a Junge Oper Dortmund és az Akademie für Theater und Digitalität között, ez utóbbi az egyetlen olyan intézmény nemcsak Európában, hanem talán az egész világon, amelyik az előadó-művészet és a digitalitás kapcsolatával foglalkozik. Olyan átfogó európai együttműködésről van szó, amelynek keretében azt kutatják különböző színházak, köztük a budapesti Kolibri Színház, hogyan lehet digitális formákat ötvözni az előadó-művészettel. Tidrow operája elsősorban tinédzsereknek szól, és bár a hagyományos premier szeptemberre tolódik, júniusban online be fogjuk mutatni, az egyébként is tervezett, interaktív formátumban. Így nemcsak egy sima, felvételről lejátszott előadás lesz, hanem a nézők bele is avatkozhatnak, a digitális formátumban ezt még jobban ki is tudjuk használni, és el tudják dönteni, melyik irányba menjen a cselekmény.

MN: Ez a projekt még a járvány kitörése előtt indult?

GZS: Igen, 2019 szeptemberében. A múltkor pont azt beszéltük az olvasópróba után, milyen érdekes, hogy mi már akkor így találtuk ki ezt a koncepciót. Azért tudjuk olyan jól átültetni digitális bemutatóra, mert eleve az interaktivitásban gondolkodtunk, témájában, illetve formailag is ezt célozta az előadás.

 
Fotó: Mátyássy Jónás

MN: Említetted, hogy a Persona kimondottan tinédzsereknek szóló opera. Úgy látod, ezt a műfajt a kortárs zenével lehet közelebb vinni a fiatalokhoz?

GZS: A megrendelést a többtagozatos dortmundi operaház Junge Oper részlege adta, de a darab felnőtt közönség számára is élvezhető. A kortárs zene mindenképpen fontos útja a fiatalok megnyerésének, mert sok, a hagyományostól eltérő eszközt bele lehet építeni. Formailag nagyon szabad, és emiatt rugalmasabban reagál az érzékenyebb közönség igényeire. Ez a zeneszerző például gyakran él az énekbeszéd módszerével, amitől mindjárt kevésbé ijesztő az opera egy nem beavatott néző számára.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.