Interjú

„Egy-két napig idegen”

Geréb Zsófia rendező

Színház

Budapesten prózai, Berlinben operarendezői szakon szerzett diplomát, azóta pedig felváltva dolgozik a két országban. Digitalizációról és koronavírusról, kellemetlen színházról és barokk operákról beszélgettünk, és szóba került az SZFE ügye is.

Magyar Narancs: Most éppen hol vagy?

Geréb Zsófia: Dortmundban, a helyi operaházban dolgozom Thierry Tidrow Persona című kortárs operájának ősbemutatóján. A kanadai zeneszerző ajánlott engem mint rendezőt, vele ez már a harmadik közös ősbemutatónk lesz, most is együtt fejlesztettük az egész koncepciót. Nagyszabású kooperáció ez a dortmundi színház, a Junge Oper Dortmund és az Akademie für Theater und Digitalität között, ez utóbbi az egyetlen olyan intézmény nemcsak Európában, hanem talán az egész világon, amelyik az előadó-művészet és a digitalitás kapcsolatával foglalkozik. Olyan átfogó európai együttműködésről van szó, amelynek keretében azt kutatják különböző színházak, köztük a budapesti Kolibri Színház, hogyan lehet digitális formákat ötvözni az előadó-művészettel. Tidrow operája elsősorban tinédzsereknek szól, és bár a hagyományos premier szeptemberre tolódik, júniusban online be fogjuk mutatni, az egyébként is tervezett, interaktív formátumban. Így nemcsak egy sima, felvételről lejátszott előadás lesz, hanem a nézők bele is avatkozhatnak, a digitális formátumban ezt még jobban ki is tudjuk használni, és el tudják dönteni, melyik irányba menjen a cselekmény.

MN: Ez a projekt még a járvány kitörése előtt indult?

GZS: Igen, 2019 szeptemberében. A múltkor pont azt beszéltük az olvasópróba után, milyen érdekes, hogy mi már akkor így találtuk ki ezt a koncepciót. Azért tudjuk olyan jól átültetni digitális bemutatóra, mert eleve az interaktivitásban gondolkodtunk, témájában, illetve formailag is ezt célozta az előadás.

 
Fotó: Mátyássy Jónás

MN: Említetted, hogy a Persona kimondottan tinédzsereknek szóló opera. Úgy látod, ezt a műfajt a kortárs zenével lehet közelebb vinni a fiatalokhoz?

GZS: A megrendelést a többtagozatos dortmundi operaház Junge Oper részlege adta, de a darab felnőtt közönség számára is élvezhető. A kortárs zene mindenképpen fontos útja a fiatalok megnyerésének, mert sok, a hagyományostól eltérő eszközt bele lehet építeni. Formailag nagyon szabad, és emiatt rugalmasabban reagál az érzékenyebb közönség igényeire. Ez a zeneszerző például gyakran él az énekbeszéd módszerével, amitől mindjárt kevésbé ijesztő az opera egy nem beavatott néző számára.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."