Színház
Szebb, mint a semmi
A fiatal színházi és táncos alkotók hamar szembesülnek a szétzilált és forráshiányos rendszerrel. A nehéz helyzetben sokan és sokfélét tesznek tehetséggondozás címen, az eredmény pedig általában magáért beszél.
„Minden oldal megkapja a magáét”
Különös, egyszerre költői és sokkoló színházi nyelvet alakított ki a saját társulatával az elmúlt húsz évben, amelynek köszönhetően ma Közép-Európa számos színházába hívják rendezni Belgrádtól Fiuméig. Legutóbb a temesvári Csiky Gergely Színházban mutatták be Magyar című rendezését, amelynek magyarországi ősbemutatója Zsámbékon volt. Ott mondta el, hogyan lett a szabadkai színház a politikai kiegyezés áldozata.
Ki nyert ma?
A rendszerváltás előtt a színházakat „adták”, ma már pályáztatva, látszatokra építve adják, csak sokkal rosszabb döntések születnek. Most például nem jöhetne létre olyan színház, mint a Katona, amelyik 1983-ban, Aczél György idején született fiatal rendezőkkel, Zsámbéki Gábor és Székely Gábor vezetésével. Az akkori művészek pártfogója Major Tamás volt; ma legfeljebb morális értéket jelent, ha Törőcsik Mari támogat egy pályázót, ahogy most az Újszínházért folyó látszatversengésben Mátyássy Bencééket. Bodó Viktor, az idei Európa-díjas pedig elindulhat egy igazgatói pályázaton, de legfeljebb szellemi dicsőséget arathat tervével, megvalósítani most biztosan nem tudja.
„A barikád másik oldalán”
A most ötéves Vádli Alkalmi Színházi Társulás alapító rendezőjével színházi szerepekről, kultúrpolitikai környezetről és új bemutatójukról, a Kutyaharapás című gengszterdrámáról is beszélgettünk.
Magára veszi - Louis C.K. pályája és budapesti fellépése
A komikus, akiről az elmúlt hetekben túl sokszor írták le, hogy „a legviccesebb magyar”, valószínűleg vicsorogva küldene el a jó édes anyjába bárkit, aki korunk egyik legszerethetőbb és leginspirálóbb gondolkodójának merészelné nevezni. Pedig.
Övön alul
Nem láttam még senkit a kortárs művészetben ennyi agresszióval megszólalni a magyar kisebbségről vagy annak nevében, legfeljebb valami szélsőséges oldalon, netán „többségi” parlamentekben, tüntetéseken, egyszóval a valóságban. Hogy az elnyomott kisebbség maga is agresszorrá válhat, tudjuk, ők már itt, a színpadon, jelmezükben azok az első jelenettől kezdve: fehér ing, ügyes kis rézgombos mellény (eddig a „magyar”), övön alul pedig katonai zsebes nadrág, bakancs – harcra készen.
Pintér Bélát, Székely Gábort és a Nemzeti Színházat is díjazták a kritikusok
A Színházi Kritikusok Céhének közleményét olvashatják.
„Mindenki mást hisz a maga valóságáról” – Keresztes Tamás színész
A mindenkori hatalomról, a személyiségzavarokról és rendezői ambícióiról is kérdeztük a Katona színészét, aki most Gogolt játszik Bodó Viktor rendezésében.
Csúnyán trükköztek Dörner pályázatával: véletlenül hiányzik húsz oldal
Mely oldalakon véletlenül pont pénzről és eladott jegyekről van szó.
A gazdi és a G-pont - Dörner György öröksége
Verekedés, buzizás, Bogár-show és keresztény fesztivál. Ötévnyi „együgyű igénytelenségnek” lehetett volna vége, ha Tarlós István nem Dörnert nevezi ki újabb öt évre az Újszínház élére, de megtette.